Balhé névvel és házszámmal

Fontos, hogy immár nemcsak a sporteseményen, hanem az oda- és visszautazás során elkövetett cselekményekért is járhat stadionból való kitiltás. A sportrendezvény helyszínére pedig ezentúl csak úgy lehet belépni, ha a nézők vállalják, hogy akár a biztonsági őrök felszólítására is igazolják személyazonosságukat. A belép­tetőkapukat illetően kaptak némi haladékot a klubok, így azokat csak 2012 júliu­sáig kell felszerelniük. A törvénynek ezen pontjait vitatják leginkább a szurkolók, akiknek főleg az adatkezeléssel kapcsolatban merülnek fel aggályaik. A drukkerek érdekeinek képviseletére júniusban megalakult Szurkolói Iroda munkatársai egyelőre kivárnak, szeretnék ugyanis megvárni, hogyan vizsgázik a törvény a gyakorlatban.

„Az, hogy csak a rendőr kérhesse el a személyi igazolványokat szerintünk is jogos lehet. Ezzel kapcsolatban igyekszünk további egyeztetéseket kezdeményezni, de a döntés nem a mienk” – mondta dr. Borbély Zoltán, a Magyar Labdarúgó Szövetség Jogi és Sajtó­irodájának vezetője. „A szurkolók javaslatait korábban is meghallgattuk, és igyekeztünk az érdekükben enyhíteni, finomítani a törvényt, amely lehetett volna a mostaninál jóval szigorúbb is, hiszen az előkészítés során jóval súlyosabb büntetési tételek is felmerültek. Mi azt mondjuk, hogy ez a törvény alapvetően nem büntető jellegű, a módosításoknak is csak kis része érinti a Btk.-t, nagy része pedig a rend fenntartásának érdekében született.”

„Természetesen a minőségi futball csalogatná vissza a legtöbb nézőt, de ez korántsem jelenti azt, hogy a biztonsági szempontokat figyelmen kívül lehet hagyni. Nem lehet például azt mondani, hogy az 1985-ös BEK-döntőben két rossz csapat találkozott, mégis bekövetkezett a 39 áldozatot követelő tragédia” – tette hozzá Borbély.

A súlyos stadionbalesetek valóban hozzájárultak a biztonsági szabályok megalkotásához, később pedig azok szigorításához. Magához a játékhoz hasonlóan a huliganizmus is Angliából ered (a huligán szó a 19. századi angol kikötővárosokban lézengő munkakerülőket, csavargókat jelölte), és Európa leghírhedtebb katasztrófái is a brit csapatokhoz kapcsolódnak. A tragédiák már a múlt század legelején sem kerülték el a szigetországot, a glasgow-i Ibrox Parkban 1902-ben a Skócia–Anglia válogatott meccsen egy leszakadt lelátó miatt 25-en haltak meg. Ugyanebben a stadionban 1971-ben 66-an vesztették életüket, amikor a Rangers–Celtic-rangadó utolsó percében kialakult tumultusban a drukkerek halálra taposták egymást. A biztonsági szabályokban igazi áttörés a ’80-as évek borzalmai nyomán következett be. A brüsszeli Heysel sta­dionban 1985. május 29-én rendezett Liverpool–Juventus BEK-döntő belépőit már elővételben eladták, mégis rengetegen keltek útra jegy nélkül Olaszországból és Angliából egyaránt. Nem is hiába, hiszen bár a rendezők jegyvizsgáló automatákat is felállítottak, mégis, egyes vélemények szerint mintegy tízezren hamis jeggyel jutottak be a stadionba. Ők rendezetlenül kerültek az állóhelyekre, ahol a tömeg teljesen kezelhetetlenné vált. Az angol szurkolók eleinte csak dobálták a közvetlenül mellettük lévő szektorban ülő olaszokat, majd meg is rohamozták őket. A menekülő olasz drukkerek át akartak mászni a szektor végében lévő falon, de az nem bírta a terhelést, leomlott és sokakat maga alá temetett. Harminc­kilencen vesztették életüket, és több százan sérültek meg. A rendezők számos hibát elkövettek, többek között a ruházat átvizsgálása és a jegyek ellenőrzése is felületes volt. A tragédia idején a stadionon belül csak 70, míg kívül nagyjából 3000 rendőr tartózkodott. Ez volt az első olyan katasztrófa, amelyet élő egyenes adásban láthatott több millió néző. A sokkból felébredve a sportszerető közönség igyekezett összefogni a futball­huliganizmus megfékezése érdekében.

A valódi áttörésre azonban egy újabb szörnyűségre volt szükség. A Liverpool és a Nottingham Forrest 1989. április 15-i, a sheffieldi Hillsborough stadionban megrendezett FA-kupa elődöntőjén a jegy nélküli nézők rendezői hiányosságok miatt egy túlzsúfolt lelátóra özönlöttek, az elöl állók pedig a kerítésnek préselődtek: 96-an haltak meg, köztük a liverpooli ikon, Steven Gerrard unokatestvére.

