A Videoton korábbi csapatkapitánya, Lipták Zoltán jelenleg klub nélkül játszik, mert nemrég szerződést bontott – közös megegyezéssel – a bajnok Videoton csapatával, amellyel legutóbb aranyérmet nyert az NB I-ben.
Hiányát igencsak megérzi a csapat, ez látszik a fehérváriak szereplésén. A szurkolók nem értik, miért váltak meg tőle. Saját bevallása szerint távozásának az oka az, hogy bejelentette, ha külföldi szerződés lehetőségéhez jut, akkor kéri, hogy engedjék el. Ezt a klub és leginkább az új portugál edző rosszallással fogadta. Ezek után történt a válás, Lipták már mint klub nélküli szerepelt a Svédország elleni Eb-selejtező mérkőzésen, kivívva mind a szurkolók, mind pedig a szövetségi kapitány elismerését.
– Mikor és hogyan ismerkedett meg a labdarúgással?
– Nem volt nehéz, hiszen édesapám az NB II-ben focizott Salgótarjánban és már nyolcévesen leigazoltak ’tarjánba. Ezt követően több kisebb csapatban is megfordultam, majd Pápán lettem NB I-es játékos, ahol a Tatabánya ellen mutatkoztam be. Innen nem sokkal később Újpestre igazoltam, itt figyeltek fel rám Angliából, és klubom fél évre kölcsönadott a Southamptonhoz.
– Ma már nem ritkaság a magas játékos a labdarúgásban. Így még a 196 centijével sem „lóg ki” a többiek közül.
– Valóban magasra nőttem, eleinte a középpályán fociztam, de edzőim úgy találták, hogy a magasságomat centerhalfként tudom a legjobban hasznosítani. Megszerettem ezt a posztot.
– Annak ellenére, hogy hátul játszik, nemegyszer feltűnik az ellenfél kapuja előtt is, de nemcsak feltűnik, hanem be is talál.
– Általában a pontrúgásoknál, leginkább a szögleteknél megyek fel, ez edzői utasítás.
– Milyen „magánzónak” lenni?
– Egyelőre szokatlan, mert az elmúlt időszakban biztos tagja voltam a Videotonnak, ahol Mezey György kemény edzéseket vezényelt. Most pedig egyedül edzem, és nem kímélem magam.
– Ilyen körülmények között meddig tudja folytatni a felkészülést, hiszen hamarosan újabb Eb-selejtezőre kerül sor a finnek ellen.
– Ezért is kértem meg a paksiak mesterét, Kiss Károlyt, tegye lehetővé, hogy velük tréningezzem, amíg menedzserem csapatot talál nekem, hogy ne essek ki teljesen a közös munkából.
– Ezek szerint külföldre tart?
– Természetesen, hiszen már Angliában megismertem, milyen az igazi foci, és remélem, a szigetországban találnak nekem olyan csapatot, amelynek szüksége lesz rám. De az sem zavarna, ha más nyugat-európai országban folytatnám a pályafutásomat.
– Mit csinál abban az esetben, ha nem jön össze a külföldi szerződés? Nem köt esetleg átmeneti megállapodást olyan magyar csapattal, amely belemegy abba, hogy addig focizik náluk, amíg összejön az áhított szerződés?
– Ezen töröm most a fejemet, meg a menedzserem is, és lehet, hogy egyelőre erre a megoldásra kényszerülök, mert semmiképpen nem szeretnék kimaradni a válogatottból, ahol az elsődleges szempont az, hogy az érintett állandó játékkal biztosítsa a helyét a nemzeti csapatban.
– Nem fáj a szíve a Videoton miatt?
– Természetesen egy kicsit igen, hiszen annak idején a Fehérvár vett meg a lila-fehérektől.
– Meddig kötötte volna a kontraktusa a Videotonhoz?
– Még egy évig.
– Hogyan látja a magyar csapat Eb-selejtezőkön mutatott játékát?
– Nagyon büszke vagyok arra, hogy részese lehettem a korábbi, finnek és a mostani, svédek elleni sikernek, sajnos a svéd meccsen megsérültem, emiatt nem lehettem ott Moldovában. Bízom benne, hogy sikerrel zárjuk majd az Eb-selejtezősorozatot október 11-én, a Puskás Stadionban a finnekkel szemben, és reménykedem benne, hogy bár csapat nélkül vagyok, Egervári Sándor kapitány bevesz a keretbe.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
