Több mint döntő

Eszerint a 2013/14-es idényben már csak azok a klubok vehetnek részt a nemzetközi kupákban, amelyek nem termelnek veszteséget, vagyis nem költenek többet, mint amennyi bevéte­lük van. Az UEFA ezzel elsősorban az átigazolási díjakat és a játékosok fizetését próbálja kordában tartani. Az észak-amerikai profi sportokban bevett „fizetési sapkához” képest tehát annyi a különbség, hogy itt nem egy egységes, előre meghatározott összeg jelenti a klubok költéseinek felső határát, hanem saját bevételeik. Kritikus hangok szerint ez éppenhogy a nagyok versenyelőnyét növelné, hisz a Real Madrid és a Barcelona évi csaknem 500 millió eurós bevételéből könnyebb gazdálkodni, mint abból a mintegy 100 millióból, amellyel a harmadik számú spanyol klub, a Valencia rendelkezik.

A helyzet ráadásul nem is ilyen egyszerű, az átmeneti időszakban ugyanis az UEFA valamelyest megengedőbb. A tulajdonos például az első két szezonban (2013/14 és 2014/15) 45 millió euróig, további három éven át pedig 30 millióig saját zsebéből pótolhatja a veszteségeket. Ráadásul az elszámolásnál nem veszik figyelembe a stadionépítésre vagy az utánpótlásra elköltött milliókat. A legtágasabb kiskapu viszont kétségkívül az, miszerint ha egy klub nem tudja betartani a pénzügyi fair playt, de igazolja, hogy ez elsősorban a 2010, vagyis a szabályozás elfogadása előtt szerződtetett játékosai miatt van így, akkor nem büntetik meg.

A Chelsea-nél leginkább az utóbbi engedményben bízhatnak, mert a nullszaldós mérlegtől meglehetősen messze vannak. A londoni klubnak 2010-ben 82 millió euró volt a vesztesége és ez tavaly is csak minimálisan apadt. Így tehát még az a 45 milliós hiány is távoli, amelyet eleinte Roman Abramovics tulajdonosként saját zsebéből kipótolhatna. Javuló tendencia azért látszik a Kékeknél, a mélyponton, 2005-ben ugyanis még 145 millió euró volt a veszteség (a Manchester City épp tavaly döntötte meg ezt a „rekordot”, 200 millió euróval).

Kérdés persze, hogy lesz-e még Abramovics – és ez alighanem nagyban függ a szombati döntő végeredményétől. Egy Chelsea-vereség ugyanis azt jelentheti, hogy a Chelsea a 2003 óta tartó Abramovics-érában először, lemarad a Bajnokok Ligájáról. Ez amellett, hogy a különböző jogdíjak kiesése miatt azonnali 60 millió eurós mínuszt jelent, hatalmas presztízsveszteséggel jár. Emlé­ke­zetes, hogy az orosz milliárdos annak idején éppen azért döntötte el, hogy beszáll, mert a Chelsea – egy parádés Grönkjaer-góllal – a bajnokság utolsó körében legyőzte a Liverpoolt és bejutott a BL-be. Ha az a gól nincs, könnyen lehet, hogy nincs az a tíz idény alatt összesen 2,5 milliárd euró, azaz mintegy 750 milliárd forint(!), amelyet Abramovics a Chelsea-re költött. A BL-ről való lemaradás ráadásul a szponzori pénzeket is alaposan „megnyirbálná”. A mezszponzor Samsung cég képviselői a finálé előtt sokat sejtetően annyit mondtak: „korai a szerződés átgondolásáról beszélni, de azért mi is jobban szeretünk a győztesekhez tartozni, mint a vesztesekhez”.

A Bayern München ezzel szemben maga az etalon, a pénzügyi fair play zászlóshajója. A klub zsinórban 19 éve nyereséges, miközben az elmúlt tíz évben megduplázta bevételeit. A bajorok neve mellett tavaly 321 millió eurós bevétel szerepelt, ezzel negyedikek a rangsorban. Igen ám, de az első három helyen olyan csapatokat találunk, amelyek a magas bevételek ellenére rettenetesen el vannak adósodva: a Real adósságállománya 590, a Barcelonáé 580, a Manchester Unitedé pedig 520 millió euró. A Bayern egyik titka, hogy sok saját nevelésű játékost tud beépíteni az első csapat keretébe, akik közül Lahm, Badstuber, Schweinsteiger vagy újabban Thomas Müller kulcsemberekké is váltak. Kroost és Alabát pedig még fiatalon, „bagóért” szerezték meg a müncheniek és csak náluk váltak igazán értékes futballistákká. Így aztán időről időre egy-egy csúcsigazolás is belefér. Nem árt azonban megjegyezni, hogy az utóbbi évek 3 legdrágább játékosa (Ribery és Robben 25-25, Gomez pedig 35 millió euróba került) együttesen is olcsóbb volt, mint Cristiano Ronaldo a Realnak (95 millió). A bajorok eközben ügyelnek arra, hogy a játékosok bérére fordított összeg ne haladja meg a klub bevételeinek felét (jelenleg ez a szám 48%). Összehasonlításképpen a Manchester Citynél ez 107%(!), ami önmagában elég ahhoz, hogy veszteségessé tegye az együttest, de még az AC Milan mutatója is mintegy 85%.

Tétje tehát bőven volt a tegnapi döntőnek, és nem csak a szokásos statisztikai érdekességek, miszerint a Chelsea a bajnoki 6. helyezés után nyerhetett kupát, ami a Bajnokok Ligája történetében még senkinek sem sikerült, vagy hogy Jupp Heynckes számára kínálkozott a lehetőség, hogy a negyedik edzőként nyerjen két különböző klubbal is BL-t (1998-ban a Reallal ért fel a csúcsra). Ha már Heynckes, neki a hírek szerint azok után, hogy a Dortmund a bajnokságban és a kupában is „alázta” a Bayernt, már az állása is kockán forgott a fináléban. A túloldalon Roberto di Matteo menedzseri székét pedig állítólag még a BL-cím sem biztosíthatta be. A valódi tétet – mint mindig – ezúttal is a pénzügyek környékén érdemes keresni, és elsősorban nem is amiatt a 9, illetve 5,6 millió eurós összeg miatt, amely az első és második helyezettet illeti.

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!