A Barcelonára súlyos csapást mért a Bayern (Münchenben 4-0, a Nou Campban 3-0), de a katalán klub megőrizte méltóságát. A vörös-kékek vezetői és labdarúgói közül senki sem kezdett magyarázkodásba, nem keresett kifogásokat, Gerard Piqué még azt is elismerte: „Mostantól nem mi vagyunk a legjobbak.”
A Barcelona és a jelenkor Real Madridja között – egyebek közt – abban is óriási különbség mutatkozik, ahogyan itt és ott kezelik a kudarcokat. A „királyi gárda” edzője maliciózusan arról beszélt a Dortmund elleni kiesés után, hogy „a rossz Mourinhóval” tavaly bajnoki pont- és gólrekordot javított a Real Madrid, ami igaz, hiszen 100 ponttal és 121-32-es gólkülönbséggel nyerte el a La Liga aranyérmét. Ehhez azért hozzá kell tenni, hogy a Barcelona 2012-ben 91 pontot és 114 gólt szerzett, 2011-ben 96-ot és 95-öt, 2010-ben 99-et és 98- at, 2009-ben 85-öt és 105-öt. (Ráadásul 2009–2011 közötti három évadban egyaránt bajnok volt.) Azaz a 100 pont és a 100 gól közelében járni a Primera Division élén egyáltalán nem ritkaság, arról nem szólva, hogy a „Barca” ez idő alatt egyformán kétszer hódította el a Bajnokok Ligája-serleget, az európai Szuper Kupát és a klub-vb trófeáját – az egyik világbajnoki döntőben 4-0-ra lemosva Neymar Santosát –, mindenekelőtt pedig iskolát teremtett Maestro Guardiola nagyívű vezényletével.
Nem mellesleg: az e hét végi spanyol bajnoki forduló úgy kezdődött, hogy a ma este a Betist fogadó Barcelona akár bajnok is lehet. Ha a vörös-kékek valamennyi hátralévő meccsüket megnyerik, akkor éppen százpontosok lesznek, de még ez is sovány vigasz volna a BL-ben elszenvedett viszontagságokért.
A meghökkentő kimenetel alapján úgy néz ki, befejeződött egy korszak. Ám ne feledjük: éra csak akkor érhet véget, ha volt ilyen egyáltalán. Mourinho távozása esetén a Real Madridnál csupán egy periódusnak intenek búcsút, korszakos csapatot kialakítani Barcelonában sikerült. E gárda futballra gyakorolt hatása és nagyságának emléke ugyanúgy fenn marad, mint a Real Madrid 1956 és 1960 közti garnitúrájáé, a Santos hatvanas évekbeli művészegyütteséé, az Ajax és a Bayern München egy-másfél évtizeddel későbbi csúcsalakulatáé, a Milan 1989–90- es vagy 1994-es Dream Teamjéé. Nem kétséges: az utóbbi esztendők Barcelonája feliratkozott a futballtörténelem legnagyobbjai közé.
Ez akkor is igaz, ha a csalódott katalán drukkerek közül sokan most a felelősöket keresik. Sőt már meg is találták Fabregasban, Alexis Sanchezben, David Villában, Daniel Alvesben. E négy futballistáról azt mondják: nem szolgálták meg a vételárukat. Fabregas és Villa egyaránt 40, Sanchez 38, Alves 32 millióba euróba került… Szerintem Daniel Alves megérte a nagy pénzt, elvégre évek óta a támadójáték lendítői közé tartozik. Fabregast pedig méltatlanul mellőzték, hiszen kvalitásai alapján a legjobb spanyolok, Xavi és Iniesta kategóriájába tartozik. Messi más dimenzió. A „Barca” eddigi 101 bajnoki góljából 43-at ért el úgy, hogy távoli követői közül Fabregas 9, David Villa 8, Tello 6, Adriano, Pedro és Alexis Sanchez 5-5 gólt szerzett.
Messitől még további nagy dobások várhatók, Xavi és Iniesta fáradni látszik, Fabregas alighanem elmegy. Feltehetően új csapatot kell építeni, de olyat, amilyet Guardiola mester alkotott, nem lehet azonnal reprodukálni. (Ha lehet egyáltalán.) A Barcelona már a múlt évben sem volt BL-döntős, ám akkor hallatlan balszerencsével esett ki a legjobb négy között a Chelseavel szemben. Most minimális esélyt sem adott neki a Bayern. Talán szorosabb a párharc, ha nincsenek sorozatos egészségügyi-fizikai problémák Puyollal, Mascheranóval, Adrianóval, Busquetsszel és főként Messivel, s ha nem támadja meg a legnagyobb veszéllyel fenyegető kór Abidalt, valamint Guardiola utódát, Tito Vilanova szakvezetőt.
A múlt év végéig minden rendben lévőnek tetszett, a Barcelona tizenkilenc bajnoki meccsből tizennyolcat megnyert, és csak a Real Madriddal játszott döntetlent. Aztán január 19-én odalett a veretlenség – a Real Sociedad 0-2-ről 3-2-re győzött –, és már a játék sem volt mindig a „tiki-taka” ünnepe. Pontosabban: többször nem volt, mint volt… Talán Guardiola hiányzik, talán ilyen sokáig fenntarthatatlan a tökéletesség.
Azért azt vegyük figyelembe, hogy Európában még a Kubala-, majd a Cruyff- és a Maradona-féle Barcelona sem uralkodott, az első BL-diadalt 1992-ben ünnepelték Katalóniában. (Aztán két év múlva Athénban a Milan 4-0-ra tömte ki a Barcát.) A korábbi vörös-kék alakulatok klasszis csapatok, nagy hírű együttesek voltak, a mostani gárda azonban meghaladta mindannyiukat, mert játszva dominált a világon, egyszerre volt a futballban utat mutató és hallatlanul eredményes.
Adios! – mondják az ellendrukkerek.
Én inkább azt mondom, bár soha nem voltam Barcelona-szurkoló: gracias!
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!