Miközben a helyszínekkel és a nemrég átadott olimpiai faluval minden a legnagyobb rendben, a jegyértékesítés rendszerét egyre többen bírálják. Hozzájuk csatlakozott a napokban Boris Johnson londoni főpolgármester, aki egyébként maga is sikertelenül próbált jegyhez jutni az interneten keresztül. Johnson azt nehezményezte, hogy a szervezőbizottság (LOCOG) nem hozza nyilvánosságra a jegyeladásokkal kapcsolatos pontos adatokat. A LOCOG csak annyit közölt, tartja magát ahhoz a megállapodáshoz, miszerint a belépők háromnegyede a – zömmel brit – közönségnél köt ki. Egyes hírek szerint azonban ezt úgy oldották meg, hogy a kevésbé népszerű sportágak jegyei szinte kivétel nélkül a szurkolókhoz kerültek, miközben a legnagyobb érdeklődésre számot tartó események (úszás, atlétika, valamint a nyitó- és záróünnepség) belépőinek többségét csak ezután osztják szét, főként a szponzorok és más „fontos emberek” között. Ha ez igaz, alighanem a főpolgármesternek sem kell sokáig aggódni a saját jegyeit illetően.

Az olimpiára összesen 8,8 millió jegy kerül forgalomba, ennek háromnegyedét, vagyis 6,6 millió belépőt lehet(ett) három fordulóban megrendelni az interneten. Az első két kör tavaly lezajlott, a sokszoros túljelentkezés miatt végül mindenütt sorsolás döntött. Az idei áprilisi utolsó fordulóra mintegy 1 millió jegy maradt, az ezekért folyó harcban pedig előnyt élveznek azok, akik eddig hoppon maradtak. A fennmaradó belépők azonban szinte kizárólag labdarúgó mérkőzésekre, azon belül is a Londontól távoli helyszínekre szólnak (a Wembley Stadionon kívül Coventryben, Manchesterben, Newcastle-ban, Cardiffban és Glasgowban rendeznek meccseket). A labdarúgójegyek értékesítése rendre nagy kihívás elé állítja az olimpiák szervezőit, hiszen a több tízezres arénákat úgy kellene megtölteni már a csoportmeccsek alatt is, hogy ebben a sportágban messze nem az ötkarikás játékok jelentik a csúcsot – nem kis részben annak köszönhetően, hogy a tornán az U23-as válogatottak vesznek részt, mindössze három „túlkorossal” kiegészítve.

A szponzoroknak és a magas rangú tisztségviselőknek hivatalosan 1 millió jegy jár, míg 1,2 millió belépőt a 204 NOB-tagállam kizárólagos jegyértékesítői között osztanak szét az országok méretét, az eddigi sporteredményeit és várható szurkolószámokat figyelembe véve. Magyarországon az 1996-os atlantai játékokig a Magyar Olimpiai Bizottság gondoskodott a jegyekről, de mint azt Molnár Zoltán főtitkár lapunknak elmondta, ez rendre sokmilliós veszteséggel járt.

„Akkoriban úgynevezett csatolt rendszerben értékesítették a belépőket, ami azt jelentette, hogy ha igényeltünk 10 jegyet vízilabdára, akkor muszáj volt venni mellé 20 jegyet például baseballra. Így természetesen rengeteg belépő rajtunk maradt, amiket ennek ellenére ki kellett fizetni, ráadásul előre. Ezt követően úgy döntöttünk, hogy aranyfokozatú támogatónkat, a Pegazus Tourst bízzuk meg a jegyek eladásával, amihez a NOB is hozzájárult, hiszen a világ legtöbb országában szintén utazási irodák foglalkoznak ezzel. Ezzel anyagilag is jól jártunk, ráadásul az iroda a többi ország jegyértékesítőivel fenntartott jó kapcsolatainak köszönhetően nagyon hatékonyan tudja cserélgetni a belépőket, így a lehető legtöbb magyar lehet ott a számunkra fontos versenyeken” – mondta a főtitkár.

