A nagy kardvívónemzedék egy kiváló utódja, Nemcsik Zsolt, a Vasas 33 éves kardozója, kétszeres világbajnok és többszörös Európa-bajnoki helyezett, valamint olimpiai ezüstérmes Olaszországban, egy Róma melletti kisvárosban edzősködik, hogy megfelelő anyagi körülmények közé jusson.
– Miért ment Olaszországba?
– Őszintén megmondva, anyagi okokból, mert abból a támogatásból, amit az élsportért kapok, nem tudnám olyan szinten fenntartani magamat, amely egy sportoló életviteléhez szükséges.
– Edzősködik?
– Kisgyerekekkel foglalkozom, és közben persze természetesen én is edzésben vagyok.
– Ha a gyerekekkel foglalkozik, hogy tud edzésben lenni, felkészülni?
– Mivel Rómától 10 km-re van ez a kisváros, Trasceti, mielőtt elfogadtam a szerződésajánlatukat, megkerestem az olasz vívószövetséget, hogy engedélyezzék számomra a részvételt az ő válogatott tréningjeiken. Hál’ istennek hozzájárultak, és ez mind nekem, mind az olasz vívóknak jól jön.
– Sokan panaszkodnak a sanyarú sorsra, sőt olyat is lehetett hallani, hogy egy-egy egyéni sportoló a saját költségén utazott el egy világversenyre, mert nem tudták kifizetni számára az útiköltséget. Elképzelhető ez?
– Olyannyira, hogy az én életemben is előfordult, hogy egy lengyelországi Világkupa-versenyre a saját költségemen utaztam el, mert éppen válogatóként szerepelt, ami a magyar csapatot illeti. De természetesen azért ez nem gyakori.
– Mi van akkor, hogyha egy távolabbi földrészre kell utazni egy-egy viadalra, és azt is válogató versenynek írják ki? – Hál’ istennek azért oda előteremtik az utazási költséget.
– Olyan hangokat is lehetett hallani korábban, hogy más országban, más nemzet színeiben fognak indulni, ha nem javulnak az anyagi lehetőségek.
Ez meg sem fordult a fejünkben, de ami a pletykára okot adott, az volt, hogy kedves és nagy tudású edzőnk, Gerevich György meghalt, és nem tudtuk, hogy kivel dolgozunk tovább. Ekkor rövid időre egy-két társam Németországba ment, ahol egy erdélyi származású kiváló magyar tréner foglalkozott velük.
– Most kivel készül a világversenyekre?
– Szabó Bencével, az olimpiai bajnokkal.
– Milyen feladat vár még önre az idén?
– Novemberben Párizsban lesz a világbajnokság.
– Milyen a jelenlegi kardvívómezőny?
– Túlzás nélkül, 10-15 olyan ember akad közöttünk, akinek a győzelme nem okozna meglepetést.
– Mely nemzet képviselői ma a legjobbak?
– Hagyományosan az olaszok, a németek és mondhatni mi, magyarok, de nagy meglepetésre megtanultak kardozni és egészen kiválóak a dél-koreaiak is.
– No és a franciák?
– Most nem annyira erősek, mint korábban.
– Egy nemzetet kihagyott: az oroszokat.
– Rengeteg fiatal tehetségük van, most történik náluk az őrségváltás, és előbb-utóbb közülük valaki ugyanolyan klasszis lehet, mint korábban a régi nagy vívóik.
– Mivel lenne elégedett?
– Utoljára a magyar csapat 2007-ben lett világbajnok, és számunkra nagy dolog lenne, ha ismét a dobogón, netán a dobogó tetején tudnánk végezni – és én ismét tagja lehetnék a csapatnak. Mert mostanában egyéni indulóként vettek számításba.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!