Hat nap telt el (a Vasárnapi Hírek július 16-i megjelenéséig) az Európa-bajnokság döntője óta, ennyi idő alatt természetesen nem múlt el a kontinenstorna emléke. Ám a vetélkedő főként azért hagyott nyomot, mert futballisták találkozója zajlott, és a labdarúgásnak egyenesen páratlan a globális hatása.
A színvonalat tekintve viszont hosszú, langyos nyár volt Franciaországban, ahol olyan csapat vitte el a pálmát a házigazdák válogatottja elől, melynek játékosai közül alighanem csak CR7 kerülhetne be Portugália utóbbi fél évszázadának legjobb tizenegyébe. Mit szólnak ehhez a gálagarnitúrához: Costa Pereira – Joao Pinto, Germano, Fernando Couto, Hilario – Figo, Futre, Coluna – Augusto, Eusebio, Cristiano Ronaldo? (Csere: Vitor Baia, Humberto, Rui Costa, Chalana, Domingos.)
De hát a franciák jelenlegi együttese sem sok játékost delegálna az ötvenéves All Star Teambe, mert a Barthez – Thuram, Tresor, Desailly, Abidal – Tigana, Giresse, Platini, Zidane – Henry, Trezeguet ensemble mellett egyetlen hely sem marad… Lloris kapus talán szóba jöhetne a keretben, de aztán vége is, hacsak a mostani szövetségi kapitány játékosként nem kaphatna meghívót. Mert az első öt mezőnyjátékos-csere, mondjuk Blanc, Vieira, Makelele, Cantona, valamint a szakvezető Deschamps lehetne.
Az olaszoknál az idén nyáron (is) szereplők közül Buffon védhetne, aztán slussz, az angoloknál még a bő keretbe sem férnének be a Nizzában leégő „izlandiak”, a lengyeleknél még Lewandowski sem rúghat labdába Szarmach vagy Lubanski mellett, az oroszok teljességgel méltatlanok – egyebek közt – a Lobanovszkij-generációk tagjaihoz, és persze az osztrákok sem a Wundermannschafttal vonultak fel. Ahogyan a magyarok sem az Aranycsapatot szerepeltették, bár a negyvennégy szűk esztendőt követő megjelenés népünnepélyeket váltott ki Bordeaux-ban, Marseille-ben, Lyonban, valamint idehaza (Toulouse-ban, a belgák elleni 0-4 alkalmával már nem annyira).
A legjobb kvalitású labdarúgókat a spanyolok és a németek sorakoztatták fel, ám még a német csapatból is csupán Kroos és Thomas Müller volna jelölhető a fél évszázados Top 11- be. Mármint szerintünk, mert „nálunk” a Maier (Kahn) – Lahm, Beckenbauer, Kohler, Breitner – Matthäus, Kroos, Netzer, Overath – Klose (Thomas Müller), Gerd Müller összetételű csapat játszik. Az ibériaiaktól az ezúttal nem védő Casillas, továbbá Sergio Ramos, Fabregas, Busquets, Iniesta és David Silva neve is felvetődhet, és végül négy futballista szerepelhet a Casillas – Sergio Ramos, Puyol, Sanchis, Camacho – Xavi, Fabregas, Suarez, Iniesta – Butragueno, Fernando Torres összeállítású álomalakulatban. Ám egyikük sem a most nyújtott teljesítménye alapján…
A lényeg az, hogy sokkal kevesebb a klasszis, mint korábban. Ez rossz a labdarúgásnak. De jó a felkapaszkodóknak. Mert ehhez a körhöz, amely nagyrészt a megtanulhatót tudja, kétségkívül fel lehet zárkózni. Értsd: elszánással, elképzeléssel, munkával.
Az már réges-rég kiderült: lózunggal nem megy.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!