Hitte is az ember meg nem is, hogy legalább akkora orosz felvonulás lesz a cseh határ közelében lévő Wroclawban, mint amilyen cseh. Aztán a szbornaja hívei tényleg annyian voltak, mint a csehek (meg az oroszok).
Prandelli itáliai mesternek viszont van dolga bőven. A szakvezető szeretne hinni Advocaatnak, az oroszok holland szövetségi kapitányának, aki azt mondta a squadra azzurra barátságos – vagy nagyon is barátságtalan – 3-0-s legyőzése után: az előkészületi meccsek nem számítanak. (Annál szebb, hogy a magyar válogatott elleni próbatalálkozón 79 százalékos labdabirtoklást produkáló – mégis vesztes – csehekkel szemben szintén háromgólos sikert aratott a megannyi „malagyec”.) Szíve szerint Prandelli nem törődne a zürichi 0-3-mal, ám úgy tetszik, a taktikai megalapozottságra mindig kényes Olaszország kapitányát elgondolkodtatta a szokatlanul szabad orosz áthaladás a középpályán. Ezért aztán könnyen lehet, hogy 3-5-2-es formációban szerepelteti csapatát, mégpedig a következő összeállításban: Buffon – Bonucci (Ogbonna), De Rossi, Chiellini – Maggio, Marchisio, Pirlo, Thiago Motta, Balzaretti (Giaccherini) – Balotelli, Cassano. Azaz a tréner komolyan fontolgatja, hogy Daniele de Rossit középhátvédként veti be. Ez legalább akkora meglepetést keltene Európában, amekkorát a spanyolok körében okozott az, hogy a minden Eb-részvevőnél lezajló hivatalos eligazításra hozzájuk az olasz Pierluigi Collinát küldte az UEFA...
A vasárnapi meccsre pedig Kassai Viktort delegálta. A mérkőzés súlyát tekintve újabb megtiszteltetés és nem kis kihívás ez a magyar játékvezető számára; egyben némi öröm nekünk, hogy akad olyan honfitársunk, akinek jut feladat nagy tornán is a futballpályán...
Amúgy még mindig beszélnek a magyar labdarúgásról, de nem annak mai változatáról. Vicente del Bosque felidézte, hogy 1964-ben, tizenhárom éves korában milyen csillogó szemekkel nézte a spanyolok madridi diadalát az elődöntőben a magyar, majd a döntőben a szovjet válogatott ellen. Mondani sem kell: azért elevenítette fel az élményt, mert szeretné azt kapitányként is átélni. (Négy esztendeje még Luis Aragones volt az ibériai együttes szakvezetője.) Ha a kontinenstorna történetéből indulunk ki, akkor kétkednünk kell: bármilyen nagyszerű is a világ- és Európa-bajnoki címvédő spanyol csapat, egyáltalán nem biztos, hogy sikerül az ismétlés. Az Eb-ken még egyetlen válogatott sem duplázott, és aranyérme után döntőt is csak két előző győztes játszott: 1960-ban a Szovjetunió, majd 1976-ban az NSZK. Nem manapság történt: már sem Szovjetunió, sem határokkal elkülönített Nyugat-Németország nincs...
Hármas város viszont van, Gdansk ugyanis „összenőtt” Gdyniával és a dalfesztiválokat rendező Sopottal. Az olaszok arra készülnek, hogy vasárnap San Remo lesz itt... Mások nem annyira lelkesek, ha az itáliaiakról van szó: rezignáltan említik, hogy az azúrkékek kapták a legkevesebb gólt a selejtezőkön (kettőt), és 2008-ban 0-0-lal zárult az olasz–spanyol negyeddöntő. Az újabb gól nélküli döntetlentől tartók számára reményt adhat, hogy Zürich is „hármas” város volt. (Tudják: Oroszország-Olaszország 3-0.) Az itáliai szövetség embereit viszont semmi sem hangolja le. Vesztegetési botrány közben, a válogatott játékosok sorozatos sérülései – és „mellesleg” az Eb – idején az illetékesek már most azzal foglalkoznak, hogy a 2014-es világbajnokságon a legjobb volna Belo Horizontében lakni.
A nóta szerint valóban jobb, mint az erdő mellett...
Az elsô csoportkör egyik rangadóján, a vasárnap 18 órakor kezdődő Spanyolország–Olaszország mérkőzésen mutatkozik be az Európa-bajnokságon Kassai Viktor. A magyar játékvezető munkáját a gdanski találkozón négy asszisztens, Erős Gábor, Ring György, Vad II István és Bognár Tamás segíti. Nem ez az első alkalom, hogy egy nagy tornán magyar játékvezetőre bízzák a két ország rangadóját. Puhl Sándor fújta ugyanis a sípot 1994-es világbajnokság negyeddöntőjében, ahol az olaszok Roberto Baggio 87. percben szerzett góljával 2-1-re legyőzték az spanyolokat. Az összecsapás hajrájában egy jobboldali beadásnál Mauro Tassotti arcon könyökölte Luis Enriquét, akinek vérezni kezdett, és mint később kiderült, el is tört az orra. Az eset Puhl számára takarásban történt, így végül nem is marasztalták el. Sőt, nem sokkal ezután a játékvezetői testület elsöprő többséggel neki szavazott bizalmat a döntőre is, amely ellen a spanyol sportdiplomácia sem lépett fel. A finálé vezetésére sokak által legesélyesebbnek tartott Kassai számára tehát meglehetősen jó előjel lehet a latin rangadó.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
