Aznap lapzártánk alatt itthon izgatottan vártuk híreket, ám – mert a csúcstámadók két készüléke a visszaforduló Mécs László és Horváth Tibor hátizsákjában volt – mindenki csak másnap értesülhetett a hírről. Mi is. Gál László skype-on küldte az üzenetet: „Május 21-én Erőss Zsolttal sikerült felérnem a Lhotse csúcsára. Sajnos visszafele a kezem mind a 10 ujján kismértékű fagyási sérülésem lett, így kicsit nehezebb írni, de ígérem, hamarosan bővebb beszámolóval jelentkezem”.

A magyar csapat május 24-én, kedden hagyta el az Everest alaptáborát, másnap Namche Bazaarba ért, csütörtökön indult Lukla felé, és pénteken meg is érkezett Katmanduba. Ott hívtuk őket délután öt órakor és sikerült is szót váltanunk a két csúcshódítóval.

Gál László azzal kezdte: a repülőjegyeket és a csomagokat intézik a hazafelé útra. A kérdésünkre – hogy vannak az ujjai? – így válaszolt: – Nem örülök annak, ami történt, de egy angol orvos vizsgált meg az alaptáborban és szerinte nem lesz maradandó nyoma. Lehet, hogy ez túlzott optimizmus volt a részéről, Mind a tíznek a hegye megfagyott. Nem tudok írni, fogni sem. De talán sikerült ennyivel megúsznom és tényleg begyógyul. Elmondta, hogy csak azt a nemzetiszínű szalagot vitte magával, amiből masnit kötött az ott lévő nepáli zászlóra. Mást nem vitt fel, mert az alapelv és a nepáliak kérése is az, hogy a lehető legkevésbé terheljék a környezetet.

Erőss Zsolt ekként nyilatkozott: – A kilencedik nyolc­ezres csúcs? Nagyon jó érzés! Annyiban más, hogy kétséges volt a számomra és másoknak is: folytathatom-e a magas hegyek megmászását. Az eredmény meggyőzött: igen. A Lhotse a Föld egyik legmagasabb hegycsúcsa és nagyon nehezen mászható. Nincs másfél éve, hogy a baleset történt velem, és ez már a második túrára alkalmas műlábam, amely sokkal jobban bevált.

Hogyan tovább? A magyar hegymászóknak a 14 nyolcezres csúcsból már csak három maradt hátra: a második legmagasabb a K2, a harmadik a Kancsenzönga – mindkettő nagyon nehéz –, s a végezetül a legveszélyesebb, a baleseti statisztikát is vezető Annapurna. Valószínű, hogy ezek közül kerül ki majd a következő.

Ami a csúcstámadás históriáját illeti: az expedíciónak a második kísérlete hozta meg a sikert a Lhotsén. Az elsőre még május 11-én került sor, de akkor 6800 méterről az erős szél és a hóvihar miatt visszafordulásra kényszerültek. „A Lhotse normál útja a Déli nyereg fölé vezető traverz kezdetéig közös az Everestével, tehát az út nagy része biztosított felfelé, mert azt az útépítő serpák már elvégezték. A csúcs megmászásának a kulcsa az ezután következő 50 fok meredekségű kuloár (a felfelé vezető sziklafolyosó)” – olvasható a Komarnicki.hu honlapon.

Lábprotézissel

Erőss két amputációja közül az első egy kisebb fagyás következménye volt 2008-ban a Himalája ötödik legmagasabb pontjának megmászása után. A második pedig 2010-es magas-tátrai balesetének következménye volt, amikor is jobb lábát – a lábszár alatti részt – voltak kénytelenek amputálni, s ő a magas hegymászást a sport történetében szinte egyedülállóan már néhány hónap múlva folytatta protézisével. Még 2010-ben Gál Lászlóval együtt próbálkozott a Himalája hatodik legmagasabb csúcsánál, de a Cho Oyura nem sikerült feljutniuk. A hegymászásra kialakított protézis itt vizsgázott. „A felfele menettel nem volt gond… Az ereszkedések viszont rettenetesek voltak. Havon úgy, ahogy ment, de lejjebb a törmeléken már sokkal rosszabb volt. Az ember persze uralkodik magán, de a tapasztalatok alapján a lábam edzettségi fokának javítása mellett alakítani kell a protézisen is, ami elsősorban súlycsökkentést jelent” – vonta le a következtetést Erőss akkori interjújában.

 

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!