A jövő heti két Eb-selejtező, a feröeriek elleni zárt kapus meccs és a görögökkel következő záró csoportmérkőzés előtt őszinte örömmel szereztem tudomást róla, hogy Bernd Storck, a magyar labdarúgó-válogatott legújabb szakvezetője (ebben a kvalifikációs sorozatban már a harmadik kapitány) a támadófutball híve.
Ezt ő maga nyilatkozta, és ha nem mondja, még véletlenül sem jövök rá. Elvégre az import tréner első két magyar kapitányi találkozóján – azért hangsúlyozom, hogy magyar, mert 2008 és 2010 között az akkoriban (is) méltán jegyzetlen kazah válogatottat irányította – egyetlen gólt szerzett a címeres mezes együttes, azt is mindenekelőtt Michael McGovernnek, az északírek jó kiejtésű kapusának köszönhette. Nemhogy dugót, de akciót se nagyon láttunk többet.
Sokan egyenesen felháborodtak azon, milyen defenzív volt idehaza a románokkal szemben honfitársaink játéka, de magam megértettem az óvatosságot, hiszen a vetélytárs – függetlenül attól, hogy valószínűleg az utóbbi két évtized legszerényebb kvalitású román csapata – labdabiztosabb, futó- és mozdulatgyorsaságban is jobb, ellene az egy (pláne a kétszer egy) pont igazán megfelelő.
Ám a helyzet nem változott Belfastban sem, ahol pedig a technikailag szerényen képzett rivális képtelen volt a passzjátékra, de még így is többet birtokolta a labdát hazánk fiainál, mert amint elveszítette, vissza is szerezte azt. Ha nincs az önzetlen McGovern megejtő ajándéka, akkor – ahogyan mondani szokás – valószínűleg másnap hajnalig nem ér el gólt a magyar együttes.
A radikális javulás érdekében Storck most kihagyott a keretből két csatárt – Stiebert és Szalait –, igaz, behívta Bödét, akit némelyek már-már úgy állítanak be, mint „a nemzet bombázóját”. Kár, hogy az FTC-nek a Zseljeznicsarral vívott európai selejtezőjén a csapat is, Böde is „néma” maradt…
Remélhetőleg a jövő héten nem így lesz, mert nagy szükség volna legalább a labdát a thórshavni találkozón (1-0 „ide”) 62 százalékban birtokló feröeriek elleni győzelemre, abban az esetben ugyanis már minimum pótselejtezős lenne a válogatott. Nem azért, mert előrelépett, hanem azért, mert az UEFA huszonnégyre emelte az Eb-mezőny létszámát. Ám előfordulhat még az is, hogy a legjobb harmadik lesz a magyar együttes, s ezzel automatikusan az Európa-bajnokság résztvevőjévé válik. Az már nagy szám lenne, nem a fejlődés miatt, elvégre az Eb-szereplést főként a csoport gyengeségének és leginkább a görögök hanyatlásának tulajdoníthatnánk, de mégiscsak az volna a helyzet: 1972 után először utazhatna a kontinenstornára a válogatott.
Méghozzá – a belfasti repülőtéren módfelett magányosnak tetsző Storck szándékai szerint – támadó csapattal.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
