A magyar cselgáncsozók szép számban kvalifikálták magukat a londoni olimpiára, és ebből a hölgyek is igencsak kivették a részüket. Nemrég a cseljabinszki kontinensviadalon a KSI 21 éves versenyzője, Joó Abigél Európa-bajnoki aranyérmet szerzett, méghozzá úgy, hogy minden mérkőzését ipponnal nyerte, és a fináléban még a bajnoki címet védő francia versenyző sem tudta megúszni ezt a súlyos vereséget.

 
Fotó: Makszim Sipenkov, MTI/EPA

Abigél nem először villogott a tatamin, már tinédzserként 2010-ben a bécsi Európa-bajnokságon is – óriási meglepetésre – aranyérmet nyert.

– Miként jut eszébe egy lánynak, hogy ezt a „férfias” sportágat válassza?

– A bátyám kezdett el cselgáncsozni a KSI-ben, többször elkísértem, és megtetszett az, amit láttam. Ezek után hétévesen én is ott ismerkedtem meg közelebbről ezzel a sportággal.

– Manapság is megkűzd a bátyjával?

– Ő már abbahagyta a versenyzést, és edzőként dolgozik. Öten vagyunk testvérek, én vagyok a legfiatalabb és egyedül én követem őt ezen az „rögös” úton.

– Mit szóltak hozzá a szülei?

– Örültek neki, mert igen mozgékony, eleven gyerek voltam, és ők úgy gondolták, hogy ez a sport majd leköti az energiáimat. Így is lett.

– Hamar kiderült, hogy érzéke van ehhez a sportághoz?

– Az első versenyemre úgy emlékszem vissza, hogy nem vallottam szégyent. Egy évvel később már megnyertem a korosztályomban az országos bajnokságot, és innen egyenes volt az utam felfelé, hiszen a korosztályos nemzetközi versenyeken is szereztem aranyérmet.

– Harcias nőnek tartja magát?

– A civil életben nem, de a tatamin úgy érzem, hogy elég harcos vagyok. Azért néha elkalandoznak a gondolataim, és ilyenkor az edzőm, Pánczél Gábor, akivel egyébként hat éve dolgozom együtt, rám szól, hogy keményebben.

– Volt-e már komolyabb sérülése?

– Aki ezt a küzdősportot választja, annál bizony akadnak kisebb-nagyobb sérülések. De komolyabb baj még eddig elkerült.

– Milyen reményekkel utazott az Eb-re?

– Jó formában éreztem magamat, de azt azért nem gondoltam volna, hogy minden mérkőzésemet ipponnal fogom megnyerni.

– Hogyan látja az ellenfeleket az olimpia előtt?

– Nálunk, a 78 kg-os súlycsoportban igen sűrű a mezőny, és 5-6 olyan versenyző is van, akinek győzelme nem okozna meglepetést.

– Van kedvenc támadási formációja?

– A belső combdobást kedvelem a legjobban.

– Ha éppen nincs a tatamin, mivel tölti a legszívesebben az idejét?

– Szeretek rajzolni, festegetni, találkozni a barátokkal, kirándulni. De kevés a szabadidőm, mert harmadéves vagyok a Szent István Egyetem építészeti karán.

– Korábban általában meglepetést okozott a társaságban, ha egy hölgyről kiderült, hogy karatézik, cselgáncsozik vagy bokszol. Ma is így van?

– Igen. Ahol nem ismernek, bizony fennakad a fiúk szeme, amikor megtudják, hogy milyen sportágat űzök.

– A Londonba tartó cselgáncs-delegációban a szakemberek szerint van aranyesélyes versenyző. Jól is jönne egy olimpiai győzelem a sportág számára, hiszen az eddigi egyetlen aranyérmet Kovács Antal szerezte, pontosan 20 évvel ezelőtt, 1992-ben Barcelonában.

– Mindnyájan nagyon komolyan készülünk, nagyon bízom a jó szereplésünkben.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!