Turner – Duxbury, McGrath, Moran, Albiston – Hogg, Blackmore, Moses, Peter Barnes (Jesper Olsen) – Davenport, Stapleton. Mikor és melyik csapat játszott ebben az összeállításban, s mit ért el az aznapi mérkőzésen?
Senki nem hitte volna, hogy huszonöt esztendeig a United szakvezetője marad. Első négy évadában – egy ezüstérem mellett – kétszer a tizenegyedik, egyszer a tizenharmadik hellyel kellett beérnie. Nyolcvankilenc decemberében már mindenki arról beszélt Angliában, hogy „a skót megbukott”, az edzőt mégsem menesztették, és a következő év májusában a bajnokságban ibolya szerényen szereplő MU (amely akkor volt tizenharmadik) elhódította az FA Kupát.
Ez hozta a fordulatot, mert utóbb kiderült, hogy a Crystal Palace elleni, megismételt döntőn elért 1-0 (az első meccs 3-3-mal zárult) nem csupán egy trófeával ajándékozta meg a manchesterieket. Az 1985-ös Heysel-tragédia miatt a nemzetközi tornákról öt évre kitiltott angol klubcsapatok visszatérhettek az európai porondra, az FA Kupa-győztes United elindulhatott a KEK-ben, és a Barcelonával vívott döntőben (2-1) el is vitte a serleget.
Ez történt 1991 tavaszán, majd két évvel később a Ferguson-éra első bajnoki címe is megszületett. Az Old Traffordon akkoriban 33 898-as átlagnézőszámot jegyeztek; a 2010/2011-es évadban 73 870 volt ugyanez – illetve, dehogyis ugyanez – az adat. A további összesítés pedig: 12 bajnoki elsőség, 5 FA Kupa-, 4 Liga Kupa-, 2 Bajnokok Ligája-, 2 klub Világkupa- (klub-vb-), valamint egy-egy KEK- és európai Szuper Kupa-diadal: hű, mennyi nagy szám!
Csak azt ne higgyék, hogy az MU-t eddig 1410 meccsen irányító Ferguson világelső a csodálatos negyedszázaddal. Willy Maley negyvenhárom éven át, 1897-től 1940-ig dirigálta a Celticet, Bill Struth pedig harmincnégy esztendeig, 1920-tól 1954-ig ült a játékos Fergusont 1967-ben 65 ezer fontért szerződtető másik glasgow-i klub, a Rangers kispadján. (A róla készült festmény ma is az Ibrox Park dísze.) De még ez is smafu Guy Roux „mutatványához” képest: a francia tréner 1961-től 2005-ig vezényelte az Auxerre csapatát. Jó, nem olyan sikerrel, mint Ferguson a Manchester Unitedet. De nemhogy ugyanolyan állhatatosan: még nála is kitartóbban.
Azért Sir Alex huszonöt esztendeje is káprázatos teljesítmény. Hogy mást ne mondjak, azóta menedzser Manchesterben, amióta a magyar válogatott hiányzik a világbajnokságokról. Mi csak tudjuk, milyen hosszú idő az… Ehhez képest semmiség, hogy hét éven át nem nyilatkozott a BBC-nek, az viszont nem akármi, hogy a múlt év decemberében megdöntötte a nagy Matt Busby manchesteri rekordját. (Az 1958-as légi szerencsétlenséget is túlélő szakvezető huszonnégy évig irányította az MU-t.) Hozzá hasonlóan legendás elődjét már 1999-ben befogta, elvégre a United Busbyval hódította el először – 1968-ban –, és Fergusonnal másodszor a kontinens legértékesebb trófeáját. Majd – negyven évvel az első manchesteri BEK-diadal után – harmadszor is az MU lett Európa legjobbja, azaz Ferguson–Busby 2-1.
Hogy a huszonöt év alatt ki mindenki fordult meg az Old Trafford stadionban (értsd: játékos, mert az edző, ugye, nem változott), arról köteteket lehetne írni. A Daily Telegraph „rövidített”: összeállította a Ferguson-korszak legkiválóbb tizenegyét. Az angol napilap szerint ez így fest:
Schmeichel – Gary Neville, Ferdinand, Stam, Irwin – Scholes, Keane, Bryan Robson, Giggs – Cristiano Ronaldo, Cantona.
Beckham vagy Rooney be sem fért…
Ami biztos: az 1986-os Manchester United és a klub későbbi sikercsapatai közti különbséget még maga Ferguson sem tudná zongorázni, noha szabadidejében szívesen játszik a billentyűkön. Hamarosan pedig neki muzsikálják vagy éneklik: Happy birthday to you! Az MU „örökös” trénere december 31-én tölti be a hetvenet. Az óesztendőt búcsúztató buli fel sem tűnik majd neki, elvégre Manchesterben már évtizedek óta – januártól decemberig – pezsgőt bontanak és konfettit szórnak „Szilveszter lovag” tiszteletére…
