Szegényebbek lettünk egy szép álommal, de hozzá kell tenni, hogy nem rémálomból ébredtünk fel a Divízió 1-es jégkorong-világbajnokságon Ljubljanában. A magyar válogatott azzal a titkolt reménnyel utazott el a vb-re, hogy ismét kiharcolja a világelitbe, vagyis az A-csoportba jutást.
Nem sikerült, pedig nagyszerűen kezdtünk, hiszen megvertük Japánt és a korábban, hosszú éveken át a legjobbak között szereplő ukránokat. Ezután következett az a két mérkőzés, amelyről tudtuk, hogy sorsdöntő lehet a magyar együttes számára.
Előbb a házigazdákkal, majd az osztrákokkal találkoztunk, és vesztettünk. Ez el is döntötte a továbbjutás sorsát.
Szombaton úgy készültünk, hogy a harmadik helyért verni kell a briteket, azonban nem várt segítséget kaptunk: az ukránok a nap első találkozóján büntetőkkel legyőzték Japánt, így a magyar válogatott már a bronzéremmel a zsebében korcsolyázott ki a záró mérkőzésére, amelyen 5-4-re kikapott a szigetországiaktól. A britek ezzel bentmaradtak és az ukránok estek ki.
A játékosok és szakemberek a világbajnokság előtt azt mondták, reálisan a 3-5. hely között végezhetünk, és a jelek szerint, hoztuk ezt a formát, ami szép dolog, főleg annak ismeretében, hogy milyen szűk a magyar jégkorongsport háttere és elitmezőnye. Így aztán elismerést érdemel minden játékos, mert ami a legfontosabb, és amitől sokan féltették a mieinket, nem estek ki ebből a csoportból, sőt, harmadikok lettek és megerősítették a helyüket.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
