Vecsés edzői kispadját maga mögött hagyva Détári Lajos a Ferencváros labdarúgócsapatának klub menedzsere lett. Az utolsó klasszisok egyike, aki világválogatott is volt, számos országban megfordult, és 61 alkalommal húzhatta fel a magyar válogatott címeres mezét. Most a nagy bajban lévő Ferencváros szekerét próbálja meg kihúzni a kátyúból.
– Magyarországon két olyan poszt van, amelyet ha egy edzőnek felajánlanak, kutyakötelessége elvállalni: az egyik a szövetségi kapitányi tiszt, a másik pedig a Ferencváros irányítása. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy nem lesz könnyű dolgom, hiszen a zöld-fehéreknél a középszerűség nem elfogadható, és a drukkerek sem elégednek meg akár egy ezüstéremmel.
– Hogyan fogadta azt, hogy amikor nyilvánosságra került, elvállalta a Fradit, szinte azonmód tüntetést szerveztek az ultrák?
– Megmondom őszintén, nem érdekel, engem csak a szakma foglalkoztat, és remélem, hogy be fogom bizonyítani, értek ahhoz, amit elvállaltam.
– Milyen körülményeket talált a zöld-fehéreknél, jobbat vagy rosszabbat, mint amire számított?
– Szerintem a vezetés profi, és a játékosok között is akadnak olyanok, akikre messzemenően számítani lehet.
– Korábban sokat lehetett hallani arról, hogy forrong az öltöző, és nem igen könnyű rendet rakni a fejekben.
– Szakmai dolgokban enyém lesz minden esetben az utolsó szó. Higgyék el, szigorúan fogok vezényelni, mert másként – ahogy én látom – nemcsak itt, de sehol másutt nem lehet eredményt elérni.
– A diktátorok viszont előbb-utóbb megbuknak.
– Ezzel is tisztában vagyok, de úgy vélem, hogy akármilyen hosszú szerződést kötnek egy edzővel, mondjuk 4-5 évre szólót, három hónap után is felállíthatják a kispadról, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy várták. Egy edzőnek ugyanis tisztában kell lennie azzal, hogy tudja-e teljesíteni az elvárásokat vagy sem. Ha úgy látom, hogy nem, akkor önként fogok felállni, de remélem, erre nem kerül sor.
– Mi várnak a csapattól és öntől?
– Pontokat, helyezéseket nem tűztek ki, de elvárják azt, hogy a hagyományokhoz méltón talpra álljunk, és hogy ne legyünk gondban ősszel, szezonzárás után.
– A Ferencváros összeállítását nézve igen sok külföldi akad a keretben. Őket favorizálja majd?
– A magyarokat. Ezzel azt akarom mondani, hogy két azonos képességű játékos közül mindig a magyart fogom választani, de ha a külföldi sokkal jobb az ugyanazon poszton játszó honfitársamnál, akkor természetesen a jobbikat teszem be a csapatba, mert a gárda elsődleges érdeke a jó szereplés.
– Vasárnap a Zalaegerszeg ellen játszanak. Milyen érzés lesz egy olyan trénerrel szemben viaskodni, aki nemrég még éppen a Ferencváros edzője volt, ennél fogva alaposan ismeri az Üllői úti csapatot?
– Az, hogy Prukner László ül a másik oldalon a kispadon, engem nem izgat, csak az, hogy megfelelő taktikát tudjak kidolgozni a ZTE ellen, amely szintén nehéz helyzetben van most, ahogy mi is.
– Igen gazdag a pályafutása. Annak idején, amikor Németországba szerződött és az ön góljával nyert az Eintracht Frankfurt Német Kupát, mindenki megdöbbenésére otthagyta a Bundesligát és egy gyengébb bajnokságba, Görögországba igazolt. Miért tette?
– Higgyék el, nem a pénz motivált, hanem az itthoni felsőbb vezetés döntött úgy, hogy nekem Görögországban kell fociznom. Megmondom őszintén, akkor egy kicsit el voltam keseredve, de jól éreztem magam a görögöknél, és arra büszke vagyok, hogy az Olympiakosz stadionjában ennyi idő után is névre szóló helyem van a VIP-páholyban.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
