A külföldön játszó magyar labdarúgók közül talán Dárdai Pált övezi a legnagyobb szeretet, aki 1996 decembere óta a berlini Hertha játékosa. Német klubjában minden rekordot megdöntött, ő szerepelt a legtöbbször a berliniek első csapatában, a legtöbb alkalommal győztes meccsen, és legtöbbször bajnoki mérkőzésen.
A klub szurkolói szerint ő a hűség példaképe, aki viszont nemrég bejelentette, hogy nem lép már többé pályára a kék-fehér színekben.
– Miként került ki Berlinbe?
– Pécsen lettem NB 1-es játékos, onnan kerültem a BVSC-hez. Az utánpótlás-válogatottal Svájcban játszottunk, ott volt a Hertha pályaedzője, aki a meccs után próbajátékra hívott. Mondtam, ehhez a klub engedélye kell, akkor dr. Mezei György volt az edző, aki azt mondta, hogy ilyen lehetőséget nem szabad kihagyni. A próbajáték után közölték velem, hogy le fognak igazolni. 1996 decemberétől lettem a berliniek játékosa.
– Szomorú a végjáték?
– Nem kényszerítettek, mert már a szezon kezdete előtt megbeszéltem a vezetőkkel, hogy csak abban az esetben állok a klub rendelkezésére, ha nagyon nagy gond van sérülések és eltiltások miatt. Vagyis tudtam, hogy nem számítanak rám ebben a bajnokságban. De azt is tudom, hogy búcsúmérkőzést fognak rendezni a számomra.
– Szép búcsú lesz?
– Abban reménykedünk, mert azt közölték velem, amennyiben sikerül visszajutni a Bundesliga első osztályába, és olyan helyen áll a csapat, akkor az utolsó hazai mérkőzésen pályára lépek.
– Szinte minden német újságban, de az itthoniakban is ön a hűség példaképe. Meg sem fordult a fejében, hogy ezalatt a 14 év alatt váltson?
– Természetesen voltak csábítások, a legnagyobb a Bayern Münchené volt. Ám úgy gondoltam, hogy a biztosat nem adom fel, meg aztán nagyon jó társaság volt nálunk, és abban reménykedtem, erősebbek leszünk.
– Melyik volt a legemlékezetesebb meccse?
– Hála istennek nagyon sok jó mérkőzésem volt a Hertha színeiben. Szívesen emlékszem vissza például arra, amikor nemzetközi kupameccsen legyőztük a Chelsea-t, és hazai bajnokin a Bayernt. Persze a Bundesligában minden mérkőzés emlékezetes, mert nagy a hajtás, és magas a színvonal.
– Volt olyan időszak, amikor nem egyedüli magyar volt a csapatban.
– Valóban, hosszú éveken át Király Gáborral közösen szerepeltünk. Nagy előnyt jelentett, hogy ketten voltunk, mert így sok mindenen át tudtuk segíteni egymást. Baráti kapcsolatunk ma is tart, hiszen Gabi Angliából visszatért Németországba, ahol meghatározó egyénisége lett az 1860 Münchennek. Szinte napi kapcsolatban vagyunk.
– Hosszú éveken át az egyik meghatározó embere volt a magyar válogatottnak.
– Mindig nagy-nagy megtiszteltetésnek tartottam, amikor meghívtak a nemzeti csapatba, 61-szer szerepelhettem. Az egyetlen fájó pont, hogy sohasem sikerült túljutnunk az Európa-bajnoki vagy a világbajnoki selejtezőkön. Bízom benne, hogy a feltörekvő mai fiataloknak ez előbb-utóbb sikerül.
– Mihez kezd azok után, hogy befejezi a labdarúgó-pályafutását?
– A klubom nagyon gáláns volt hozzám, biztattak, hogy jelentkezzem és járjak az edzőképzőbe, két és fél évig biztosítják a helyemet náluk. Végig kell járnom az összes korosztályos csapatot, de azért edzésben is vagyok, az amatőrökkel készülök a búcsútalálkozóra.
– Amúgy is garantált, hogy a jövőben sem marad Dárdai nélkül a Hertha…
– Három fiam van, mind a három focizik, közülük a legidősebb, Pali, akit kivételesen nagy tehetségnek tartanak az edzők, meghívást kapott már a központi edzőtáborba is. Hozzá kell tennem, egyik gyerekemet sem kényszerítettem arra, hogy focizzon. Persze a futball bűvkörében nőttek fel, mert a kertünk tele van labdával, meg kapu is akad, tehát volt lehetőségük arra, hogy beleszeressenek a játékba.
– A berlinieknél kapta a lehetőséget, hogy felkészüljön a futball nélküli-utáni életre. Mit szólt ehhez a felesége?
– Annak ellenére, hogy született focistafeleség, örül, hogy végre otthon vagyok, és együtt lehetek a családdal. Meg kell, hogy mondjam, nekem is fantasztikus érzés ez.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
