Vizes papucs a fenéken, vagy az erővel kicsavart karjától torzult arcú tornász közösségi portálokon megosztott képe. Történetek sokaságát hallani az enyhébb és egészen brutális edzői módszerekről, amelyekről nem igazán tudni, mennyi belőlük a legenda, és mennyi a véres valóság. Az UNICEF harcot hirdetett a gyereksportolókat érő lelki és fizikai erőszak ellen.
– Verte a tanítványait? Látja, ezt most le is tagadhatnám. De ha a fiúk feldühítettek, előfordult, hogy eljárt a kezem. Ma már én is elítélem, de a hetvenes években ez elnézett módszer volt. Széchy Tamás néha verésre is használta a papucsát, de világbajnokokat nevelt. Magyar Zoli például egy zabolátlan csikó volt, akiből sohasem lett volna kétszeres olimpiai bajnok, ha nem töröm be. Sivadó Jánost viszont nem ütöttem meg, mert ő olyan alkat volt, hogy a veréstől összeomlott, tehát nem lett volna eredménye. Elismerem, egy szörnyeteg voltam, de nemes cél érdekében. S az eredmények igazoltak. Egyszer Tatán nagyon kihajtottam a fiúkat, akik aztán előkészíttek egy zendülést. Erről én nem tudtam, viszont láttam, hogy nagyon fáradtak, ezért az edzésen, mielőtt rám támadtak volna, bejelentettem, hogy játszani fogunk. Később tudtam meg, azt hitték, valaki elárulta őket – vallott színt legutóbbi interjújában a tornasport professzora, az olimpiai bajnokot nevelő Vígh László mesteredző, az egyik legnagyobb élő magyar edzőlegenda.
Az egyik leghírhedtebb tornászedző, a 14 évesen olimpiai bajnok Nadja Comenechi „nevelője”, Károlyi Béla például már évtizedekkel ezelőtt rájött, milyen hallatlan előnyei vannak a gyerekek versenyeztetésének. „Pár hét alatt észrevettem, hogy a gyerekek milyen macskaügyességgel sajátítják el azokat az elemeket, amiket hónapokig tanultunk a főiskolán. Nem volt bennük félelem, könnyedén mozogtak. Ekkor ismertem fel, amit addig nem fedeztek fel, hogy erre lehet építeni. Kilenc-tíz éves gyerekekkel indultam csatába meglett nők ellen.” Köztudottan dolgozott kegyetlen módszerekkel. Ott ugyanis hihetetlen erőre és lazaságra van szükség. De ezt rajta kívül mások, más sportágakban nem ritkán a legbrutálisabb eszközökkel próbálták, próbálhatják ma is elérni. A gyerekek pedig nincsenek abban a helyzetben, hogy mérlegeljenek. Alárendelt, felnőttektől függő viszonyuk miatt védtelenek, nem tudják az érdekeiket érvényesíteni. Ehhez pedig nemegyszer a szülők is jó partnerek: csak az áhított siker lebeg a szemük előtt. Később persze nemigen fordul elő, hogy egy olimpikon panaszkodik, hogyan is jutott el idáig.
Vannak azért kivételek. Legutóbb egy román úszónő, már felnőtt fejjel „leplezte le” korábbi edzőjét. Mihail Sandu edző olvasott arról, hogyha levegőt pumpál verseny előtt tanítványába, az javítja a teljesítményét. Innentől a nagy versenyek előtt kellett az úszólánynak ezt alkalmaznia. S hogy mennyire kényszerítették őt a drasztikus módszerre? „Világosan kifejtette, ha nem teszem meg én, utánam jön a fürdőbe, és megteszi ő, erőszakkal” – emlékezett a ma már kétgyermekes családanya. Valentina Brat végül 16 éves korában ágyéksérvet kapott. Az orvosok alig tudták elhinni, hogy ilyen fiatalon megkapta a betegséget. Ő egy pumpával fecskendezte be magának a levegőt, 12-14 pumpálásnyi volt a standard. A módszer azonban az úszónő szerint nem használt, hanem rontott az eredményén.
