Ma indul az esztendő legfontosabb vízilabda-eseménye, az Európa-bajnokság: déli 1 órakor száll medencébe a zágrábi Mladost-uszodában Kemény Dénes olimpiai bajnoki címvédő együttese a németek nemzeti csapata ellen – a győzelem vágyával és főképpen megalapozott esélyével.
A nyitómeccs ugyan alapvetően nem dönt semmiről, ám nem árt tudatosítani a németekben (sem), hogy ki az úr a vízben. Már csak azért sem, mert Hagen Stamm legénysége július végén borsot tört a mieink orra alá Siracusában, egy felkészülési viadalon, ahol is másfél évtizednyi veretlenségi sorozatunkat megtörve maradtunk alul velük szemben, ráadásul simán, 11-8-ra. Az augusztus közepi spanyolországi nemzetközi tornán sem remekeltünk, mert itt meg két góllal a románoktól(!) kaptunk ki, eggyel az Eb-címvédő montenegróiaktól, s döntetlenre végeztünk a világbajnoki ezüstérmes házigazdákkal. Igaz, azóta a németeknek triplán visszaadtuk a pólós kölcsönt: előbb két barátságos meccsen, majd az elmúlt hétvégi, budapesti Vodafone Kupán is sikerült a visszavágás (15-9), amellett legyűrtük az olaszokat (9-8) és a spanyolokat (9-7) is. A folytatás a horvátországi Eb-n – víz ide vagy oda – felettébb izzasztó perceket ígér, hiszen a csoporttársak közül hétfőn az évek óta mumusnak számító, s általunk eddig utoljára a 2004-es olimpia döntőjében legyőzött szerbek következnek, aztán a görögök, az oroszok és a macedónok. Azt azért bátran rögzíthetjük, hogy egyenesen meghökkentő lenne, ha – legrosszabb esetben a második helyen – nem jutnánk tovább a hatosunkból. Persze a jobbik változat – a csoportgyőzelem – a rokonszenvesebb, ámde a nehezebben elérhető is. Ezzel együtt a szövetségi kapitány bizakodóan nyilatkozott a pénteki elutazás előtti utolsó margitszigeti edzést követően a VH-nak. „Felmérve a reális erőnket, a helyzetet, a csapattal tisztáztam: minden esélyünk megvan rá, hogy bekerüljünk az elődöntőbe. Hogy aztán azt követően mit érünk el, majd meglátjuk” – szögezte le Kemény Dénes a Széchyuszoda medencéjének partján, miközben minden játékosa, így az allergiás rohamait leküzdő csapatkapitány, a háromszoros olimpiai bajnok Biros Péter is épen és egészségesen, a jól végzett munka elégedettségével mászott ki a vízből. (Egyedül a szövetségi kapitány bajlódott valamilyen bakteriális fertőzéssel, hangja alig volt, de bízott benne, hogy környezetében senkit sem betegít meg…) A kérdésre, hogy menynyire foglalkoztatják az ellenfelek, mit tud róluk, a szakvezető így felelt: „Vannak olyan csapatok, amelyek a maximumot próbálják az idén nyújtani, s vannak, amelyek kicsikét előrébb gondolkoznak. Nyilván azok tudják ebben az évben is a maximumot nyújtani, akiknek a csapatuk vagy kész van már Londonra, a 2012-es olimpiára, ilyenek a szerbek, vagy montenegróiak, de akár a horvátok is ide sorolandók, vagy akiknek létkérdés az Eb-n a jó szereplés a jövő évi vb miatt. Mi egyik közé se tartozunk. Nekünk nagyon fontos persze a jó szereplés az Európabajnokságon, de nem létkérdés. Igazából szomorúsággal az töltene el, ha a jövő évi csapat megerősödve azokkal a játékosokkal, akikről mindenki tud (az egyformán háromszoros ötkarikás aranyérmes Kásás Tamásról és az idén szintén pihenő Kiss Gergelyről van szó – a szerk.), gyengén szerepelne jövőre.” Ami a felkészülést, a várható Eb-szereplésünket illeti, Kemény Dénes ekként fogalmazott: „Én úgy gondolom, már most is vagyunk olyan állapotban, hogy bárkit meg tudunk verni. Sok múlhat azon is, mennyire tudunk rákészülni a sorozatmérkőzésekre. Nekem az a tapasztalatom – akár az olimpiákat, vagy a vb-ket tekintjük, ahol eddig pihenőnapok voltak –, hogy mi a meccsek közötti időt rendszeresen ki tudjuk használni további javulásra, például az athéni olimpia győztes gólját aznap reggel gyakoroltuk be. Ami biztató: előreléptünk az utóbbi tíz napban, úgy gondolom, motiváltabbak lettünk, ebben nyilván benne van a spanyolországi pofon is. Jobban figyelünk egymásra, s most már minden azon múlik, hogy csinálunk-e banális hibákat, ami az elmúlt 14 felkészülési meccsünkre eléggé jellemző volt, vagy sem, s ha netán igen, akkor mennyit. Bízom benne, hogy sikerül rendet rakni – ez nemcsak a debütálókra vonatkozik, hanem általában az egész csapatra –, s ott leszünk a legjobb négy között. Az Eb-n minden csoportmeccs jelentős, egyet se szabadna elveszíteni, s akkor elődöntősök lennénk, amit mindenképp el akarunk érni.” Az Eb-k magyar összmérlege amúgy egyáltalán nem fest rosszul, sőt… A férfiak eddigi 28 kontinensviadalából 21-en bejutottunk a legjobb négybe, 12-t megnyertünk, amellett 5 ezüsttel és 4 bronzzal toronymagasan vezetjük a medáltabellát. Kemény Dénes első kapitányi évében, 1997-ben rögtön aranyéremmel mutatkozott be, s elsőségét 1999-ben megvédte a gárda. Azóta nem sikerült gyarapítani a kontinensgyőzelmek számát, viszont a következő négy Európa-bajnokságon kivétel nélkül dobogóra állhattak legjobbjaink: 2001-ben és 2003-ban a harmadik, 2006-ban a második, legutóbb, 2008-ban pedig megint a harmadik fokára. 2010-ben sem adhatjuk alább…
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!