Meglehet, az elődöntőtől Ibéria Kupának kell majd nevezni a labdarúgó Európa Ligát, mivel a legjobb nyolc között vívott első mérkőzéseken a Porto és a Villarreal egyaránt 5-1-re, a Benfica 4-1-re nyert pályaválasztóként, míg a Braga 1-1-et ért el Kijevben, a Dinamo ellen.

  <h1>Madjer sarkal. Az algériai futballista remek gólja segítette a Portót, hogy először megnyerje a BEK-et, 1987-ben a Bayern München ellen</h1>-
  <h1>A Benfica kora: Eusebio gólja a Milan ellen az 1963-as BEK-döntőben </h1>-

Madjer sarkal. Az algériai futballista remek gólja segítette a Portót, hogy először megnyerje a BEK-et, 1987-ben a Bayern München ellen

- – Kép 1/2

Porto, Benfica, Braga…

Három portugál csapat esélyes arra, hogy belépjen a négyek társaságába. Ennek már a lehetősége is kontinentális szenzáció; hát még milyen nagy szám lenne, ha a triplázás valóban végbemenne!

Ami a Porto továbbjutását illeti, a felől ne legyen kétség. A kék-fehérek már öt fordulóval a portugál bajnokság befejezése előtt elhódították a bajnoki címet: stílszerűen a huszonötödik fordulóban szavatolták huszonötödik aranyérmüket. Hogy ez „belügy” csupán? Lekezelő lenne ennyivel elintézni a dolgot, már csak azért is, mert az Európa Ligában tizenhárom mérkőzést játszott az együttes, tizenegy győzelemmel, valamint egy-egy döntetlennel és vereséggel, 32-9-es gólkülönbséggel. Ez erősen hasonlít a bajnoki meneteléshez, hiszen a Porto mérlege a Sagres Ligában: huszonhárom győzelem, két döntetlen, 58-9. A veretlen csapat tizenhat ponttal előzi meg a Benficát és harminceggyel a Bragát…

De a másik kettő sem gyenge.

Noha a lisszaboniak számára nagy csalódás volt, hogy a Bajnokok Ligájában csak hat pontot szereztek, az Európa Ligában négy győzelmet és egy döntetlent értek el; legutóbb úgy játszadoztak az Eindhovennel, mint macska az egérrel. A Braga már a BL-kiesést sem siratta, hiszen kilenc pontot gyűjtött a kontinens első számú klubtornájának csoportmérkőzésein – az után, hogy a selejtezőben kiejtette a Celticet és a Sevillát –, majd az EL-ben folytatta feltűnő szereplését: a nyolcaddöntőben a Liverpoolt búcsúztatta el. Braga ugyan a legrégibb portugál város, de a futballcsapat sikerei új keletűek: a múlt évi bajnokságban elért második hely volt a klub történetének legkiválóbb eredménye. Azaz a mostani harmadik helyezés sem töri le az együttes játékosait és híveit, hiába a harmincegy pontnyi különbség az egymástól földrajzilag 53 kilométerre lévő Porto és Braga között.

Ezzel együtt ne essünk abba a hibába, hogy a portugál labdarúgás szédítő megújulásáról beszélünk. Az Európa Liga ugyanis hovatovább Libertadores Kupa lesz, annyi dél-amerikai futballistát vonultat fel a portugál trió. A Braga – amely szintén Sporting, de történetileg kistestvér lisszaboni „rokonához”, pláne a Benficához és a Portóhoz képest – három portugál (Miguel Garcia, Silvio, Hugo Viana) és nyolc brazil labdarúgóval (Artur, Paulao, Claudiano Kaká, Vandinho, Leandro Salino, Alan, Paulo Cesar Rocha, Lima) állt fel Kijevben, de felléphetett volna teljes brazil garnitúrával is, mivel keretében a kávé (és a futball) hazájának tizenkét játékosa sorakozik. Ennek persze ára van: a társulat összértéke 50 millió euró, azaz megközelítőleg 13,2 milliárd forint.

Ez nagyjából az ötöde a Benfica-kollekció értékének.

A fővárosi készlet ugyanúgy dél-amerikai, mint a Bragáé: a PSV-vel szemben négy argentin (Aimar, Gaitan, Saviola, Salvio), két brazil (Luizao, Jardel Nivaldo), valamint egy uruguayi (Maxi Pereira) szerepelt a kezdő tizenegyben, de portugál csak egy (Fabio Coentrao) akadt, mert Roberto kapus és Javi Garcia spanyol. Hozzá kell tenni: a Benfica játékoskeretét azért taksálják most csak 140 millió euróra, mert a lisszaboni klub egyaránt 25 millióért adta el az argentin Di Mariát és a brazil David Luizt a Real Madridnak, illetve a Chelsea-nek, és 22 millióért értékesítette a brazil Ramirest (a középpályást szintén a Chelsea szerződtette). A csapatot a Portótól elválasztó tizenhat pont arra utal, hogy az együttes megsínylette e három labdarúgó elvesztését, de az Eindhoven elleni karnevál – és egyáltalán: az Európa Liga-produkció – láttán még véletlenül sem támad olyan érzése az embernek, hogy Portugáliának a futballban is segélycsomag kellene…

A Porto szintén nyolc dél-amerikaival – a brazil Heltonnal, Roque Maiconnal, Fernandóval, Hulkkal, az uruguayi Alvaro Pereirával és Fucilével, továbbá a kolumbiai Guarinnal és Radamel Falcaóval – „tömte ki” a moszkvai Szpartakot, azaz a kék-fehéreknél is csak mutatóba van portugál játékos (Joao Moutinho, Rolando, Varela). S hogy a kép teljes legyen, csereként beállt az argentin Belluschi, a kolumbiai James Rodriguez, valamint az uruguayi Cristian Rodriguez… A „sárkányok” kerete 163 millió eurót ér; a jelenleg a legtöbbre tartott Hulk egymaga több mint kétszer annyit kóstál, mint a magyar bajnokságban utcahosszal vezető Videoton egész társulata. Más megközelítésben: Hulk is brazil csatár, André Alves is. Ám a Porto támadóját huszonegyszeres áron lehetne piacra dobni, mint a fehérvári futballistát, és valószínű, hogy Hulkért előbb fizetnek huszonegymillió eurót, mint André Alvesért egymilliót…

De a legkelendőbb portói most André Villas Boas. Az alig harminchárom éves edzőt az „új Mourinhóként” aposztrofálják, miközben Jorge Jesust, a Benfica trénerét is nagyra tartják. A Braga szakvezetőjét nemkülönben, de őt mindenekelőtt azért, mert futballistaként a portugál bálványok közé tartozott. A mester a korábbi 35-szörös válogatott, a Portóban 263 bajnoki meccsen 103 gólt szerző, cselművész Domingos, aki nem csupán tanítja a labdarúgást, hanem tíz-húsz esztendővel korábban sportági bemutatókat tartott. Ő még a dél-amerikaiaknak is tud mit mondani a futball művészetéről; igaz, ez Villas Boasnak és a Bragától a Benficához került Jesusnak úgyszintén sikerül.

Valami Európa azért Portugáliában is van…

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!