Sporttársak negatív főszerepben Lingtől Clattenburgig
Pestiesen azt lehetne mondani: ezekkel az angol bírákkal mindig baj van…
A legújabban Mark Clattenburg került a színre részint azzal, hogy a Manchester United–Chelsea bajnoki rangadón (3-2) a „londoni” Fernando Torrest szimulálásért kiállította – noha Jonny Evans valóban elbuktatta a spanyol csatárt –, ráadásul megadta a mexikói Javier Hernandez lesről a kapuba küldött győztes gólját; részint pedig azzal, hogy a találkozót kilenc játékossal befejező kékek közül – állítólag – „lemajmozta” Mikelt, és „őrült spanyolnak” nevezte Juan Matát.
Jóllehet a kiszólásokról még nem bizonyosodott be, hogy azok valóban elhangzottak, a minden szinten aluli bíráskodással Clattenburg megdöntötte egyéni „csúcsát”, amelyet 2005 januárjában állított fel. Akkor szintén a Manchester Unitednek vezette a meccset. Pedro Mendes, a Tottenham portugál labdarúgója vagy ötven méterről a kapuba ívelt, és a meglepett Roy Carroll csak egy méterrel a gólvonal mögül tudta „kiszedni” a labdát, ezzel együtt a Cooper-regényhős Sólyomszemmel nem konkuráló sporttárs továbbot intett…
Ha úgy tetszik, angol módra fújt (vagy nem fújt).
Mert a brit játékvezetők jó néhány botrányt keltettek már a futball történetében; ezek közül többnek a magyarok voltak a szenvedő alanyai. William Ling például az 1954-es vb-döntő véghajrájában – Benjamin Mervyn Griffiths walesi partjelző beintésére – nem adta meg Puskás Ferenc gólját, noha sokak véleménye szerint az extraklasszis csatár nem volt lesen. (Igaz, Herbert Zimmermann, a német rádióriporter már a lövés előtt felkiáltott: off-side!) Hazai generációk sora nőtt fel azon, hogy a svájci főváros stadionjában, a Wankdorfban így nyert 3-2-re az NSZK válogatottja… Azon a világbajnokságon egyébként Arthur Ellis sem állt feladata magaslatán, gondoljunk csak a „berni csatára”, a négy kiállításos, zűrzavaros magyar–brazilra (4-2). Ken Dagnall ugyancsak megszédült egy magyar–brazil vb-mérkőzésen, mégpedig 1966-ban, Liverpoolban, ahol – les címén – érvénytelenítette Farkas János második és a magyar csapat negyedik gólját, noha az angyalföldi futballművész teljesen szabályos körülmények között küldte a labdát Gilmar hálójába. Azért a 3-1-gyel és Farkas fenomenális – megadott – kapásgóljával sem voltunk boldogtalanok…
Annál inkább háborogtak az uruguayiak, amiért ugyanazon a vb-n James Finney két játékosukat – Trochét és Hector Silvát – is kiállította a nyugatnémetekkel vívott negyeddöntőben (0-4). Dél-Amerikában egyenesen galád összejátszásról beszéltek, mert – szintén a legjobb nyolc között – a nyugatnémet Kreitlein „szövegért” leküldte Rattint az Anglia–Argentína találkozón (1-0), noha legföljebb annyit tudott spanyolul, hogy por favor…
Ha lehet, még ennél is nagyobb skandalumot okozott az 1962-es világbajnokság chilei–olasz csoportmérkőzésén Ken Aston. (Ahogyan az 1954-es magyar–brazil „berni csataként”, úgy ez a 2-0-s meccs „santiagói csataként” került be a labdarúgás történetébe.) Az egyoldalúan ítélkező angol kiállította az itáliai Ferrinit és Davidot, viszont elmulasztotta leküldeni a Davidot ökölvívó- mozdulattal kiütő chilei balszélsőt, Leonel Sanchezt. Miként Clive White sem vezényelte az öltözőbe Jean-Marie Pfaffot az 1982-es vb magyar–belga csoporttalálkozóján (1-1). Ezen Fazekas László – honfitársaink 1-0-s vezetésénél – kiugrott, a tizenhatoson kívülre futó kapus pedig rettenetesen leterítette a magyar csatárt. Valóságos csoda volt, hogy az „elgázolt” labdarúgónak nem esett komolyabb baja, de a közönség azon is ámult, hogy a brutális Pfaff a pályán maradhatott…
Ahogyan Simunicnak sem kellett levonulnia a 2006-os világbajnokság horvát–ausztrál mérkőzésén (2-2). Legalábbis a második sárga lapja után nem… Noha Graham Poll duplán felmutatta neki a kártyát, a pirosat elfelejtette előhúzni, és csak a meccs – meg újabb, immár a harmadik sárga – után állította ki a horvátok védőjét, akit a találkozó során megkímélt egy jogosnak tetsző tizenegyestől is.
Hirtelen ennyi angol játékvezetői hiba ötlött az ember eszébe. Ha úgy tetszik, Clattenburg csak ápolta a híresen hagyománytisztelő britek szomorú tradícióit. Ám ne legyünk igazságtalanok: valljuk be, a bírák súlyos tévedéseire sokkal inkább hajlamosak vagyunk emlékezni, mint a kihagyott helyzetekre, netán a „luftokra”.
Nemde?
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!