Kerékpársport és dopping – mára sajnos szorosan összetartozó fogalmak lettek. Tulajdonképpen magára a doppingellenes harc fontosságára is egy kerékpárversenyző tragédiája hívta fel a figyelmet. A dán Knud Enemark-Jensen az 1960-as római olimpia csapatversenye során hunyt el, vérében utólag többféle teljesítményfokozót találtak.
Az eset hatására jött létre a NOB Orvosi Bizottsága, az 1968-as téli és nyári olimpiákon pedig már bevezették az ellenőrzéseket. A sportág első számú versenyén, a Tour de France-on az első doppingeset a brit Tom Simpsoné volt, aki 1967-ben a Mont Ventoux emelkedőjén esett össze és halt meg – mezének hátsó zsebében két, majdnem teljesen üres amfetaminos fiolát találtak. A viadal elmúlt húsz évének nyertesei pedig szinte kivétel nélkül érintettek valamely ügyben.
Akadt, aki már pályafutása alatt lebukott, míg mások – mint a héten az 1997-es bajnok német Jan Ullrich – utólag vallottak be mindent. A hétszeres győztes Lance Armstronggal kapcsolatban még sosem született elmarasztaló ítélet, legutóbb épp a héten ejtették a vádakat ellene. Pedig korábbi csapattársai sorra buktak meg különböző szerekkel, sőt, Armstrong egy 1999-es, lefagyasztott mintájában utólag megtalálták az akkor még kimutathatatlan EPO-t, ám ennek akkor már nem lehetett sportjogi következménye. Egy másik amerikait, a 2006-os győztes Landist azonban utólag megfosztották címétől, a verseny 1903 óta íródó történetében elsőként. Hozzá csatlakozott a héten Alberto Contador, akit a Nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) vétkesnek talált és visszamenőlegesen kétéves eltiltással sújtott, ami azt is jelenti, hogy búcsút kell intenie a 2010-es Tour de France-sikerének. Contadornak másfél éve egy hegyi szakaszon levett mintájában bukkantak a klenbuterol nevű szerre. Az immár csak kétszeres győztes versenyző kezdetektől ártatlannak vallotta magát, arra hivatkozott, hogy az egyébként rendkívül kis mennyiségű szer fertőzött hússal juthatott a szervezetébe. Hazája kerékpáros szövetsége ezt el is fogadta és nem tiltotta el, a NOB és a WADA azonban fellebbezett a döntés ellen. Contador stábja bízhatott abban, hogy a német színekben versenyző asztaliteniszező, Dimitrij Ovcsarov ügyében, akinél szintén 2010-ben találtak klenbuterolt, végül a NOB és a WADA is elfogadta a fertőzött élelmiszer verzióját. Az ügyben megszólalók közül többen kiemelték, hogy a klenbuterol az egyik legrégebbi teljesítménynövelő, így nem életszerű, hogy napjaink legjobb kerékpárosa ezzel doppingoljon. A kimutatott mennyiség pedig valóban nagyon kevés, mindössze 5 pikogramm volt, amelyet ha grammban akarnánk kifejezni, akkor az ötös elé 12 darab 0-t kellene írnunk. A szövevényes történetben Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidopping Csoport (MACS) ügyvezető igazgatója segített eligazodni.
A klenbuterol ugyan már mintegy 40 éve a piacon van, ennek ellenére ma is az egyik legkiválóbb teljesítménynövelő.
Izomerő-fejlesztő hatása mellett a zsírszövetek számát is csökkenti, ezért a testépítők is előszeretettel használják.
