A címbeli jelző Hosszú Katinkát illeti, aki Debrecenben fantasztikusan szerepelt a május végi úszó Európa-bajnokságon. Miközben baráti körben izgultunk érte, egyikünk megszólalt: ez a lány varázslatos. Tényleg így volt. A bajai versenyző megnyerte a 200 és a 400 méteres vegyes úszást, valamint a 200 pillangót, a 4x200 méteres váltóban pedig ezüstérmes lett.
A cívisvárosi Eb aranybetűkkel írta be magát a magyar úszósport történetébe, hiszen a magyar csapat olyan teljesítménnyel rukkolt elő, amilyenre eddig még nem volt példa. Hosszú Katinka Amerikából repült haza, ahol 2008 óta egyetemi hallgató, és úgy látszik, nemcsak a pszichológiát tanulta meg jelesre, hanem ugyanilyen az érdemjegye a küzdeni akarást és az eredményességet illetően is. A visszautazása előtt sikerült beszélnünk vele.
– Miként került vízbe?
– Ez némi családi „konfliktussal” kezdődött. Édesapám, aki a nevünkhöz illően 197 centi magas, NB I-es kosaras volt és bedobót játszott. Két fiútestvérem is kosarazik, és otthon azt tartották, a kosárlabda látványos és szórakoztató, az úszás pedig igen unalmas, merthogy faltól falig kell tempózni. Nagyapám azonban, aki úszóedzőként dolgozott, rábírta a családot, hogy engem küldjenek az uszodába, mert minden gyereknek, aki a Duna partján lakik, meg kell tanulnia úszni.
– Hamar kitűnt, hogy érzéke van ehhez a sportághoz?
– Nagyapám nagy hatással volt pályafutásomra, mert gyorsan megszerettette velem a vizes közeget. Édesapám azt mondta, ahhoz, hogy Magyarországon jó sportolónak tartsanak, világ- vagy Európa-bajnoki dobogóra kell kerülni. A család a mai napig is emlegeti, hogy erre 12 évesen azt válaszoltam: jól van apa, akkor ott leszek.
– Mikor érezte először úgy, hogy érdemes volt vízbe ugrania?
– 2004-ben már ifjúsági Európa-bajnoki aranyat nyertem, és ennek is köszönhetően 15 évesen megkaptam a lehetőséget, hogy részt vegyek az athéni olimpián. 2008-ban Pekingben is ott voltam, igaz, maradandót még ekkor sem alkottam.
– Milyen volt most Debrecenben hazai közönség előtt úszni?
– Csodálatos érzés. Olyan lelkesen buzdítottak minket, hogy úszás közben is megdobogtatta az ember szívét.
– Hogy került ki Amerikába? Ismert, hogy az amerikai felsőoktatási intézmények szívesen lecsapnak azokra a tehetségekre, akikkel hírnevüket növelhetik. Meghívást kapott?
– Nem. Én jelentkeztem a University of Southern Californiára, ahová fel is vettek a pszichológia szakra.
– Milyen az egyetemi élet a tengeren túl?
– Keményen kell tanulnunk és edzenünk. Az iskolai oktatás hallatlanul szigorú, és akit, mondjuk, puskázáson kapnak, annak könnyen kifelé állhat a rúdja.
– Meddig marad a tengerentúlon?
– Még két évig kint leszek, mert a pszichológiai végzettségem már megvan, azonban a mestervizsgát is meg akarom szerezni.
– Mivel tölti legszívesebben a szabadidejét?
– Abból nincs túl sok, de szeretek moziba járni, olvasni, és kimenni az óceán partjára. Ez a kiruccanás azonban nemcsak szórakozást és napozást jelent, mert a hullámok között is tartunk edzéseket, amelyek növelik az állóképességet.
– Sokat lehet hallani az amerikai felsőoktatási intézmények bajnokságairól.
– Amerikában valóban nagy dicsőség minden egyetemnek, ha a versenyzőjük bármelyik sportágban öregbíti a tanintézmény hírnevét. Óriási viadalok vannak, az ember sokszor úgy érzi, hogy egy ilyen bajnokság színvonala felér akár egy világversenyével is. Szerencsére jó néhányszor itt is sikerült bizonyítanom, bajnokságot is nyertem.
– Hosszú az út Londonig?
– Ha összeadnánk azokat a kilométereket, amelyeket a felkészülés során úsztam, döbbenetes szám jöhetne ki.
– A nemzetközi mezőny nagyon erős. Eldöntötte már, hogy mely számokban indul?
– Gondolatban már eljátszottam vele, de a végső döntést az edzőmmel, David Clark „Dave” Salóval és a magyar vezetőkkel közösen fogjuk meghozni.
– Melyik szám áll a legközelebb a szívéhez, hiszen mind vegyes úszásban, mind pillangóban, mi több: gyorson is a legjobbak közé tartozik.
– A 400 vegyes a kedvenc számom. Ebben arattam életem első igazi sikerét 2009-ben a római világbajnokságon, ahol az első lettem.
– A 200-as vegyesben is a legjobbak közé számít.
– Sajnos az a probléma, hogy egy napon van a 200 vegyes és a 200 pillangó döntője, és ahhoz, hogy megfelelően szerepeljek, az egyiket ki kell hagynom. Több mint valószínű, hogy ez a 200 vegyes lesz.
– Mivel lenne elégedett Londonban?
– Kicsit babonás vagyok, erről nem szívesek mondok semmit, de azt tudom, hogy valamennyien teljes erővel fogunk küzdeni a jó szereplésért.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!