Hogy miért nem lázadnak a gyerekek az embertelen módszerek ellen? Dr. Járai Róbert sportpszichológus szerint mindez ugyanúgy működik, mint a nem sportolóknál: a gyerekben ott a megfelelési kényszer, hogyha teljesít, akkor érdemli ki a szeretetet és az elismerést.
„Nem akarnak csalódást okozni. A sportnál is fontos, hogy az edzőhöz tudjon a gyerek kötődni, ő tulajdonképpen a számára a második szülő. Behódol a katonai fegyelemnek, sok esetben természetesnek is veszi a módszereket… Jellemző, hogy azoknak a gyerekeknek, akiknél otthon is megszokott a szigorú, érzelmeket annyira nem kimutató közeg, az edzésen is könnyebben vesznek bármilyen megpróbáltatást. Azoknál viszont, akiket burokban nevelnek, már sokkal nehezebb az elfogadás, alkalmazkodás” – mondja a szakember, aki szerint ma már a mi kultúránkban is sokkal kevésbé jellemző, a kegyetlen edzői fellépés.
Épp a fenti, vagy a fentihez hasonló módszerek késztették az UNICEF-et arra, hogy a londoni olimpia előtt harcot hirdessen a gyereksportolókat érő fizikai és – az egyáltalán nem elhanyagolható – lelki erőszakkal szemben. Ők pontosan meg is fogalmazták, melyek a leggyakrabban tapasztalt formák. A pszichológiai lealacsonyítás vagy lelki megalázás a nem, a testalkat vagy a teljesítmény alapján, indokolatlan nyomásgyakorlás a kiemelkedő teljesítmény elérése érdekében. Kikényszerített, kötelező szex, káros vagy szexuálisan megalázó beavatás, rituálék, olyan táplálkozás vagy fogyókúra, amely evészavarokhoz, például anorexiához vezet. A fizikai büntetések, verés, sérülések, erőltetett kockázatvállalás, dopping és egyéb teljesítménynövelő szerek használata, versenyrészvétel megkövetelése, még sérülés esetén is, az edzés, mint büntetés, a megfelelő pihenőidő és törődés megtagadása. Több vizsgálatból is egyértelműen kiderült: a gyerek sportolók jelentős részét éri valamilyen megalázó bánásmód. Angliában ma már tiltólistán vannak azok az edzők, akik bántalmazták tanítványaikat. Magyarországon a szervezet 1500 sportklubot keresett meg, hogy közösen lépjenek fel a kirívó edzői, nemegyszer szülői erőszakkal szemben. Bábel Tamás, az UNICEF programjának itthoni vezetője szerint hazánkban ugyan nem látni a „színfalak” mögé, de a klubok teljesen pozitívan álltak a kezdeményezéshez. Többek között Szabó Bence, a Magyar Olimpiai Bizottság sportigazgatója is minden eszközt és támogatást felajánlott, hogy kiszűrjék a gyerekekkel szembeni bármilyen típusú erőszakot.
A londoni olimpia legfiatalabb résztvevője a mindössze tizenhárom esztendős, 1999-ben született togói úszónő, Adzo Kpossi. Csupán két évvel idősebb nála a legfiatalabb férfi olimpikon, a laoszi úszó, Phathana Inthavong. A magyar küldöttség legifjabbja Gyarmati Dezső unokája, az 1996-ban született ifjúsági Európa-bajnok úszó, Szilágyi Liliána. A feljegyzések szerint az eddigi legfiatalabb olimpiai részvevő Demetriosz Lundrasz görög tornász, aki 10 éves és 218 napos korában bronzérmes volt országa férficsapatával az athéni első újkori játékokon. 13 éves és 268 napos korában végzett az első helyen 1936-ban Berlinben az amerikaiak műugrója, Marjorie Gestring, ezzel ő minden idők legfiatalabb olimpiai aranyérmese.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
