2011 decemberében indítottuk útjára az Ötkarikás portré című sorozatunkat, amelyben olyan magyar sportolókat mutattunk be, akiktől érem vagy pontszerzés várható a 2012-es olimpián. Közülük már ketten, Szilágyi Áron és Gyurta Dániel a lehető legnagyobb eredményt érték el, olimpiai bajnokok lettek, portréjuk aranykeretbe került.
Újból csillog a magyar penge
Szilágyi Áronnak először Kovács Tamás, az olimpiai felkészülés végén „menesztett” kardkapitány szavazott bizalmat. Áron 17 évesen tagja volt a Szentpéterváron csapataranyérmet nyert együttesnek, így lett minden idők legfiatalabb felnőtt világbajnoka. A volt kapitány szerint Áron az az ember, aki minden munkát maximálisan elvégez. Most mutatott teljesítményével olyat produkált, mintha ötvözték volna Gerevich Aladár technikáját, Kovács Pál taktikai virtuozitását és Kárpáti Rudolf tempóérzékét. „Tizenegy olimpián vettem részt – nyilatkozta lapunknak Kovács Tamás –, de egyetlen korábbi magyar vívót sem láttam olyan higgadtan és összefogottan küzdeni, mint ahogy ez a 22 éves »gyerek« tette Londonban.”
Az Olaszországban edzősködő és a vívóversenyekre az olasz kardválogatottal együtt tréningező athéni ezüstérmes Nemcsik Zsolt elmondta, hogy barátja és válogatott társa káprázatosan vívott az egész verseny alatt, virtuozitása és tehetsége hozta meg a sikert, amelyben oroszlánrésze volt edzőjének, Somlai Bélának. „A napokban hazajövök, és akkor megkeresem Áront, hogy személyesen is gratuláljak neki, nem akartam zavarni, ezért csak egy SMS-t küldtem a győzelem után” – mondta Nemcsik.
Kíváncsiak voltunk rá, hogy az elődök, Pézsa és Szabó miként értékelik Szilágyi Áron teljesítményét.
Pézsa Tibor: „A nagy generáció után most már hárman vagyunk olimpiai bajnokok. Áron vívásában a régi nagy magyar kardozók szellemiségét lehetett felismerni, egész nap fantasztikus teljesítményt nyújtott, látszott rajta, hogy megállíthatatlan és bárkit legyőz. Természetesen a mai vívás már nem hasonlít ahhoz, amit mi űztünk, mert mi még nem voltunk »madzagra kötve«, azaz nem volt elektromos kardvívás, a zsűri ítéletére kellett hagyatkoznunk. Ezért akkoriban sokszor show-műsorba beillő viták, veszekedések, sisak- és kardeldobálások jellemezték a küzdelmeket. Ennek is megvolt a maga szépsége. Mára már megregulázták a versenyt, a show jelleg eltűnt ebből a fegyvernemből. Hogy ez jó vagy sem, nem tisztem eldönteni, de nekem a korábbi áll a szívemhez közelebb. A mai vívás sokkal összefogottabb és gyorsabb az időkorlátok miatt. Régebben néha egy találatra hosszú perceket kellett várni. Hogy csak egy példát említsek: a római döntőben Kárpáti Rudolf és a lengyel Pawlowski majdnem negyedórát csak álltak egymással szemben, majd Kárpáti egy csodálatos tempóvágással 5-4-re legyőzte lengyel riválisát és másodszor is olimpiai bajnok lett.”
Szabó Bence, a MOB sportigazgatója éppen egy alagútban autózott Londonban, amikor elértük telefonon, így azzal kezdte: „Akár átvitt értelemben is mondhatnám, hogy végre kijöttünk az alagútból, újból van »térerőnk« és egy aranyérmünk. Áron – egyetlen kritikus pontot kivéve, amikor a német Hartunggal vívott – mindvégig csodálatosan küzdött. Amit pedig a döntőben produkált olasz ellenfelével szemben, káprázatos volt. Én sajnos nem láttam vívni a Gerevich–Kovács– Kárpáti triót, de az idősebbek szerint hozzájuk hasonlóan forgatta a pengét.”
Aranyérem világrekorddal
Szabó „Joe” József, a 200 méteres mellúszás 1988-as szöuli olimpia bajnoka szerint egymásra talált az edző és a versenyző: Széles Sándor és Gyurta Dániel sokéves munkája most ért be. „Dani született tehetség, nagyon okosan versenyzett és megérdemelten nyert. A 100 méteres mellúszás döntője jó bemelegítő volt, már akkor biztos voltam abban, hogy fő számában, a 200 méteres mellúszásban ő lesz az olimpiai bajnok” – mondta lapunknak. Arra a kérdésünkre, elképzelhető- e, hogy valaha 2 perc alá kerül a mellúszás világcsúcsa, így válaszolt: 1988-ban én még 2:13.52 perccel nyertem, azóta közel 7 másodperccel javult az eredmény, amennyiben így megy tovább, ha nem is a közeljövőben, de még belátható időn belül akár ez is bekövetkezhet.
Rózsa Norbert, a 200 méteres mellúszás 1992-es barcelonai olimpiai ezüstérmese, az 1996-os atlantai olimpia győztese és Gyurta Dániel pályafutásában van egy közös elem: mindkettőjük olimpiai bajnokságát egy olim piai ezüstérem előzte meg, a különbség annyi, hogy Rózsánál a két siker között négy, míg Gyurtánál, aki a 2004-es athéni olimpián végzett a dobogó második fokán, nyolc év telt el.
Rózsa Norbert a következőket nyilatkozta lapunknak: „Gyurta Dani nagyszerűen úszott, csak gratulálni tudok neki, hogy bekerült az olimpiai bajnokok klubjába. Emlékszem, Széchy Tamás a gyermek Gyurtáról azt mondta, ebből a srácból világklasszis lesz, és mint mindig, Tamás bácsinak ezúttal is igaza lett. Már a 100 méteres mellúszás döntője után érezhető volt a 200 méteren várható siker és ebben én is nagyon bíztam. Az olimpiát övező felfokozott várakozást egyetlen világversennyel sem lehet összehasonlítani. Ő azonban taktikusan felépített, érett, csodálatos úszással mindenki maga mögé utasított, és elbírva azt a terhet is, hogy a közvélemény aranyérmet vár tőle, világcsúccsal lett olimpiai bajnok.”
Kovács Ági, a 200 méteres mellúszás sydneyi olimpiai bajnoka így értékelt: „Nagyon örülök, hogy Dani beváltotta a hozzá fűzött reményeket és 12 év után újra van aranyérmünk úszásban. Csodálatosan felépítette a versenyét, és szerintem nemcsak az ellenfeleket, hanem a nézőket is meglepte azzal, hogy a szokásostól eltérő volt a taktikája. Korábban ugyanis mindig az utolsó 50 méteren jött előre, most viszont – a 100 méteren megszerzett gyorsaságát kamatoztatva – már korábban az élre tört, és a végén, a legendás hajráját is bemutatva világcsúccsal diadalmaskodott.”
Végül Gyurta Dániel édesapját, Gyurta Tamást kerestük meg, aki elmondta: „Dani úszása minket is meglepett, nekünk sem árulta el, hogy a döntőben más lesz a taktikája. A verseny előtt megemlítette: szerinte csak világcsúccsal lehet megnyerni ezt a számot. Azt nem tette hozzá, hogy ezt ő viszi véghez…”
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!