Kivételesen a jégkorongról írok. Bizonyos fokig az is labdarúgás, hiszen volt idő, amikor a sportágat „téli futballnak” hívták. A hoki braziljainak pedig a válogatott szovjet jégrevü sziporkázó művészeit nevezték.
Kész csoda volt a jégen, amit azok a botos zsonglőrök műveltek.
Csoda a jégen címmel viszont arról az 1980-as olimpiai döntőről készült mozifilm, amelyen az Egyesült Államok amatőr csapata 4-3-ra legyőzte a feltartóztathatatlannak gondolt „Vörös Hadsereget”. Hogy ez micsoda eredmény volt, arra jellemző: a szovjet együttes 6-0-ra nyert a New Yorkban, a Challenge Cup 1979-es döntőjében az NHL All Star-csapata ellen, majd 1981-ben 8-1-re győzött a juharlevelesek szuper profijaival szemben a Kanada Kupa montreali csúcstalálkozóján.
Az utóbbi mérkőzésen Vlagyimir Petrov már nem játszott, mert néhány hónappal korábban elköszönt a válogatottól.
De amit addig produkált! Speciel egy 8-1-es szovjet–kanadai találkozón debütált a legjobbak között 1968-ban, igaz, annak a diadalnak nem volt „nyolcvanegyes” értéke, mert a tengerentúliak korántsem Bobby Orr-ral, Gordie Howe-val, Bobby Hull-lal, az akkori profi liga legjobbjaival álltak fel. Az ellenfél viszont felvonultatott mindenkit, például a Vikulov, Polupanov, Firszov és a Jakusev, Sztarsinov, Borisz Majorov összetételű szuper szekciót. E két trojkához csatlakozott a Mihajlov, Petrov, Harlamov sor, amely aztán minden idők legveszedelmesebb triója lett.
„Abszolúte megállíthatatlanok” – írták róluk, miközben a moszkvai CSZKA-ban 1086, a válogatottban 539 gólt számláltak. Az örök vb-listán Borisz Mihajlov (169) a legeredményesebb játékos, mögötte az alig harminchárom évesen halálos autóbalesetet szenvedő Valerij Harlamov (159), a negyedik helyen pedig az e héten elhunyt Petrov (154) következik. Ez az egység 1969 és 1979 között hatszor volt a világbajnokság leggólerősebb csatárhármasa, de még ennél is nagyobb bravúr, hogy nem akadt nála termelékenyebb blokk a szárnyaló fantázia és a követhetetlen mozgás tekintetében egyaránt utolérhetetlen szovjet jégbalett históriájában. Minden idők eredményességi rangsorában a második helyen a Krutov, Larionov, Makarov (becenevén: KLM) triót, harmadikként az Alekszandrov, Almetov, Loktyev, negyedikként a Homutov, Bikov, Kamenszkij formációt jegyzik.
Ezeket megelőzni…
De Petrov külön is letett ezt-azt. Ötször volt szovjet, négyszer vb-pontkirály, s ugyancsak négyszer választották a világbajnokság álomhatosába. Kétszer nyert olimpiai bajnoki címet, kilencszer vbaranyérmet, és a folytonosságot jelképezte, hogy utolsó válogatottsága alkalmával, a svédek ellen, Göteborgban így állt fel a kezdő hatos: Tretyak – Fetyiszov, Kaszatonov – Krutov, Petrov, Makarov.
A „szerény” korcsolyázótudása miatt időnként (khm…) kritizált center egyszer azt mondta: „Könnyű volt játszanom, mert akárhol, akármikor néztem körül, Borisz (Mihajlov) és Valerij (Harlamov) mindig a legjobb helyen állt.”
Harminchat év múltán elment Harlamov után.
A futballban jobb a helyzet: az 1970-es brazil támadótrió – Jairzinho, Tostao, Pelé – valamennyi tagja él. A téli futball legnagyobb hármasából viszont már csak Mihajlov az egyetlen, még köztünk lévő „brazil”…
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!