A rendkívüli szív- és érrendszeri igénybevétel miatt a legveszélyesebb sportágak közé tartozik a labdarúgás, a kosárlabda, a jégkorong, a kézilabda, az ökölvívás, a kerékpározás, az úszás, a kajak-kenu, a középtávfutás és a triatlon. A kardiológus szakorvos szerint a megelőzésben az olasz modell a követendő példa. Legutóbb egy szerencsés végkimenetelű eset, a válogatott csapatban is helyet kapott Bárány Attila pár héttel ezelőtti szívinfarktusa okozott országos megdöbbentést. A kiváló vízilabdázó az egyik edzés után lett rosszul. Elmondása szerint gyerekkora óta folyamatosan járt sportorvoshoz, és semmi előjele nem volt az infarktusnak. Életben maradt. Úgy döntött, hogy nem kockáztat, élversenyzői pályafutását 32 esztendősen abbahagyja. Soha többet nem sportolhat versenyszerűen, mégis szerencsésnek érzi magát az elmúlt évek sportolói tragédiák után. Nem bírta ki a váratlanul érkező támadást 2008 nyarán a 36 éves, kétszeres kenus olimpiai bajnok Kolonics György szíve, mint ahogy tavaly márciusban 33 évesen infarktus végzett a válogatott jégkorongozó Ocskay Gáborral is. És persze ott van Fehér Miklósnak, a Benfica 24 éves magyar csatárának 2004. januári tragédiája: a tv-kamerák előtt, mérkőzés közben érte a váratlan halál. Fehér sorsa megerősítette azt, amire nem sokkal korábban a nemzetközi szövetségek hívták fel a figyelmet: minden eszközzel a megelőzhetőséget kell a középpontba állítani. Ezt Marc-Vivien Foé drámája váltotta ki. 2003. június 26-án, a Konföderációs Kupán a Kamerun–Kolumbia elődöntő 73. percében a kameruni játékos összeesett és alig 28 évesen elhunyt. „Sokkal korábbi életkorban kezdődik a sportolói pályafutás, sokkal nagyobb az edzés- és versenyintenzitás. Napjainkban a sport üzlet, megélhetési forrás, munka is egyben, ezáltal nagyjából tíz évvel hosszabb időt töltenek a sportolók az élsportban” – magyarázta Tóth Miklós tanszékvezető professzor, a Semmelweis Egyetem rektorhelyettese. Az egyetem Kardiológiai Központjának szakemberei ezért is indítottak átfogó szűrőprogramot az elmúlt évek tragikus haláleseteinek nyomán. Kétszáz élsportoló, köztük 133 olimpikon esetében azt vizsgálták, hogy a sportolók élettani paraméterei hogyan változnak, s hogyan óvhatják meg őket a tragédiától. A vizsgálatok fókuszában a hirtelen szívhalál rizikófaktorainak keresése állt. És áll – tehetjük hozzá, hiszen a program folytatásaként egy éven belül összesen ezer sportoló adatait kívánják felvenni. A már vizsgáltaknál a genetikai hátteret, a kardiovaszkuláris megbetegedésre hajlamosító tényezőket keresték, illetve a szív- és érrendszeri paramétereiket mérték extrém terhelés alatt.

A 200 sportolóból hat olyan akadt, akit továbbküldtek részletesebb kardiológiai vizsgálatra, de közülük egyet sem kellett eltiltani a sportolástól, szorosabb szívgyógyászati kontrolljuk ugyanakkor javasolt. Dr. Matos Lajos, a János Kórház nemzetközi hírű kardiológus szakorvosa nem csak szakemberként, hanem közvetlen érintettként nyilatkozott az ügyben a VH-nak: „Nekem szerencsém volt a szívhalállal, amely az utcán ért utol, de velem volt a feleségem, aki újjáélesztett, s a mentő már így vitt a kórházba. Vagyis ha időben jön a segítség, túlélhető a dolog. A technikát, amely alapvetően a szívmasszázst, a mellkas folyamatos ritmusos összenyomását jelenti a rohammentők, a szaksegítség kiérkezéséig, az iskolában kellene tanítani nálunk is. A megelőzésben a követendő modell az olaszoké, elsőként náluk vezették be vagy tíz éve már, hogy annak a fiatalnak, aki bármelyik sportklubba elmegy akár amatőrként, akár profiként, kötelező EKG-vizsgálaton átesnie. Ennek bevezetését követően 90 százalékkal csökkent az ilyen hirtelen halálesetek gyakorisága. Nálunk is a legcélravezetőbb megoldás az volna, ha a sportolni vágyó ifjúság minden tagját alaposan megvizsgálnák, a fiúk és a lányok olyan szakorvosok elé kerülnének, akik jól elemezhető EKG-felvétel, szükség szerint egyéb vizsgálatok, például ultrahangos szívvizsgálat után engedélyeznék csak számukra a versenyszerű sportolást.”

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!