Itt van augusztus első hete, és a magyar labdarúgócsapatok(?) háromnegyede nincs már sehol Európában.
Ezúttal sem a kontinens klubtornáinak előszobájában, hanem azok hátsó lépcsőházi körfolyosóján tűnt el a hetvenöt százalék. S a fennmaradó negyed is csak azért van versenyben, mert egy roppant ügyetlen luxemburgi futballista luftot rúgott háromméternyire a gólvonaltól, szemben a Vidivé rövidült Videoton kapujával. Arról már nem beszélek, hogy a Dudelange az utolsó pillanatokban a felső lécet is eltalálta a felcsúti szentélyben, mert ilyen előfordul a futballban; de az, amit egy Ibrahimovic(!) nevű csereember művelt az ötösön belül, párját ritkítja…
Ám voltak luxemburgiak, akik erőlködés nélkül félretolták a magyar résztvevőt, noha az ember dörzsölte a szemét a tévéadás során, mert a differdange-i sporttelep, ahol az ismeretlen Niederkorn fogadta a valaha fogalom-etalon Honvédet, puritán edzőpályákra emlékeztetett. Ismét bebizonyosodott, hogy korántsem a stadionprogramon múlik a fejlődés, hiszen nemrégiben már a válogatott is „megégett” Luxemburgban, és úgynevezett labdarúgóink helyett a hoch elegáns K vagy O szektor nem cselez, nem ad be, nem lő, nem fut, nem szerel… (Marad a KO.) A magyar futballba tolt állami százmilliárdok továbbra is azt a jelenetet idézik, amelynek során a kapus lehúzza a beívelt labdát. Mi következik? Kidobás.
Miheztartás végett: az UEFA listáján a Vidi a 216., az FTC a 316., a Honvéd a 354. helyet foglalja el. De a belterjes itthoni körökben nem törődnek senkivel és semmivel. A tévében azt hallottam 6-0-s összesített Sevilla-vezetésnél: „Most játszik az Újpest!” Majd az 1-7-tel zárult párosmeccs után a lila-fehér játékosok egyike így nyilatkozott: „Maximálisan elégedettek lehetünk magunkkal.” Hogy mit gondolnak erről a régi újpestiek, akik csalódottak voltak, ha 0-0, 2-2-vel kiestek a Juventusszal szemben, azt csupán gyanítom, ám abban biztos vagyok: a hangnem tökéletes harmóniában volt az Eb-n hallott vízilabdás szakkommentátor modorával. A pólós ember sem győzött pozitív jeleket látni, miközben alighanem minden idők leggyengébb magyar férficsapatát oktatták azok, akik éppen medencébe szálltak ellenük. Az uszodás nyolcadik hely persze jóval ritkább a boldogtalan magyar labdarúgók sorozatos kudarcainál, az azonban egy tőről fakad, hogy valamivé kozmetikázni kell a semmit. Azaz egyáltalán nem magától értetődő, hogy az élő közvetítés egyenes…
Amúgy is van hasonlóság a vízilabda és a huszonegyedik század hazai futballja között. Az utóbbiból nagyjából annyit észlelni, amennyit abból látni, mi történik a víz alatt.
További egyezés: a pólót és a labdarúgás magyar változatát sem lehet megúszni szárazon.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
