Kovács Katalin idén a poznani világbajnokságon megjavította Birgit Fischer eddig az övével holtversenyes teljesítményét azzal, hogy a 28. és a 29. világbajnoki aranyérem birtokosa lett.
– Hitte volna, hogy ilyen csúcsok közelébe jut? – Akkor, amikor a családdal vízitúrázásra mentünk, sejtettem, hogy a vízhez nagyon sok közöm lesz, és innen egyenesen vezetett az utam a kajakba üléshez. – Huszonkilenc aranyéremnél tart. Csúcstartó. – Amikor elkezdték számolni az aranyaimat, és összehasonlítani a nyolcszoros olimpiai bajnok német versenyzőével, akkor kicsit elgondolkoztam, bár hihetetlennek tűnt, hogy valaki 27 aranyéremmel rendelkező versenyzőt utolérjen. Tavaly azonban sikerült ezt beállítanom. Büszke vagyok rá, de nem azért hajtottam, hogy a 29-et, is megnyertjem, hanem azért, hogy nyerni tudjak, mert én mindig azért ülök hajóba, hogy a dobogón végezzek, és annak is a legfelső fokán. – A 29 aranyból melyikre emlékszik vissza a legszívesebben? – Mindegyik győzelmemhez valamilyen történet fűződik, éppen ezért nagyon nehéz lenne kiemelni közülük bármelyiket is. Ennek ellenére, vagy éppen ezért, hármat mégiscsak kiemelek, méghozzá az elsőt, amelyet 1998-ban a szegedi világbajnokságon a kajak négyesben szereztem 200 méteren, továbbá az első egyéni sikeremet, amelyet 2002-ben értem el 500 méteren. Talán az egyik legkedvesebb a tavalyi négyes sikerünk a németek ellen, amikor nagyon vezettünk velük szemben, szinte behozhatatlannak hitt előnyünk azonban az utolsó métereken majdnem elolvadt, és végül is csak hajszálnyi előnnyel eveztünk át a célon, fantasztikus versenyt „futottunk”. – Korábban 500 és 1000 méteren verhetetlennek tartották. Most is, Poznanban 1000 méteren biztos győzelmet vártak öntől. Aztán… – Sajnos nem sikerült azt az előnyömet megőrizni, amellyel a fél távnál, és azon túl is vezettem, nem tudtam felpörögni az utolsó métereken, ezért kaptam ki német ellenfelemtől. Nem bírtam a végét. – Végigversenyezte az idei esztendőt. Volt már szabadságon? – A vb után kaptunk néhány hét pihenőt, pár napra lementem az Adriára, de már a héten elkezdtem az edzést. – 42 éves korában olimpiai aranyéremmel búcsúzott az egykori keletnémet, majd német versenyző, Birgit Fischer. Még több mint egy évtized kell ahhoz, hogy ebben utolérje. Londonban ott lesz még? – Nagyon reménykedem abban, hogy a 2011- ben, Szegeden a kvalifikációs világbajnokságon kiharcoljuk a londoni repülőjegyet. Igaz, ez nem névre szóló, hanem országkvóta. Ami meg a kort illeti, nem Fischer a rekorder, hanem egykori csapattársa, a németből olasszá lett Josefa Iden, aki 46 évesen is még egyike a legjobbaknak. Amióta együtt versenyzünk, a gyermekei felnőttek, emlékszem, az egyik világbajnokságon, amíg a mama evezett, a gyerek ott volt a babakocsiban, most az a babakocsis srác már tizenéves, és a lelátóról szurkolt az édesanyjának. – 200 méteren szerzett Janics Natasával aranyérmet, valamint négyesben egy merőben új felállásban szintén. Korábban azt mondta, hogy nem elég gyors a 200 méterhez, inkább gyorsasági állóképességgel rendelkezik. – Ezt ma is fenntartom, bár kezdek hozzászokni a sprintszámokhoz is, amelyek bizony nemegyszer csak 40 másodpercig tartanak. Sajnos az egyik (a páros) nem olimpiai szám. – Az egyéni vagy a csapathajót kedveli jobban? – Minden sportoló arra törekszik, hogy egyéni számban arasson sikert. De büszke vagyok rá, hogy olyan négyesünk van, és olyan partnerem, mint Natasa a kettes hajóban. Aranyérmeink zömét csapatban, illetve duóban szereztem.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
