Barcelona–Manchester United, Ács–Tardosi FC, Németország–Brazília
„Csak nem a Kassait jött megnézni? Ott a sárga táblánál balra, az már a Ságvári Endre út!” – igazít útba egy tatabányai lakos, amikor hallja, hogy a Grosics- stadiont keresem. Alig van időm rácsodálkozni, már meg is találom az egykori Bányász-stadiont, ahol a Magyar Kupa Komárom-Esztergom megyei selejtezőjének döntőjét rendezik. Az Ácsi Kinizsi SC és a Tardosi FC gárdái persze önmagukban nem tartanának számot ekkora érdeklődésre, nem úgy a találkozó játékvezetője, az egy hete még egy másik fináléban, a Bajnokok Ligája döntőjében közreműködő Kassai Viktor. „Szerintem 97-98-ban vezettem utoljára mérkőzést megyei csapatoknak” – emlékszik vissza a tatabányai születésű játékvezető. „Kollégám, Erős Gábor is a megyéből származik, így szívesen mondtunk igent a felkérésre, és reméljük, hogy a személyünkkel is rangot adhatunk a mérkőzésnek.”
„Kassai? Ő is csak egy játékvezető. Ennyi” – zárja rövidre érkezésükkor a kérdést az ácsiak trénere, mielőtt játékosai elragadtatnák magukat. Ehhez képest egy órával a kezdés előtt az amúgy teljesen üres stadionban csak egy kupac embert látni, akik egy magas, sötét hajú embert állnak körbe. Persze Kassai az, most mindenki rá kíváncsi. Készségesen válaszol a kérdésekre, kedélyesen mesél azokról az időkről, mikor még izgalommal telve készült az ehhez hasonló megyei rangadókra. Idegességnek ezúttal nyoma sincs, profihoz méltóan azonban időben megköszöni az érdeklődést, és indul melegíteni. Ez az utolsó mérkőzése a néhány hetes nyári szünet előtt, nem szeretné, ha bármi baj történne. Már tudja, hogy a nyár vége felé újabb nagy meccs várja: barátságos német–brazilra kérték fel dirigálni.
Sokáig úgy tűnik, rekordot dönthet a találkozó, már ami az egy nézőre jutó újságírók és fotósok számát illeti, de a kezdésre azért a szurkolók foghíjasan ugyan, de megtöltik a lelátó fedett részét. Őket már tényleg a meccs érdekli, egyiküktől rögvest képet is kapok az esélyekről. Eszerint a bajnokságban a Tardos vezet ugyan, de az Ács ejtett már ki NB III-as együttest is a kupából, így drukkerei ezúttal is bizakodóak.
Nagyon hamar kiderült, a rekkenő hőségben nem lesz könnyű dolguk Kassaiéknak, a játékosok ugyanis nem kímélték egymást. De a drukkerek se a játékvezetői hármast, akik egy-egy hibásnak vélt ítélet után – nyomdafestéket nem mindig tűrő stílusban – rendre megkapták a magukét. Kassai azonban ezúttal is végig határozott volt, ráadásul a kilencven perc során bizonyította egyik legfőbb erényét, vagyis, hogy erőnlétileg is a világ egyik legjobb bírója. Nem volt ritka, hogy az akciók végén a visszazáró védők és a támadásba lendülő csatárok mellett sprintelt el, a hajrában pedig szívük szerint talán őt indították volna a „társak”, hisz’ ekkor már messze ő mozgott a legfrissebben. Az összecsapást „egyébként” a végig jobban játszó tardosiak megérdemelten nyerték 3-0-ra. Arról pedig, hogy ne csak Kassai Viktor és Erős Gábor személye emlékeztessen a BL-döntőre, a játékosok és a szervezők egyaránt igyekeztek gondoskodni. Valamennyi gól gyönyörűre sikerült, ráadásul a csapatok a nézőtéren kialakított helyen vehették át az érmeket és a kupát. A nagy fieszta azonban elmaradt, és jött helyette a menetrend szerinti délutáni zivatar.
„Rajtunk ma egy Messi se segített volna” – jegyezte meg kifelé az egyik ácsi vezérszurkoló, majd folytatta: „mondjuk még mindig jobbak voltunk, mint amit a válogatott produkált tegnap”.
Úgy tűnik, ha futball, nekünk egyelőre maradnak a játékvezetők.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
