Nagyon remélem, hogy pusztán fordítási hiba történt, különben megfejthetetlen, miért mondta Bernd Storck, a magyar labdarúgó-válogatott német szakvezetője, hogy őt bizony nem érdekli a világbajnokság; sokkal jobban foglalkoztatja, miként játszik a csapat.
Tudom én persze, hogy az import kapitány szerint Portugália és Svájc együttese erősebb a miénknél, ezért a tréner konklúziója az: irreális lenne elvárni nemhogy a vbszereplést, de még a továbbjutást is a selejtezők B csoportjából. Ez eddig rendben van, az értékelés megfelel a valóságnak, még akkor is, ha e héten sikerült 2-0-ra nyerni Rigában a lettek legjobbjai ellen, s ha sokan úgy gondolják: az edző már a kvalifikációs szakasz kezdetén igyekszik megszabadulni a felelősségtől. Az viszont már nem egyszerűen érthetetlen, hanem szinte felfoghatatlan, hogy bármely edzőt ne izgassa a világbajnokság.
Ha így volna, az olyan abszurd lenne, mint az MTK új sporttelepének avatása a lisszaboni Sporting bébicsapatának vendégjátékával vagy a Hungária körúti pálya elektromos eredményjelzőjének próbája a táblára vetített pornográf filmmel. A nyitány 1964-et idézte, de nem a Kupagyőztesek Európa Kupája döntőjét, hanem minden idők alighanem legbizarrabb tévéadásainak egyikét, amelyben Tompa Sándor akkor mondta a verset a badacsonyi szüretről („Csorog, csordul a hegy leve, a hasas hordóba megy bele”), amikor az Intervízió zenés főcíme megjelent – azaz a színművész szavaiból senki nem hallott semmit –, és akkor torkollta le a stábot, amikor ő maga azt hitte, nincs adásban, de feltűnt a képernyőn, méghozzá úgy, hogy ragasztott bajuszának a fele leesett, a nadrágja pedig teljes egészében lecsúszott. (Szoft pornó hatvannégyből.) Nem állítom, hogy efféle vagy ennél is különb groteszkek nem sorjáztak a magyar futball utóbbi két-három dekádjában, de azt még senki nem merte kijelenteni – legalábbis nagy nyilvánosság előtt nem –, hogy fütyül a vb-re, a selejtezőket csak a játék kedvéért vívja irányításával a csapat. Nyilvánvalóan tarthatatlan lenne az az álláspont is, ha a német mester a „csak a csoportelsőség fogadható el, semmi más” mottóval boldogítaná a közönséget, de a különös kívülállás sem éppen világos aspektus. Már csak azért sem, mert Herr Storcknak nem kellett három évtizedet leélnie úgy, hogy hazájának válogatottja nem szerepelt a futball-világbajnokságon.
A harminc esztendőnél most vagyunk, legalább harminckettő lesz belőle. Ám a Feröeren „elért” gól nélküli döntetlen és a svájciaktól az Üllői úton elszenvedett 3-2-es vereség nyomán már minimum aggódni kell amiatt, hogy hamarosan harminchat évvel kell számolnunk. A már idáig is végtelennek tetsző távollét folytatása sokunkat hallatlanul fájdalmasan érintene.
Akár érdekel ez másokat, akár nem.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!