Előfordult már a múltban is, hogy olyan játékos kapott kitüntetést, aki nem tartozott a futball felkent művészei közé.
Vannak szerényebb évek vagy furcsa döntések. Most például Luka Modric Az év labdarúgója a FIFA-nál. A választás több okból is vitatható, hiszen klubjában, a Real Madridban akad a horvát középpályásnál különb futballista – nem is egy –, ráadásul a világbajnoki címet nem a „kockások”, hanem az őket Moszkvában 4-2-re legyőző franciák hódították el. Az persze biztos: a horvát ezüstérem nagyobb meglepetés volt, mint a francia arany, de a szomszédos ország legjobbjainak váratlan előmenetelét nagyban elősegítette a spanyol és a német kiesés, a kímélő ág.
Mindegy, bárcsak az volna a hagyományosan ingatag morális alapokon nyugvó FIFA legnagyobb hibája, hogy a korszakos klasszisnak semmiképp sem nevezhető Modricot díjazza. Ettől persze még igaz, hogy a döntőben a Lloris – Pavard, Varane, Umtiti, Hernandez – Pogba, Kanté (N’zonzi), Matuidi (Tolisso) – Mbappé, Giroud (Fekir), Griezmann összetételben játszó francia együttes valamennyi tagja joggal gondolhatja, vajon miért nem közülük került ki a legjobb. A csúcstalálkozó emberének például Antoine Griezmannt és nem Modricot jelölték július 15-én a Luzsnyiki stadionban…
„Vigaszul” megjegyzem: 2010-ben sem a spanyol–holland vb-döntő egyetlen gólját szerző Andres Iniesta vagy ugyancsak világklasszis középpályás társa, Xavi, hanem az argentin Lionel Messi nyerte az Aranylabdát. Már az sem volt rendben, de Messi más kategória, mint Modric. S ha már a Ballon d’Ornál tartunk, annak történetében megesett az is, hogy Igor Belanov, Jean-Pierre Papin, Michael Owen, Pavel Nedved, Andrej Sevcsenko vehette át a díjat, noha a kvalitások tekintetében egyikük sem konkurált az Alfredo di Stefanótól Ronaldinhóig, George Besttől Johan Cruyffig, Michel Platinitől Marco van Bastenig, Franz Beckenbauertől Albert Flóriánig terjedő extraklasszis garnitúrával. Arról nem beszélve, hogy Matthias Sammer ugyan milyen megítélés alapján, a szerelésen kívül a labdarúgás mely elemében előzhette meg 1996-ban a fenomén Ronaldót… Fabio Cannavaro diadalán is sokan vitatkoztak, de az olasz védő olyan szenzációs produkciót nyújtott a 2006- os világbajnokságon, hogy az aranyérem után megérdemelte az Aranylabdát.
Sarokpontok nincsenek. A leghelyesebb tehát, amit tehetünk, hogy lélekben gratulálunk az elismeréshez Modricnak. Ha már napjaink szupersztárjai ezt nem tették meg. Nyilván abban a tudatban, hogy – bármiképpen dönt is a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség – ők a legjobbak…
A magam részéről nekik is odasúgnám: hacsak nem a franciák.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
