Az örökkévalóság, az állandóság jelképe volt a szumó, a japánok ősi küzdősportja, másfél ezer éves múltjával, belső lényegével. A kezdetektől fogva sem csak sport, nem egyszerűen a hatalmas és erős, szerény és jellemes, erkölcsileg is tökéletesen rendben levő férfiak birkózását jelentette, hanem legalább annyira vallást is.

Nem mellesleg a sintoista papok máig tartó közreműködése mellett zajló, a szumósok kölcsönös tiszteleten, a magas és feddhetetlen erkölcsön alapuló életvitelét, magatartását, létezési formáját, a kultúra, a vallás és a hagyományok sportban való továbbélését is. Amelyre joggal lehettek büszkék a japánok, mint ahogyan most okkal érezhetik porig sújtva magukat a korábban felállított, évszázadokon át rendületlenül élő és ható szabályok felrúgói, az etikai normákat megsértők miatt. Áll a bál a szumósoknál és nagy kérdés, hogy a botrány, amely néhány napja kitört, mikor és hol áll meg. Hogy magával sodorja-e a szumót, vagy sikerül át- és megmenteni a jövőnek. Mindez aligha csak japán belügy – még ha az ő nemzeti sportjukról van is szó –, már csak azért sem, mert az egykor kizárólag a szigetországban művelt szumó napjainkra világszerte népszerűvé vált, a televíziós közvetítések által megés elismert, elfogadott sporttá lett. Néhány esztendeje pedig, amikor megjelentek az első európai szumóbirkózók is a japán küzdőtereken, alapjaiban változott meg a küzdősport. Akadnak, akik ezzel magyarázzák a szumó hanyatlásának kezdetét, mondván, az idegenekkel együtt megérkeztek a japán erkölcsökre, illemszabályokra fittyet hányó, a kötelező előírásokat egyre kevésbé betartó nézetek, új viselkedési szokások is, amelyek együttesen szétrázták a szumó eladdig zárt belső világát. Akárhogy is, tény, hogy a külföldiek beáramlása előtt is előfordultak skandalumok, legfeljebb nem verték őket nagydobra, elszigetelt esetekként tartva számon az olykori kilengéseket. Viszont kétségtelen, hogy miután Hawaiiról és más közelebbi térségekből érkezett versenyzők után mind nagyobb számban tűntek fel főleg mongolok, majd Európából bolgár, orosz, lett és más nemzetiségű szumóbirkózók is, mintha a kínos ügyek mennyisége is megugrott volna. A japán nemzeti sport irányítói, a JSA vezetői egy darabig azt mondhatták, hogy a balhék mögött a külföldiek állnak, s kétségtelen, hogy az elmúlt két évben az orosz versenyzők drogügye, illetve a szumó ranglétra legtetejére felkapaszkodott nagybajnok, a jokozuna rangját egyedüliként elért és konokul őrző mongol klasszis, Aszasórjú esete is az „idegenkedők” érveit erősítette. Csakhogy az álláspont sokáig nem maradt tartható, az újabb balhék „nacionáléjánál” már egyetemessé terebélyesedett a dolog. A mongol jokozunát még ki lehetett penderíteni, magyarul: visszavonulásra kényszeríteni ez év elején, mivel többször is okot adott támadásokra fennhéjázó önteltségével, agresszív megnyilvánulásaival. Bár a bundavádat – hogy ő is benne volt, amúgy japánokat is vastagon érintő, de nem bizonyítható meccseladásokban – ejtették ellene, viszont az idén már rajtavesztett azon, hogy részegen verekedve eltörte egy ember orrát az egyik tokiói éjszakai bár előtt. Ezt már nem úszhatta meg, de a hazaiak időközben a nyilvánosság előtt is „felzárkóztak” a külföldiekhez. Tavaly egy japán szumóiskolában kemény nevelés címszóval oly súlyosan fenyítettek egy versenyzőtanoncot, hogy az belehalt sérüléseibe. Az iskolamestert hat évre ítélték, pribékjeit is megbüntették, de ettől a helyzet nem javult. Sőt most, július első napjaiban kirobbant az újabb botrány is –, japánokkal a főszerepben. A legalább félszáz szumóst érintő ügy azért kavart nagy port, mert a profi birkózóknak tiltják az illegális fogadásokat, ám ezt figyelmen kívül hagyták a vizsgálat alá vontak. A JSA elnökét felfüggesztették, helyére egy volt ügyész került, s azonnali hatállyal – edzőjével együtt – elcsapták az egyik legnépszerűbb japán szumóst, Kotomicukit, aki különösen nagy tételben fogadott. Ráadásul nem elég, hogy tetemes pénzt bukott, hanem súlyosan el is adósodott, s állítólag a japán maffiától kért kölcsön, hogy szerencsejátékos szenvedélyét kiélhesse. A jakuzavonal belépése nyomán tört ki az igazi botrány, a szövetség vizsgálódik, de lehet, hogy a rendőrség őket is vizsgálni fogja, az állami tévé, az NHK pedig – amely több mint fél évszázada adta kihagyás nélkül az összes nagy versenyt – történetében először lemondta a júliusi nagy szumótorna élő közvetítését. Ami már önmagában jelzi, mekkora a baj.

A szumó szabályai

Két ember találkozik egy 4,55 m átmérőjű, homokkal feltöltött kör alakú porondon. A cél: kiszorítani az ellenfelet a körből, vagy valamely testrészét a földhöz érinteni. A nyomást, tolást, lökést, gáncsolást, kiemelést alkalmazhatnak, sőt a heves tusakodásban a pofon is elcsattanhat, de csak tenyérrel. Tilos ököllel ütni, hajat húzni, szemet nyom ni, viszont megragadható az ellenfél ágyékkötője. A küzdelmek rövidek, de néhány izgalmas összecsapás akár 3 percig is eltarthat. A történelem első szumómérkőzését, körülbelül 1500 éve, Szuidzsin császár udvarában egy Taemanokehaja nevű 193 centiméter magas, 186 kilós óriás nyerte a 216 centis 103 kilós másik óriás Nominuszuké ellenében. A győztes „fogás” egy fenékbe rúgás volt, ami azt eredményezte, hogy Nominoszuké elterült a földön. A fenékbillentés ma már tiltott akció.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!