A magyar úszósport kiemelkedő egyénisége a mellúszó Gyurta Dániel. 2004-ben Athénban 15 évesen olimpiai ezüstérmes lett 200 m mellen, megszorítva a szám „királyát”, Kitadzsimát, aki duplázott Pekingben is. Ám 2011-ben a világbajnokságon Dani nagy küzdelemben legyőzte őt. Most Londonra készülve, pár héttel ezelőtt Debrecenben megvédte Európa-bajnoki címét. A család boldogsága, hogy öccse, Gergely kiharcolta a nyári olimpián való részvétel jogát. A kétszeres világbajnok nyilatkozott a VH-nak.
– Szüleim úgy gondolták, hogy minden gyereknek meg kell tanulnia úszni, ezért négyévesen a Darnyi Tamás Úszóiskolába kerültem, ahol Perjámosi Katalin kezdett el velem foglalkozni, ő irányított a mellúszáshoz.
– Más úszásfajtában nem is gondolkodtak?
– Mindenkinek meg kellett tanulnia az összes úszásnemet, de szinte azonnal látszott, hogy a mellúszáshoz van leginkább érzékem.
– A Gyurta nevet azóta már mindenki megtanulta. Öccse is remekelt Debrecenben az Eb-n. Gergő a bátyja példáján keresztül lett úszó?
– Szerintem igen, nagyon jó a kapcsolatunk, és amikor még nem kezdett versenyszerűen úszni, akkor is elkísért az edzésekre. Hamar eldöntötte, hogy ő is ebben a sportágban szeretne eredményeket elérni, és a hosszú távú gyorsúszást választotta. Ez összejött, és meg kell, hogy mondjam, talán a saját aranyérmemnél is jobban örültem annak a bronznak, amit ő kapott Debrecenben.
– Tizenöt évesen olimpiai érmes lett. Hogy sikerült feldolgozni ezt a váratlanul korán jött sikert?
– Nem volt könnyű, hiszen tényleg gyerek voltam még, és az is zavart, hogy már az utcán is megismertek. Emellett egy kicsit elszállt velem a ló, ami az eredményeimen is meglátszott. Szerencsére a szüleim tartották bennem a lelket, Széles Sándor edzőm pedig, aki 9 éves korom óta foglalkozik velem, kemény munkára fogott, bár az meg sem fordult a fejemben, hogy úgy hagyjam abba az úszást, hogy nem lesznek jó eredményeim.
– 2004-ben „lovaggá ütötték”, pontosabban a parlamentben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét, holott a hasonló korúak általában ilyenkor még csak apródok.
– Ez óriási megtiszteltetés volt.
– Mivel tölti a legszívesebben a szabadidejét?
– Debrecenben megszenvedett az aranyért.
– Nem azért, hogy magamat fényezzem, de munkából jöttem, az edzéseket csak az Eb idejére megszakítva. Ennek ellenére jó eredményt értem el, és erre büszke vagyok.
– És a londoni esélyek?
– Jelenleg Kitadzsima és egy másik japán, Tateisi Rjo vezeti a világranglistát. Ha Londonban sikerül a döntőbe jutnom, velük lesz a legnagyobb csatám. Mindent megteszek a jó szereplésért, de aki belülről ismeri az élsportot, az tudja, hogy a pillanatnyi lelkiállapot, az aktuális forma dönthet arról, hogy valaki centiméterekkel nyer vagy veszít. Ott leszek a váltókban is, hallatlanul jó érzés, ha az ember nemcsak önmagáért, de a többiekért is küzd. De az biztos, hogy az egyéni kudarc a legkeserűbb és az egyéni siker a legédesebb. Én édesszájú vagyok…
Békakirály, az ellenfél
Ha egy hete Berki Krisztián riválisa, Louis Smith kapcsán a „nemzeti hős” jelzőt használtuk, akkor mit lehet írni Koszuke Kitadzsimáról? A mellúszás legnagyobb alakja, hazája legnépszerűbb sportolója, akinek az arcával a luxusautótól a kukoricapehelyig bármit el lehet adni. És persze nincs olyan ember Japánban, aki el tudná képzelni, hogy a „Békakirály” becenévre hallgató sportolót bárki legyőzheti a londoni olimpián. A bizalomra rá is szolgált, hiszen a legutóbbi két olimpián egyaránt duplázott, vagyis nyert 100 és 200 méteres mellúszásban is.
Kitadzsima 29 éves, hat évvel idősebb Gyurta Dánielnél. Kettejük első összecsapására a 2004-es athéni olimpián került sor, ahol Gyurta berobbant az elitbe. Kitadzsima akkor még érinthetetlen volt, 200-on másfél másodperccel megverte a mezőnyt, élén a magyar versenyzővel. Ezt követően 7 éven át elmaradtak a nagy ütközeteik, eleinte Gyurta került hullámvölgybe, Kitadzsima pedig a 2008-as olimpia után tartott több mint egyéves szünetet. Akkor úgy tűnt, belefáradt a versenyzésbe és a visszavonulás foglalkoztatja, de 2009 végén Los Angelesben, a Hosszú Katinkát is felkészítő Dave Salónál ismét edzésbe állt. Japánban nagy visszhangot váltott ki, hogy az USA-ba tette át székhelyét, de mint mondta, több szabadságra volt szüksége. Ezt támasztja alá, hogy Dave Salo el sem kíséri a versenyeire, sőt, állítólag egyáltalán nincs szoros kapcsolat köztük. Első nagy vereségét tavaly nyáron szenvedte el, amikor Gyurta Dániel 200- on szenzációs hajrával 22 századdal megverte sanghaji vb-n. 100 méteren még ennél is rosszabbul járt, csak negyedik lett. Gyurta akkor azt mondta, Sanghajban látott először bizonytalanságot Kitadzsima szemében.
Idén aztán kétséget sem hagyott afelől, Londonba is két aranyért utazik: az áprilisi japán bajnokságon mindkét távon világranglista-vezető eredménnyel győzött, igaz, honfitársa, Tateisi Rjo mindkétszer megszorongatta. „Újra érzem a tüzet” – mondta akkor Kitadzsima, ami nem sok jót jelent az ellenfeleknek, köztük Gyurtának, aki a debreceni Eb-n 6 tizeddel úszott nála gyengébbet. 200 méteren a londoni arany is minden bizonnyal kettejük között dől el, annál is inkább, mert meglepetésre, az amerikai Hansen és Shanteau nem tudta magát kvalifikálni a játékokra. Gyurta az elmúlt években 100-on is sokat fejlődött, ami elég lehet ahhoz, hogy a 200-as táv első felében ne engedje túlzottan elhúzni a japánt, hogy aztán a végén jöjjön a tőle megszokott hajrá.
Beró Zsolt
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
