Egy fordulóval az Európa-bajnokság kvalifikációs etapjának záró fordulója előtt legalább pótselejtezős a magyar labdarúgó-válogatott. Köszönet az UEFA-nak, hogy huszonnégyre emelte az Eb-mezőny létszámát, s ezzel nem csupán azt a lehetőséget teremtette meg, hogy a csoportharmadikok további meccseket játszhatnak a jövő évi részvételért, hanem azt is, hogy valamennyi második helyezett, valamint a legjobb harmadik egyenes ágon eljut a franciaországi tornára.

Honfitársainknak mind a két módon van esélyük bekerülni a huszonnégyek közé. Ezért meg köszönet mindenekelőtt ifjabb Dárdai Pálnak, aki – a néhány éve Fehérváron „bunkert” kialakító portugál Paulo Sousa módjára – bölcsen belátta, hogy a mai magyar csapattal az egyetlen sansz a bekkelés. Noha a védőjátékra alapozott taktika az esetek többségében nem jár sikerrel, olykor meglepő eredményre vezet, és berlini emberünket, a defenzívával a kis esélyt megjátszó, másodállású szövetségi kapitányt igazolja a három 1-0, továbbá a két-két 0-0 és 1-1.

A selejtezők magyar gólrekordjáért, a Feröer-szigetek elleni 2-1-ért pedig köszönet Böde Dánielnek. A második félidőre beküldött ferencvárosi csatár egy gólt fejelt és egyet lőtt a minden más honfitársunkkal kibabráló – igaz, különösebb próbára nem tett – Gunnar Nielsen kapusnak, így felbecsülhetetlen értékű segítséget nyújtott a szünet előtti szakaszban többször is kifütyült magyar együttesnek.

Azért köszönjük meg Robert Schörgenhofernek is azt, amit megcselekedett, mert gyanítható: az osztrák játékvezető áldásos tevékenysége nélkül aligha nyertek volna hazánk fiai. Két perccel a „madocsai Messi” második gólja előtt Guzmics Richárd a tizenhatoson belül nyilvánvalóan elbuktatta Kaj Bartalsstovut, ám a mérkőzés bírája – a joggal aggódók teljes megkönnyebbülésére – nem látott szabálytalanságot, s ezzel alkalmat adott arra, hogy 1-2 helyett rövidesen 2-1 következzék.

A győzelem pedig mámorító tud lenni; akár még a legkisebb diadal is bódító hatást válthat ki. A német Bernd Storck, a magyar válogatott kvalifikációs futamának immár harmadik szakvezetője egyenesen „szédítő” második félidőről beszélt az Üllői úti mérkőzés után. Függetlenül attól, hogy olyan vetélytárssal szemben sikerült kivívni a minimális – és a meghatározó két perc miatt bizony nagyon is szerencsés – sikert, amely a találkozó több periódusában a tizenhatosáról sem tudott kijönni az előző nyolc selejtezőjén mindösszesen hat gólt szerző, diszkréten fogalmazva sem a briliáns támadójátékáról felismerhető magyar válogatott ellen.

De most már fel a görögök ellen! Hátha vasárnap este Athénben az derül ki, hogy csoportmásodik a csapat. (Ehhez jobb eredményt kell elérnie annál, mint amilyet a román együttes produkál a Feröer-szigetek vendégeként.) Az csak a jövő héten, a csoportmeccsek finisében derül ki, melyik lesz a legjobb harmadik. Addig se feledkezzünk el egy újabb köszönetről. Az a görögöknek jár, amiért első „kalaposokként” mindössze három pontot szereztek idáig.

Most már maradhatnának is ennyinél…
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!