Az első osztályúnak nevezett labdarúgó-bajnokságban augusztus 21-én rendezték a hetedik fordulót. A nyolcadik kör szeptember 10-én következik. A „fiúk” túlnyomó többsége három hetet pihen. Mégpedig azért, mert szeptember 6-án vb-selejtezőt vív a válogatott. Nem Németországban. Nem Spanyolországban. A Feröer-szigeteken.
Igaz, még ott is van mitől tartani. Pedig az ellenfél szerény 135. a FIFA – amúgy sok sebből vérző – világrangsorában, de három évvel ezelőtt a 170., míg nyolc esztendeje, 2008 szeptemberében a 198. volt. Azaz veszedelmesen jön fel. Annak ellenére is, hogy 169 eddigi találkozójából csupán 21-et nyert meg, és 131-et elveszített. Győzni a következő csapatok ellen tudott: Ausztria, Kanada, Észtország (2-szer), Gibraltár, Görögország (2-szer), Izland, Kazahsztán, Liechtenstein (4-szer), Litvánia, Luxemburg (2-szer), Málta (3-szor), San Marino (2-szer). Szintén sokat mondó adat, hogy a szigeteken a bajnoki meccsek átlagnézőszáma 418, nagyjából a hatoda az NB I-ének. (Itthon a hetedik forduló hat találkozóját 14 393, átlagban 2399, mindennel dacoló drukker tekintette meg a helyszínen.) A legnépszerűbb együttes, a B36 Tórshavn mérkőzésenként 696 szurkolót vonz, keresettségével a 21. századi MTK-mérkőzések látogatottságát idézi.
Ám 2014 őszén úgy nyert a magyar válogatott 1-0-ra Feröeren, hogy a labdabirtoklás aránya 67:33 volt a házigazdák javára. Az Ebselejtező Üllői úti visszavágójának szünetében pedig még a „törpék” vezettek, ám Zöld-fehérke, azaz Böde a második félidőben fordított (2-1). Szóval, tényleg jobb az óvatosság…
Az Európa-bajnokság csoportmérkőzésein megőrzött veretlenséggel együtt is. Mert utóbb kiderült, hogy a kontinenstornán ritkán vagy az előtt egyáltalán nem látott válogatottak szinte kivétel nélkül megtáltosodtak a mezőny bővítésétől, a huszonnégy csapatos létszám nyújtotta lehetőségtől. Azok a lengyelek, akik korábban egyetlen Eb-meccset sem nyertek, az idén veretlenül búcsúztak a negyeddöntőben; Izland szintén a nyolc, Wales a négy közé jutott. S a nyolcaddöntős Észak-Írország sem szerepelt gyengébben honfitársainknál…
Ráadásul hol van már Bordeaux, Marseille, Lyon! (Toulouse-t, a belgák elleni 0-4 helyszínét nem sorolnám az előbbiekhez.) A klubcsapatok európai előselejtezői pontosan úgy „sikerültek”, ahogyan korábban, azaz csak az állami milliárdok tekintetében maximalista, egyébként teljességgel igénytelen hazai résztvevőkről lerítt a megszokott – bár igazából megszokhatatlan – versenyképtelenség. A háromhetes pauzák nem javítanak a helyzeten, sőt elősegítik, hogy maradjon a békanívó, a sétatempó. A provinciális modell, az egymás közti, játéknak még túlzással sem nevezhető focika.
Ám ettől még az is elképzelhető: a magyar együttes idei utolsó vb-selejtezője (november 13.) környékén már négy hét lesz a szünet. Figyelem, akkor Andorra jön!
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!