Olimpiai apák és fiúk IV.: Szerelmem a pillangó

Árulja el, mi lenne abban az esetben, ha a fiával, mindkettőjük legjobb eredményével, együtt úsznának egy versenyen – kérdeztük idősebb Cseh Lászlót. „Egy biztos, hogy én csak a Lacika által vert hullámokon vergődnék, mert például 100 háton az én eredményemet az övével össze sem lehet hasonlítani. Az én legjobbam 59 másodperc körüli volt, az övé pedig 54 másodpercen belüli.”

Ha már az összehasonlításnál tartunk: mennyiben volt más az edzésrendszer az önök idejében? – folytattuk a kérdezősködést. „Bármily meglepő, ha az edzéseken leúszott kilométerszámot vesszük, mi jóval többet tettünk meg, mint a maiak, de nálunk sok volt az üres járat. Laci fiaméknál sokkal intenzívebb az edzés, talán ebből is ered a különbség.” Sportpályafutása kezdetéről Cseh papa elmesélte, hogy a forró budai nyárnak köszönhetően lett úszó. „Az Attila u. 34-ben laktam és a házbeli fiukkal együtt a Császár uszodába jártunk hűsölni, ott figyelt fel rám az Építők edzője, és szólt, hogy nem lenne-e kedvem versenyszerűen úszni. Mindez 9 éves koromban történt. Pillangóztam, de a fő számom a hátúszás volt. Szokás emlegetni, hogy az úszás monoton, ez igaz, de ha valaki megszereti, van hozzá érzéke, és ha fűti a becsvágy, akkor nem hagyja abba. Arra büszke vagyok, hogy már 16 évesen ott lehettem az 1968-as mexikói olimpián.” Nemcsak a mexikói, hanem az 1972-es müncheni ötkarikás játékokon is részt vett – vetettük közbe. „Így van, de sajnos egyik olimpiám sem sikerült. Mexikóban a mai napig megmagyarázhatatlan módon nem bírta a szervezetem a 2000 méter fölötti magaslati klímát, kórházba is kerültem. Pedig az olimpia előtt minden rendben volt, 1967-ben az ifjúsági Eb-n, igaz, hogy a tengerszint közelében, de megnyertem a 100 méteres pillangóúszást. Ami pedig Münchent illeti, pár nappal a verseny előtt kifordult a bokám, márpedig ismert, hogy az úszásnál a lábnak mekkora szerepe van.” Laci családi indíttatásra lett úszó? – tettük fel a kérdést. „Némi szerepem volt benne, de ha belegondolok, még ma is meglepődöm, hogy már 3 évesen annyira szerette a vizet, hogy ha eltűnt, akkor vagy a vizes hordóban, vagy a vizes dézsában találtam meg a kertben. Így nem volt mit tenni, 4 és fél éves korában levittem a Spartacusba úszni, ahol Kiss Miklós, majd Kiss László, a jelenlegi szövetségi kapitány lett az edzője, most pedig Turi György a mestere.” Végül arról érdeklődtünk: hogyan értékeli Laci pályafutását és londoni teljesítményét. „Nem szeretném, ha szerénytelenségnek tűnne, de mást nem tudok mondani, Laci a világ egyik legjobb úszója, világ- és Európabajnok, többszörös olimpiai ezüstérmes, bronzérmes és vele ellentétben, én nagyon elégedett vagyok.”

„Én valóban nem vagyok teljesen elégedett az eddigi eredményeimmel, mert maximalista vagyok, és mindig el akarom érni a kitűzött céljaimat – mondta az ifjabbik Cseh László. – Nagy reményekkel utaztam Londonba, de nem úgy jöttek össze a dolgok, ahogy azt szerettem volna. Ennek okát nem tudom megmagyarázni, volt, hogy én hibáztam, máskor nem tudtam teljesíteni azt, ami bennem volt. A kudarc megviselt, de azért annak örülök, hogy végül saját magamat is legyőzve sikerült a 200 méteres vegyes úszásban bronzérmet szereznem. A váltókban pedig nagyszerű érzés volt úszni, hiszen ott az ember nemcsak önmagáért harcol.” Kipihente már magát? – kérdeztük. „Nagyjából igen, de nemrég a »szárazföldre léptem«, és sokat kirándultam, főleg a Visegrád környéki hegyekben. Csak rövid pihenőt adtam magamnak, már elkezdtem az edzéseket, ugyanis októberben rajthoz akarok állni a rövid pályás Világkupa- sorozaton, majd decemberben a rövid pályás világbajnokságon Isztambulban, mert a »kismedencében« még nem sikerült világbajnoki címert szereznem. Távlati célom pedig természetesen az, hogy ott legyek Rióban a következő olimpián.” Sikereinek zömét vegyes úszásban aratta. Ez az összetett szám a kedvence? „Az eredményeim alapján azt kellene mondanom, hogy igen, de az örök szerelem mégis a 200 méteres pillangó.”

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!