Liverpooli klasszikusok

Az igazi sláger azonban Liverpoolban született. Még szép… – tehetik hozzá a beatkorszak gyermekei, a Beatlesre, a Searchersre vagy a Gerry és a Pace­makersre gondolva.

Csak hát itt nem stúdióról van szó. Futballpályáról. S olyan magyar győzelemről, amelyről a Népsport azt írta: „Ez a teljesítmény méltó helyet foglal el a sporttörténelem lapjain”.

Az 1966-os világbajnokságon július 15-én játszották minden idők (nemcsak idehaza) legnagyobb hatású mérkőzéseinek egyikét, a magyar–brazilt. A találkozót pénteken rendezték, azon a héten az volt az ünnepnap. Honfitársaink kolosszális játékkal nyertek 3-1-re, a BBC televízió nem győzte ismételni a legszebb jeleneteket, itthon még karácsonykor is a mérkőzés felvételét követelte az egyetlen tévécsatorna adásába a nép. (Jellemző módon: az nem volt meg. A kópiát az NDK televíziójától kellett kölcsönkérni…)

A brazilok azt megelőzően 1954-ben vesztettek vb-meccset. Az idősebbek tudják, melyik csapat győzte le őket tizenkét évvel korábban… (A fiataloknak pedig megsúgjuk: a magyar.) Szepesi György, a riporterek riportere, akinek volt szerencséje mindkét mérkőzést közvetíteni, azt mondta a hatvanhatos diadal után: „Ez több mint ismétlés”. Reminiszcencia másképpen is akadt, hiszen a vb-házigazda angolok egyre-másra hasonlították a Goodison Park hőseit a Wembley 1953-as nagyjaihoz. Ahogyan „az évszázad mérkőzése” nyomán, úgy a liverpooli gálát követően is állandó szókapcsolattá vált a „mighty magyars” meg a „magical magyars”, és a tekintélyes The Times megemlítette: „Albert játéka felülmúlta a legjobb Hidegkutiét is”. A BBC adásában pedig azt mondták Farkas János fenomenális góljáról: „Ez a kapáslövés egyenértékű Puskás Ferencnek azzal a góljával, amelyet a híres hátrahúzós csel után küldött az angolok kapujába a 6-3-as találkozón”.
„Éjszaka borult az istenekre” – harsogta a brazilokról a The Sun című bulvárlap, míg a Daily Telegraph ekképpen áradozott: „A Mészöly, Albert, Farkas hármas a legjobb játékot nyújtotta, amelyet angol pályán valaha láttak”.

A People Albertnek és Farkasnak maximális 10-est, az első gól előtt a brazil védőket sorra lefektető, bámulatosan szólózó Benének 9 és feles osztályzatot adott. Jogos volt a megállapítás: „E trió tagjai szinte egymást múlták felül”. Nem lehetett hát elfogultsággal vádolni a Képes Sportot, amely így számolt be a szédítő juliálisról: „Liverpool szurkolóinak lelkes és hálás üdvrivalgása közepette 3-1-re vertük Brazília válogatottját, a világ legjobbjait. Méghozzá úgy, hogy technikai K. O. volt ez”.

Mert nem az történt, hogy a magyar együttes három ragyogó kontratámadást vezetett, hanem mindvégig dirigált, ferencsiki fokon. Nem tévedett a francia L’Equipe, amikor megjövendölte: „Azok, akik látták, életük végéig emlékezni fognak erre a mérkőzésre”.

Mészöly Kálmán, a harmadik magyar gól szerzője, ha akarta volna, se felejthette el azt a mámorító estét, hiszen egy nappal a magyar–brazil után lett huszonöt éves. Negyvennyolc órán át egyfolytában azt hallotta: gratulálunk! És most is azt hallja, hiszen tegnap volt hetven… Nem évülő mozzanat az sem, hogy neki a válla ugrott ki akkor, amikor a magyar szurkolóknak a szívük az örömtől.

Habár a futball rajongói 1966-ban sem voltak mindig lelkesek. Az év őszén a válogatott 6-0-ra söpörte le a Népstadionban a dánokat, egy drukker pedig így kommentálta a fölényes győzelmet: „Csak az ellenfelet kell megválogatni”. A mellette ülő bólogatott: „Bizony. A dánok és a brazilok ellen már megy”.

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!