Hosszú, fagyos telünk van, mármint a futballban, de nem arra gondolok, hogy az NB I csapatai november huszonhetedike óta nem léptek pályára; sokkal inkább arra, hogy hazánk együttesei valójában évtizedek óta nem rúgnak labdába. Erre a héten a ranglistákat sorra gyártó, a futball történetével és statisztikáival foglalkozó szervezet, az IFFHS két – egyaránt 2011-re vonatkozó – gyűjteménye emlékeztetett.
A bajnokságok tekintetében félszázon kívül vagyunk: idehaza azt jelentették, hogy az 54. hely a miénk. Azt már nemigen tették hozzá, hogy valójában az 54-56. helyet foglaljuk el, holtversenyben Litvániával és Macedóniával. Hiába, ezzel a tartománnyal nem lehet kérkedni, elvégre a 40-41. helyen Irán és Üzbegisztán osztozik, Costa Rica a negyvenhatodik, Szingapúr az ötvenharmadik, mögöttünk Észtország és Lettország az 57-58., Guatemala az ötvenkilencedik, Thaiföld a hatvanadik. E kategória bizony nem vág egybe azokkal a diadaljelentésekkel, amelyek az IFFHS-t meghazudtoló buzgalommal készülnek itthon a színvonal emelkedéséről, a mérkőzések élvezhetőségéről, az általános közönségsikerről.
A nézőszám javításában tényleg nincs hiba, mivel a látogatottsági adatok könnyebben kozmetikázhatók, mint az egyéb mutatók, de persze ebben a tekintetben is vannak korlátok, hiszen – mondjuk – a kétezres publikumot nem lehet nyolcezresnek feltüntetni.
A Hivatásos Labdarúgók Szervezete speciel nem is igyekszik túlértékelni az érdeklődést, megpróbál a tényekre támaszkodni, de összesítéseiben a HLSZ is kénytelen a klubok becsült adatait figyelembe venni. Ezek szerint az előző évad 2770-es nézőátlaga a múlt ősszel 4044-re nőtt, mindenekelőtt azért, mert a rendszerint csak néhány száz nézőt „vonzó” MTK és Szolnok helyett a meccsenként 7063, illetve 3675 szurkolót kicsábító Diósgyőr és Pécs került az első osztályba.
Százalékosan szép az eredmény, igazából azonban a négyezres átlag is smafu, jobb helyeken efféle érdeklődés a harmadik-negyedik-ötödik ligában tapasztalható.
Ráadásul Pakson és környékén nem is tudják, a városnak milyen értékes csapata van. Az ottani NB I-es nézőátlag 2126, noha a gárda – az IFHHS kimutatása szerint – a múlt év legkiválóbb magyar együttese volt. Igaz, a 400-as rangsorban ez csupán a 251-255. helyet jelenti (a svéd Helsingborg, a bolgár Liteksz Lovecs, az iráni Esteghlal és az indonéz Sriwijaya társaságában), de a Paks relatíve tényleg a legjobb volt a magyar részvevők közül, hiszen az andorrai Santa Colomát és a norvég Tromsőt is felülmúlta az Európa Liga selejtezőjében. Igaz, a skót Hearts aztán egyenesen kiütötte a tolna megyei garnitúrát, ám az még így is tovább maradt az előszezoni versenyben, mint az FTC és a Kecskemét, valamint a Bajnokok Ligája prológjában (nem sokáig) érdekelt Videoton.
Az egyetlen vigasz, hogy az értékelést korántsem muszáj elfogadni, sőt nyugodtan ki lehet jelenteni: mit nekünk az IFFHS – vagy akár az UEFA, FIFA –, a Nyugat acsarkodása ellenére jók vagyunk, és kész! Amúgy a történeti-statisztikai szervezet rangsoraival valóban lehet vitatkozni, hiszen a nemzeti bajnokságok listáján – a spanyol és az angol mögött – a brazil a harmadik, a portugál a negyedik, a francia az ötödik, és csak hatodik a német, hetedik az olasz. Különösen a portugál pozíció feltűnő, de az sem biztos, hogy a brazil–német vagy a brazil–olasz összehasonlításban tényleg a dél-amerikai sorozat viszi el a pálmát. Ez azonban a nagyok gondja.
Bennünket érzékenyebben érintenek a kicsik hatalmas problémái…
A világ legerõsebb bajnokságai
1. Spanyolország 1194 pont
2. Anglia 1103
3. Brazília 889
4. Portugália 886
5. Franciaország 883
6. Németország 880
7. Olaszország 873
8. Argentína 840
9. Hollandia 791,5
10. Chile 741,5
…
54–56. Magyarország 326
(az IFFHS rangsora szerint)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!