„A Dózsa–Rapid mérkőzés inkább húsvéti jellegű volt, az FTC–Austria pedig torna a javából” – írta a Képes Sport 1962 áprilisában, a hajdanán hagyományos húsvéti labdarúgótorna második „félidejéről”.
A ’62-es program Bécsben kezdődött, és a „szomszédok” nem mulasztottak el megemlékezni róla, hogy a császárvárosban hatvan esztendővel azelőtt találkozott először a két tradicionális vetélytárs, az osztrák és a magyar válogatott. Ami azt illeti, válogatottból a jubileumon is volt bőven, hiszen az Austria felvonultatta a legendás Ocwirkot, a minálunk is népszerű két kopasz törzsgárdistát, Fraydl kapust és Stotzot, továbbá Nemecet, Fialát… A Rapidban ott volt Halla, Glechner, Flögel, valamint a stadionnévadó fedezet, akiről – mérnöki diplomája és végzettségének megfelelő pontosságú indításai miatt – előszeretettel írták az osztrák újságok: Dipl. Ing. Hanappi. Az FTC Novákkal, Mátraival, Dalnokival, Alberttel, Rákosival, Fenyvesivel, az Újpest Káposztával, Sóvárival, Solymosival, Göröccsel, Kuharszkival lépett fel; az ifjú Bene hiányzott, mert ő az ifjúsági válogatottak európai vetélkedőjén, az Eb-előd UEFA-tornán szerepelt.
Még szép, hogy a Práter stadionba tódultak a nézők: az első felvonásra 55 ezren váltottak jegyet. Ám az arénában a „sógorok” nem ülhettek ünnepet, mivel az FTC rapid módon bevágott hármat a Rapidnak (harmincöt perc múltán 3-1 volt az állás, és ez maradt a végeredmény), majd a lilák rangadóján az Újpest 0-0-t ért el az Austriával szemben. Pedig a bécsi közönség nagyon bízott az Austria új „szerzeményében”, a brazil Jacaréban (is), aki az osztrák futball első színes bőrű játékosa volt, s akit nem kevesebb, mint 250 000 schillingért szerződtettek Reciféből. (Nagy pénzt adtak érte, de megérte az árát: 166 mérkőzésen 114 gólt szerzett, két évadban is 34-gyel lett gólkirály. Utóbb letelepedett Ausztriában, és Innsbruckban hunyt el tavaly, hetvenkét esztendős korában.)
A leforrázott osztrákok aggódva tekintettek a pesti folytatás elé, miközben a bécsi Express azt hangsúlyozta: „A magyar labdarúgás változatlanul a világ élvonalába tartozik.” Itthon aztán – a beszámolók szerint – „majálishangulat uralkodott a Népstadionban”, jóllehet az arénát csak 35 ezer szurkoló kereste fel. (Azért a húsvéti torna 90 ezres össznézőszámára nem lehetett különösebb panasz.) A viszonylagos hazai távolmaradásban része volt annak is, hogy a televízió – az egyetlen korabeli csatorna, ugyebár – 15.55-től előbb az Újpest–Rapid meccs második félidejét, majd az FTC–Austria mérkőzés egészét élőben sugározta. (A Kossuth rádió szintén egyenes adásban közvetítette mindkét találkozót.) Utána pedig a tévében – 19 órától – következett a futballhoz hasonlóan országos sláger, a Ki mit tud? Hacki Tamással, Kern Andrással, a Koncz Zsuzsa–Gergely Ágnes duóval, a Metró együttessel…
Hackiról jut eszembe: füttyművész a Práterben és a Népstadionban is volt. Bécsben Pósa és Zsolt játékvezető dirigált osztrák partjelzőkkel, míg Budapesten Vlachoiannis és Schiller ítélkezett magyar asszisztensek közreműködésével. A művészt mindjárt vissza is vonom, mert Schiller általános felháborodást keltett egy „kamu” tizenegyes megadásával: a büntető elrendelése korántsem dobta fel annyira a publikumot, mint az Austria-csatár Fiala magamagát… Ezzel együtt a Ferencváros 3-2-re nyert, miután Albert Flórián, ahogyan Bécsben, idehaza is két gólt ért el (másodszorra Budapest volt a császárváros), és az FTC Labdarúgó Zrt. mai vezérigazgatójának édesapja, idősebb Orosz Pál sem kímélte az osztrák hálót.
Immár az Újpest is csillogott. Tessék csak figyelni az akkori tudósítást: „Lenkei szlalomfutást rendez a Rapid-védők között. Kígyózik, cselez, szép lila sztaniolba csomagolja az akciót. Aztán, amikor a vendégek már szédelegve támaszkodnak egymásnak, begurít. Kuharszki egyedül van odabenn. Körülnéz, senki sincs a láthatáron, akinek átadhatná a labdát, hogy tessék, komám, lődd be te; fogja hát ő maga, és bepöcköli kedvesen, kellemesen.” Majd Solymosi „Pixi” is bezúdított egyet, Újpest–Rapid 2-1, auf Wiedersehen…
Ami a lényeg: volt futball rendesen. A Népszabadság ünnepi számának keresztrejtvényében huszonegy magyar labdarúgó nevét rejtették el, a vastag betűs szakaszokban a játékosok klubját megnevezve. „Vízszintes 1.: Újpest. Vízszintes 6.: Vasas. Függőleges 12.: FTC.” A válogatott meg készült a chilei világbajnokságra.
Nem beszélve arról, hogy 1962-ben Antwerpenben is rendeztek húsvéti tornát. A döntő végeredménye: Dorog–Bayern München 1-0.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