Anabolikus szerről lévén szó a zéró tolerancia érvényes rá, vagyis a legkisebb mennyiség jelenléte is doppingvétségnek minősül” – mondta Tiszeker, aki gyorsan leszögezte, lényeges különbségek vannak Contador és az említett Ovcsarov ügye között. A német asztaliteniszező vérében egy kínai verseny után találták meg a szert, viszont a hajból vett mintája már negatív eredményt hozott. A kölni labor munkatársai ezt követően Kínából hazaérkező turistákat, üzletembereket, egyetemistákat vizsgáltak a repülőtéren, és 28 esetből 22-nél kimutatták a klenbuterol jelenlétét. Tudvalevő, hogy Kínában az állattenyésztés során használják a szert, még a takarmányba is belekeverik a kívánt izom-zsír arány eléréséhez. Ezek után a nemzetközi szervezetek is úgy ítélték meg, hogy vélhetően a fertőzött helyi hús okozta Ovcsarovnál a pozitív eredményt. A szert Mexikóban is használják: a tavalyi U17-es labdarúgó-vb idején 109 játékosnál mutatták ki a tesztek a klenbuterol jelenlétét. Természetesen ebben az esetben egyértelmű volt, hogy a húskészítmények voltak fertőzöttek, így végül senkit sem tiltottak el. A CAS egyébként Contador esetén sem talált bizonyítékot a szándékos doppingolásra, sőt legvalószínűbbnek a bírák azt tartják, hogy a spanyol bringás egyik táplálékkiegészítője volt klenbuterollal szennyezett. A táplálékkiegészítőkkel kapcsolatban az a WADA álláspontja, hogy nem kötelező élnie velük a sportolóknak, aki pedig mégis így tesz, annak saját felelőssége ellenőrizni, milyen összetételű készítményt vesz magához. Ennek ellenére így is lehet esély enyhébb ítéletre: doppingteszten fennakadt világbajnok birkózónk, Kiss Balázs konkrétan megnevezte az általa használt táplálékkiegészítőket, az egyikben pedig meg is találták a szóban forgó szteroid nyomát, így ő megúszta 1 éves eltiltással. Contador esetében, bár a hatóságok minden nyomot végigjártak, az élelmiszer-fertőzéses szál kapcsán még vágóhidakat is meglátogattak, nem találták meg az Európában egyébként szigorúan tiltott klenbuterol forrását. Így Contadornak maradt a kétéves eltiltás, amely 2010 augusztusától indul, azaz látszólag csak fél év, ám a spanyolnak a 2010-es Tourtól kezdődően minden érmét, trófeáját és nem mellesleg pénzdíját vissza kell adnia. „Nem véletlen, hogy ezeknél az ügyeknél csak feltételes módban lehet fogalmazni. A mi munkánk a laboratóriumokban ér véget, ezután már a jogászok csatároznak egymással. Egy bírósági eljárásban pedig mindig vannak szubjektív elemek, például, hogy mely szakértői vélemények esnek latba a legnagyobb súllyal. Az ügy egészét nézve kijelenthető, hogy megalapozott döntés született. Nem véletlenül tartott csaknem két évig a vizsgálat” – mondta Tiszeker, aki szerint Contador esete megmutatta, hogy még a legnagyobbak is lebukhatnak.
A világszerte levett mintáknak mintegy 1,5%-a pozitív. Magyarországon 2011-ben mintegy 1100, egyenként 100 ezer forintba kerülő tesztre került sor, ezek közül 12 mutatott ki valamilyen tiltott szert. „A doppingolók egy lépéssel mindig előrébb járnak. Az olló azonban szűkül, mert míg a THG-t legalább 10 évig használták úgy az atléták, hogy nem tudták kimutatni a tesztek, addig a közelmúltban a CERA esetén ez az idő már csak nagyjából 2 év lehetett” – fejtette ki Tiszeker, majd hozzátette: „Az a tény, hogy mindig vannak a meglévő technikákkal ki nem mutatható doppingszerek, arra sarkallja az ellenőröket, hogy új lehetséges irányokat találjanak a küzdelemben. Ilyen lehet a rendelések különböző csatornákon át történő nyomon követése, Ausztráliában például működik is ilyesfajta internet-rendőrség. Volt már rá példa, hogy egy sportolót úgy tudtak megbüntetni, hogy hozzá se jutott a megrendelt tiltott szerhez, mert az ellenőrök már a határnál lefoglalták azt.”
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!