Csehszlovákia, NDK, Szovjetunió. A térképekről már eltűntek, a sport és azon belül az atlétika térképeiről azonban várhatóan még jó ideig nem sikerül kiradírozni őket, köszönhetően sportolóik szédületes világcsúcsainak.
Harmincnyolc évesen bekövetkezett halálát sokan a tiltott szerekkel hozzák összefüggésbe. Ami tény, időeredményeit azóta megközelíteni is csak az a Marion Jones tudta, akit később szteroidhasználat miatt börtönbüntetésre is ítéltek.
A legrégebb óta fennálló világcsúcs Jarmila Kratochvílová nevéhez fűződik, aki még 1983-ban érte el 1:53.28-as idejét 800 méteren. Ez egyben a leghosszabb időt megélt atlétikai világrekord is, korábban Jesse Owens 1935-ben felállított távolugrócsúcsa tartott ki 25 éven át. A közelmúltban Caster Semenyát tartották esélyesnek arra, hogy túlszárnyalja a csehszlovák futónőt, ám a vitatott nemű dél-afrikai az elhúzódó vizsgálatok és vádaskodások után egyelőre képtelen visszanyerni két évvel ezelőtti formáját. Említést érdemel még Marita Koch megközelíthetetlen 47.60-as ideje 400 méterről, amelynél a jelenlegi klasszisok mintegy 2 másodperccel lassabbak.
Ha a legrégebbire nem is, a legkülönösebb rekordok címére joggal pályázhatnak a kínai közép- és hosszútávfutónők, akik a kilencvenes évek közepén különösebb előzmények nélkül írták át 1500-tól 10 ezer méterig a ranglistákat. Junxia Wang például 1993-ban 42 másodpercet javított a tíz kilométeres táv világcsúcsán. Ő és társai amilyen hamar jöttek, olyan hirtelen eltűntek a nemzetközi élmezőnyből, eredményeik azonban maradtak, annak ellenére, hogy a 2000-es sydneyi olimpián korábbi edzőjük valamennyi tanítványának doppingtesztje pozitív lett.
A keleti blokk országainak sportolónőiről sokaknak a dobóatléták jutnak eszükbe, nem is véletlenül. Gerelyhajításban és kalapácsvetésben ugyan közelmúltbeli a világrekord, utóbbiban egyenesen idei, súlylökésben és diszkoszvetésben viszont a maiak meg sem közelítik az elődöket. Hihetetlen, de súlylökésben a valaha volt 50 legjobb eredmény 1990 előttről származik, napjainkban pedig bármilyen versenyt meg lehet nyerni a világcsúcsnál 2 méterrel rövidebb dobással. Nem forog veszélyben a diszkoszvetés 1988-as, 76,8 méteres világrekordja sem, ugyanis az ezredforduló óta 70 méter fölé sem került senki. Ebben a számban a női világcsúcs jobb, mint a férfi, ami még akkor is döbbenetes, ha tudjuk, a nők könnyebb szerrel versenyeznek. Az elmúlt években a nők már ebben a számban is jócskán elmaradnak a férfiak eredményeitől, miközben a 80-as években túldobták őket.
A Nemzetközi Atlétikai Szövetség rangsorolta az egyes világcsúcsokat, ez alapján némi meglepetésre nem az eddig említettek közül valakié, hanem Paula Radcliffe-é a valaha volt legnagyszerűbb teljesítmény. A brit atlétanő a 2003-as londoni maratonin ért célba 2:15:25 alatt, miközben két férfi iramfutó diktálta neki a tempót. Ez az idő a tavalyi Európa-bajnokságon az aranyéremre is elegendő lett volna – a férfiak között.
Mivel atlétikában hasonló horderejű változás, mint amelyet például a cápadresszek hoztak az úszásban, aligha várható, minden bizonnyal még nagyon sokáig találkozunk a fenti nevekkel és eredményeikkel. Pedig egyik-másik világcsúcs már most is kiérdemli a „szakállas” jelzőt. Igaz, rossz nyelvek szerint néhol maguk a rekordok gazdái is.
A legrégebbi világcsúcsok:
Jarmila Kratochvílová, Csehszlovákia, női 800 méter, 1:53.28, 1983
Marita Koch, NDK, női 400 méter, 47.60, 1985
Jürgen Schult, NDK, férfi diszkoszvetés, 74.08, 1986
Jurij Szedih, Szovjetunió, férfi kalapácsvetés, 86.74, 1986
Natalja Liszovszkaja, Szovjetunió, női súlylökés, 22.63, 1987
Sztefka Kosztadinova, Bulgária, női magasugrás, 2.09, 1987
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!