Putyin a legokosabb kormányfő?

 

Az angol labdarúgó-szövetség elnöke a döntés nyomán lemondott. (Mellesleg az orosz delegációban ott volt Roman Abramovics, a Chelsea tulajdonosa, aki finanszírozta a győztes pályázatot.)

Most persze a szigetországban, meg nyilvánvalóan másutt is, folyik a találgatás, a magyarázatkeresés, na meg a gyanúsítgatás – még az is lehet, nem ok nélkül –, hogy kit-kiket fizethettek le a vb-tagok közül azért, hogy a 2018-as befutó – a spanyol–portugál közös pályázatot is legyűrve – Oroszország, a 2022-es világbajnokság gazdája pedig – az Egyesült Államokat megelőzve – Katar, a dúsgazdag arab olajsejkség lett.

Savanyú a szőlő, mondhatnánk, de a helyzet azért nem ilyen egyszerű, tudniillik a hétközi döntés előtt nem sokkal bukott meg két FIFA-vb-tag is, majd három újabb magas rangú futballdiplomatára vetült rá a korruptság gyanúja, ám a világszövetség legfőbb vezetői, élükön Sepp Blatter elnökkel, beérték annyival, hogy pénzbüntetéssel és a labdarúgás ügyeitől való átmeneti eltiltással sújtsák csupán a duót. (A tahiti Reynald Temariiról és a nigériai Amos Adamuról a londoni Sunday Times által megrendezett „lebuktató akció” során bebizonyosodott, hogy pénzért cserében a vb-helyszínek kiválasztásakor az adott országra – az Egyesült Államokra – szavazott volna.) Ugyanakkor a nemzetközi szövetség vezetése a három újabb kollégát már békén hagyta, magyarázat gyanánt leszögezve: régi eset előráncigálásáról van szó, nem indít semmilyen vizsgálatot.

A vádaskodásban élen járó angolok pályázata pedig hogy, hogy nem, már az első szavazási körben elégtelent kapott. Kézenfekvőnek tetszik a következtetés: a szigetországi „megtisztítási” igyekezetet büntette a FIFA azzal, hogy gyorsan kigolyózta a „bajkeverőket”… Dúlt-fúlt is a brit média a FIFA-döntést követően: „A világbajnokság maga egy korrupt dolog, ezért kapják olyan országok a rendezés jogát, ahol virágzik a korrupció” – írta például a Daily Mail. Nem óvatoskodott a The Daily Mirror sem, amikor így fogalmazott: „Az FA (az angol labdarúgó-szövetség) kiárusította Angliát a világnak, a milliárdos orosz oligarcháké és a katari olajsejkeké a győzelem”. A Sun egészen odáig ment, hogy egyértelmű csalást sugalljon olvasóinak: „Színjáték volt az egész, az oroszok már 24 órával az eredményhirdetés előtt tudták, hogy nyertek”.

A voksolásban nem érintett országok sajtója ironikusan reflektált. Az olasz La Repubblica: „Katar szerelte Obamát, az elnök pedig azon is mérgelődhet, hogy 2018-ban az egész futballvilág Orosz­országra figyel majd”. A francia Liberation a „keményvonalasok” irányzatát képviselve tette fel a költőinek szánt kérdést: „Hogy tudna egy ilyen kicsi, sportmúlttal egyáltalán nem rendelkező ország, mint Katar, otthont adni egy ilyen fontos eseménynek?” A Német Bild pedig szabályos támadásba ment át, amikor leszögezte: „A FIFA eladta a világbajnokságot a sejkeknek – ez katasztrófa. Mindig is egyértelmű volt, hogy a pénz az úr Zürichben”.

A 2018-as vb-ről határozó második, döntőnek bizonyult körben az oroszok 13 voksával szemben 7 szavazatot kapott spanyol–portugál pályázatot elsiratva, a madridi Marca is keményen fogalmazott: „Az oroszok pénze porrá zúzta az ibériai álmokat. A FIFA döntésének kizárólag gazdasági okai vannak”. Hasonló szellemben reagált az El Mundo is, amikor ezt írta: „Katar és Oroszország, kőolaj és földgáz. Olyan futballnemzetek szenvedtek vereséget, mint Portugália, Spanyolország, Hollandia, Belgium vagy éppen Anglia. Egy ászuk volt a győzteseknek: a pénz”.

A nyertesek persze ügyet sem vetnek a vesztesek érzelmi megnyilvánulásaira, elfoglalják magukat azzal, hogy örüljenek a valóban hatalmas sportdiplomáciai sikerüknek. Ennek az egyik hivatalos magyarázata a FIFA részéről így hangzik: korábban sem Kelet-Európa, sem a Közel-Kelet nem adhatott otthont labdarúgó-világbajnokságnak, míg a mostani kandidálók közül Anglia, Spanyolország, az Egyesült Államok, Japán és a Koreai Köztársaság (utóbbi kettő közösen) már igen. Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnök természetesen a FIFA urainak bölcsességét méltatta, amikor a hivatalos bejelentés hírére csütörtökön azonnal Zürichbe repült, hogy a helyszínen mondjon köszönetet az országa mellé álló testületnek. „Késedelmeskedése” sajátos érdekessége volt a vb-procedúrának, hiszen eredendően az ő személyes jelenlétét harangozták be, ami az oroszok szempontjából jót ígért. Általános vélekedés szerint Putyin jelenléte eredményezte annak idején azt, hogy Szocsi megkapta a NOB-tól a 2014-es téli olimpiát. Most újságírók előtt kijelentette: hálás a FIFA-vb tagjainak, hogy Oroszországra bízták a nyolc év múlva esedékes torna megrendezését, és úgy fogalmazott, hogy „a döntés minden bizonnyal megfelel annak a filozófiának, amelyet a szövetség a labdarúgás világméretű fejlesztésével kapcsolatban követ”. Közölte egyszersmind, hogy a vb mögött természetesen állami garancia áll, s hogy 10 milliárd dollárért fejlesztik a szükséges infrastruktúrát, 13 új stadiont építenek, hármat rekonstruálnak. Vízummentes­séget ígért a külföldi vendégeknek, nézőknek, továbbá azt is, hogy azok, akiknek vb-mérkőzésre szóló belépőjük van, ingyenesen utazhatnak vasúton, buszjáratokon egyaránt. A nemzetközi sajtótájékoztatón egy angol újságíró felvetette Putyinnak: minden 2018-as jelentkező képviseletében ott volt az ország miniszterelnöke is Zürichben, egyedül a győztes Oroszországé nem, legalábbis addig, amíg a döntés meg nem születetett. „Ez azt jelenti, hogy ön a világ legokosabb kormányfője?” – kérdezte. Putyin sajátosan helyeslő válasza nem késett: „Nagyon köszönöm önnek, igazán jólesik ilyet hallani.”

Éppenséggel Katar, a másik győztes sem fukarkodott az ígéretekkel. Mohamed sejk, a pályázati bizottság vezetője egyértelművé tette: ha kell, 20 milliárd dollárnál is többet fordítanak vb-beruházásokra, légkondicionált stadionokra és infrastruktúrára. Egyúttal üzent is a FIFA-nak: „Büszkék lesznek majd ránk, a Közel-Keletre, ezt megígérhetem”.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!