Azt mondta Szergej Rebrov, az FTC új szakvezetője: hisz abban, hogy nemcsak a bajnokságban, hanem a nemzetközi kupaporondon is sikeresek lehetnek a ferencvárosi labdarúgók. Mi mást mondott volna?
Azzal nem jöhetett az ukrán tréner, hogy „elvállaltam a megbízatást évi potom másfél millió euróért, de az európai előszezonban jó, ha kihúzzuk augusztusig”. Márpedig a jelenkori magyar trend ez, a Videoton hatévenként csoportkörös lesz, a többi kudarc, bukás, fiaskó.
Az Üllői úti együttes 2014 óta nyeretlen maradt a HNK Rijekával, a szarajevói Zeljeznicarral, a tiranai Partizanival, a herningi Midtjyllanddal, a tel-avivi Maccabival szemben. Még a hátsó lépcső legalsó grádicsait sem sikerült megmászni, és egyáltalán nem gondolom, hogy amiatt nem, mert Thomas Doll, a menesztett német mester gátolta volna a fejlődést. Ezt már csak azért sem tételezhetem fel, mert ez év elején Kubatov Gábor, a politikus-klubelnök azt mondta a nyolc hónappal később eltávolított edzőről, hogy ő a „klub történetének legsikeresebb menedzsere”. E megállapításra néhányan felkapták a fejüket idelenn, a földön és odafenn, az égben, de hagyjuk Blum Zoltánt, Dalnoki Jenőt, Lakat Károlyt, Lyka Antalt, Mészáros Józsefet, Novák Dezsőt, Nyilasi Tibort vagy Tóth-Potya Istvánt; a fiatalok sokukról azt sem tudják, kicsodák, és azokról is, akikről már hallottak valamit, úgy beszélnek, hogy nem kíváncsiak a múzeumra. Nagy teher is lehet ám csaknem harminc bajnoki cím, amelyek túlnyomó többségét még olyan évtizedekben nyerték a zöld-fehérek, amelyekben nemhogy létezett, de világszínvonalon mozgott a magyar futball.
A huszonegyedik században más a nívó. Kubatov korábban „a halál völgyének” nevezte az európai porondot (illetőleg annak a köztiszteletben nem álló szegletét, ameddig a Ferencváros egyáltalán eljut), és kevesellte a költségvetést, miközben a kettős győzelemmel, kapott gól nélkül továbbjutó Zeljeznicar büdzséje nagyjából a tizede volt a kiejtett FTC-ének. De az sem a pénzügyeken múlt, hogy egy albán kapus, akit Albannak is hívnak – a vezetékneve Hoxha – lazán alárúgott a tizenegyesnek az Üllői úton…
Most kirúgás történt, és „háerileg” új időszak kezdődött, de Rebrovnak bizonyosan nem lesz könnyű dolga. Az évi több mint ötmilliárd forintból gazdálkodó FTC – más hazai csapatokhoz hasonlóan – hosszú ideje versenyképtelen, és csak ámítják magukat azok, akik úgy vélik, ez nem feltétlenül a magyar futball hibája. Elvégre a legutóbbi kiesés alkalmával pályán volt a szlovén Blazic, az izlandi Finnbogason, a ghánai Frimpong, az uruguayi Gorriaran, a német Heister, az olasz Lanzafame, az ukrán Petrjak, a macedón Spirovski. De ne ámítsuk magunkat, ha a légiósok is csak olyan epizodisták, akik másfél óra alatt nem találják el az ellenfél kapuját, akkor a magyar konkurenciával van az igazi baj.
Doll már tapasztalt egyet-mást; Rebrov tán még nem is sejti, honnan kellene kitörnie.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