A szervezők a július 27-én kezdődő olimpiára 19 ezer jegyet tettek elérhetővé Magyarország számára, ez négyezerrel kevesebb, mint amennyi a 2008-as pekingi játékok előtt rendelkezésre állt. „Mikor visszaigazolták az igénylésünket, majdnem szívinfarktust kapunk” – kezdi Kamuti Balázs, a Pegazus Tours ügyvezető igazgatója. „A férfi vízilabda döntőjére, amely egy ötezer férőhelyes uszodában lesz, például első körben négy jegyet kaptunk, amit hosszas könyörgések és egyezkedések után sikerült 16-ra feltornászni. Ezekre körülbelül százszoros túljelentkezés volt idehaza. Minden követ megmozgatva most végül is úgy fest, hogy ha döntőt játszik a csapat, akkor mintegy 50 magyar szurkolhat a helyszínen.

A csoportmeccsek esetén jobb a helyzet, ott mérkőzésenként 200-an lehetnek.” A kajak-kenuval úgymond szerencséje van a magyar szurkolóknak, hiszen mivel a legtöbb országban nem annyira népszerű, így eredetileg is sok jegy jutott hazánknak, a hosszas csereberélések után pedig ma úgy fest, hogy a három nap mindegyikén 5-600 magyar drukkolhat a pálya mellől. Az igényléseket egyébként már két évvel ezelőtt, vagyis még a kvalifikációs időszak előtt le kellett adni, ami Kamuti Balázs szerint néha különös helyzeteket szül: „mikor kiderült, hogy a női kézilabdázók nem jutnak ki, több mint ezer jegyet kellett visszaküldenünk a szervezőknek. Most a férfi kézisek selejtezőjét várjuk, amit ha sikerrel vesznek, akkor megint őrült telefonálgatások kezdődnek. Sokáig kivártunk Berki Krisztián esetében is, de most, hogy már biztos a részvétele, a lólengés döntőjének napjára sikerült felszabadítani négy darab, egyenként húszfős páholyt, ahová mintegy 150 ezer forintért árultuk a jegyeket.”

A londoni olimpiát minden eddiginél drágább jegyárak jellemzik. A hazai értékesítőnél a legolcsóbb belépők 8500 forintba kerültek, de a nyitóünnepséget például 63 ezer forint alatt nem lehet megtekinteni – ugyanide a legdrágább jegy 725 ezer forint. „Anyagilag úgy tudtuk jövedelmezővé tenni a rendszert, hogy a 19 ezer belépőnek csak mintegy 30%-át értékesítettük jegyként, a maradékot pedig utazási csomagokban, repülőjeggyel, szállással. A Malév csődje a mi számításainkat is kissé keresztülhúzta, de mostanra már ezen is úrrá lettünk, minimális veszteséggel sikerült átfoglalni a jegyeket. Ez a bizonyos 30% egyébként Európában magasnak számít, a legtöbb helyen még ennél is kevesebb belépőt adnak oda önmagában.

Egyelőre a jegyek kétharmada kelt el, ami maradt, az már mind csak utazási csomagban érhető el, de biztos vagyok benne, hogy júliusig ezek is gazdára találnak” – tette hozzá az iroda ügyvezető igazgatója.

A jegyekkel kapcsolatban számos újítás kerül bevezetésre a londoni olimpián. A labdajátékoknál a délelőtti, a délutáni és az esti programban is két-két mérkőzés szerepel, a megváltott jegyek pedig mindkét meccsre érvényesek. Várható azonban, hogy az első találkozón érdekelt csapatok szurkolói közül sokan nem nézik meg a másodikat is. Hogy elkerüljék, hogy a második mérkőzésekre részben kiürüljön a lelátó, minden távozó szurkolót regisztrálnak, a felszabaduló helyeiket pedig a pénztáraknál bárki megveheti. Ehhez persze oda kell jutni a csarnokhoz, ami érvényes jegy hiányában csak a várhatóan 10 fontért árusított sétálójeggyel lehetséges. Ami pedig a Magyarországon forgalmazott jegyeket illeti, a MOB kérésére minden egyes vásárló adatait rögzítik. „Erre azért volt szükség, mert korábban a feketepiacon felbukkanó jegyek kapcsán többen a MOB-ról suttogtak. Most viszont, ha egy illegálisan árult jegyről kiderül, hogy Magyarországon adták el, tudni fogjuk, hogy pontosan kinek. A londoni szervezők egyébként a valaha volt legszigorúbb ellenőrzéseket ígérik, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy nem lesznek hasonló jelenetek, mint négy éve, amikor a kínai jegyellenőröket és rendőröket félrelökve több száz magyar jutott be jegy nélkül kézilabdameccsekre” – mondta Molnár Zoltán MOB-főtitkár.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!