Azt lehet mondani, hogy minden idők legkockázatosabb kísérletét folytatja Mano Menezes, a brazil labdarúgó válogatott szakvezetője.
Az a csapat ugyanis, amely most az olimpián szerepel, a kapitány elképzelése szerint a 2014-es világbajnokság házigazda együttese lesz. Ha a 2010 augusztusa óta tartó Menezes-időszak mérkőzéseit nézzük, akkor a londoni keret leginkább hat játékossal egészülhet ki: Daniel Alvesszel (12 válogatott meccs a jelenlegi mester irányítása alatt), André Santosszal, Lucas Leivával (13–13), Eliasszal, Ramireszel, Robinhóval (11–11). Valójában azonban ez sem teljesen igaz, mert az eleinte favorizált André Santost és az összesen 90-szeres válogatott Robinhót az utóbbi időben mintha elfelejtette volna a tréner…
Az edző a „kölykökre” épít. S újólag hangsúlyozni kell: korántsem csak az ötkarikás játékokon.
A londoni különítményben Thiago Silva (27 éves), Hulk (26) és Marcelo (24) úgynevezett túlkoros, a többiek nagy része viszont még huszonhárom esztendős sincs. Az olimpiai határon van Neto kapus, valamint Sandro és Leandro Damiao, ellenben csak huszonkét éves Rafael da Silva, Paulo Henrique Ganso és Alexandre Pato, huszonegy Bruno Uvini, Juan Jesus, Alex Sandro, Danilo és Romulo. A három legnagyobb ifjú csillag közül pedig Oscar és Neymar húsz, Lucas Moura tizenkilenc…
Figyelemre méltó korosztályos csapat, tagjainak zöme az U20-as világbajnokságon tündökölt tavaly. A fiatalok vb-jén elnyert aranyérem azonban semmit nem jelent a futball legnagyobb (felnőtt) találkozójára nézve.
Azon extraklasszis spanyolok, kiváló és rutinos olaszok, németek lesznek majd a vetélytársak – többek között –, azaz nem Egyiptom, Fehéroroszország, Új-Zéland, Honduras juniorjait kell majd felülmúlni. Rendben, Rafael már jó ideje a Manchester United, Sandro a Tottenham labdarúgója, Juan Jesust szerződtette az Internazionale, Danilót és Alex Sandrót a Porto, Oscart (kész vagyonért, 25 millió fontért) a Chelsea, Lucas Mouráért és Neymarért pedig sorban állnak Európa elit klubjai, ám e fiúk mégis csak zöldfülűek, és nincs már olyan sok idő a vb-ig.
Kell-e mondani: a tehetséges generáció nem feltétlenül azonos a nagy generációval.
Azzal együtt sem, hogy Brazília folytatott már a mostanihoz hasonló kísérletet. Az 1996-os olimpia évében szintén az ötkarikás együttest szerepeltette a nagyválogatott meccsein is, ám akkor – a három túlkoroson, Aldairon, Bebetón és Rivaldón kívül – már befutott ifjú szupersztárok játszottak a csapatban. Elég, ha csak Roberto Carlost és Ronaldót említjük… Igaz, Menezes joggal hangoztathatja, hogy a „középkorúak” közt jelenleg nincsenek olyan futballisták, akik vitathatatlanul posztjuk legjobbjaihoz tartoznak a világon (a Lucio, Juan védőpáros már túl van a zeniten, míg az Elano-, Robinho-, Luis Fabiano-féle garnitúra Copa Americán vagy Konföderációs Kupán virított ugyan, de adós maradt a vb-diadallal), így egészen új alapokra helyezte a „selecaót”. Főként, hogy legutóbb már a Copán sem termett babér…
A világ most kíváncsian várja, mire megy Menezes a „lurkókkal”. Az olimpia nem jelentős állomás, még akkor sem, ha Brazília soha nem nyert aranyérmet az ötkarikás futballtornán. London legföljebb annyiban befolyásolhatja a jövőt, hogy ha a sárga mezesek most sem viszik el a pálmát, akkor a szövetségi kapitányt akár el is bocsáthatják. A mestert ugyanis hazájában bírálják „szépen”.
Habár ez korántsem különlegesség. Tud-e valaki olyan brazil szakvezetőről, akire ne zúdult volna a kritika?
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