Angliában Margaret Thatcher miniszterelnök kezdeményezésére még abban az évben törvény született a pályák körüli erőszak megfékezésére. A „Football Spectators Act” több eredményt is hozott, lehetővé tette például, hogy fotók készüljenek a rendbontókról, amelyek alapján ideiglenes őrizetbe vételekre kerülhetett sor. A törvény más lépésekkel együtt, mint az alkoholos italok, petárdák, botok kitiltása a nézőtérről, jelentősen visszaszorította a stadionon belüli balhékat. Az események nyomán az angol kormány a Legfelsőbb Bíróság tagját, Lord Taylort bízta meg azzal, hogy tegyen ajánlást a sportrendezvények biztonságának kialakítására. Az 1990-re elkészült Taylor-jelentés alapján rövidesen elkezdődött a stadionok felújítása. Állami segítséggel 1997-ig hetvenhat egyesület mintegy 500 millió font költött, főként biztonságtechnikai jellegű átépítésekre. A legszembetűnőbb, ugyanakkor legvitatottabb változás az állóhelyek megszüntetése volt, amelyet a legtöbb szurkoló ellenzett, mondván, hogy az gyökeresen megváltoztatja a meccsek atmoszféráját. Ezzel párhuzamosan szigorították a stadionokba való bejutás lehetőségét is, és elkezdték kiépíteni azt a zárt láncú megfigyelőrendszert, amelynek segítségével a randalírozókat nem csak a pályáról, hanem az ország összes stadionjából kitiltják, akár 10 évre is. A konkrét infrastrukturális fejlesztéseken kívül Angliában nagy hangsúlyt fektettek a rendezői létszám növelésére, és ezáltal a rendőri jelenlét csökkentésére is. A rendőrségnek ugyanakkor lehetősége van egy-egy rangadó előtt a leghírhedtebb balhézókat úgynevezett „megelőző őrizetbe” helyezni, azaz a meccstől távol tartani.

A jegyárak eközben jelentősen emelkedtek, a szolgáltatások minősége javult, a meccsekre inkább a jómódú középosztály tagjai járnak, a huliganizmus ekként kiszorulóban van a pályákról. A Premier League így ma már nem csak a színvonalával mutat példát a kontinens többi bajnokságának.

Európa legtöbb országában, nem meglepő módon, szintén a letöltendő börtönbüntetés, vagy a meccsektől való eltiltás az elrettentő eszköz. Francia­országban például bírósági döntés nélkül is kitilthatnak 3 hónapra a stadionok környékéről minden olyan személyt, aki veszélyezteti a közrendet. A tiltás megszegése 4 ezer euróba kerül. A francia bíróság ötéves kitiltást és börtönbüntetés kiszabása mellett fel is oszlathat erőszakosnak ítélt klubokat. (A német, holland és spanyol gyakorlatról lapunk július 24-i számában már olvashattak.) „Külföldön a szabályozás nem, csak a bírói gyakorlat szigorúbb, mint nálunk. Magyar­országon az egyébként főleg angol mintákat követő törvényi keret 2004 óta adott, csak ki kellene szabni a büntetéseket. A kitiltás például nem működik jól, illetve szinte lehetetlen ellenőrizni. Angliában vélhetően a múltbeli tragikus események miatt reagálnak erősebben, ezért ott szigorúbbak a kiszabott büntetések” – nyilatkozta az MLSZ jogi vezetője. A szankciók mellett számos országban bíznak a stadionokon belüli arcfelismerő és az utcai térfigyelő kamerákban, amelyekhez a szurkolókkal kapcsolatos információkat tároló számítógépes adatbázis is kapcsolódik. A legtöbb helyen a szurkolók hírszerzési módszerekkel való megfigyelése sem ritka. Civil ruhás nyomozók vegyülnek el a drukkerek közé, hogy kiszűrjék a rendbontókat és figyelmeztessék a biztonságiakat, de jelen vannak a huligánok belső kö­rei­hez tartozó besúgóhálózatok is.

Magyarországon halálos áldozatokat követelő esetekre szerencsére nem volt példa, de két alkalommal csak a csoda mentette meg a szurkolókat. Az 1928-as Újpest–Ferencváros találkozón a 15 ezres Megyeri úti stadionban 25 ezer szurkoló préselődött össze, a hatvanfős rendezőgárda és a százhúsz rendőr képtelen volt fenntartani a rendet. A felső sorok nyomására a korlátok a hatalmas teher alatt összetörtek, mintegy 40-50 ember zuhant be a pályára, de senki sem halt meg.

Az előbbinél is jóval súlyosabb baleset történt az 1947-ben rendezett Magyarország–Ausztria válogatott mérkőzésen. Ekkor több mint negyvenezren szorongtak az ennél jóval kevesebb néző befogadására alkalmas Üllői úton. A második félidő elején egy leszakadó falelátóról körülbelül kétszáz szurkoló zuhant a mélybe. Haláleset szerencsére itt sem történt. A legsúlyosabb sérültet, egy egész életére mozgássérültté vált fiatalembert később az FTC alkalmazta: 25 éven át volt a sporttelep pénztárosa, a székházban pedig szállást is biztosítottak számára.

Balhés meccsekből viszont jó pár volt az évek során, elég csak a 2003-as Ferencváros–Debrecenre gondolni.

A mérkőzést az idény utolsó fordulójában játszottak, és mivel a végeredmény 0-0 lett, a bajnokságot az MTK nyerte. A csalódott fradisták a gyepre özönlöttek, több játékost megvertek, a vendégek trénerét, Szentes Lázárt pedig fellökték. Később 14 személyt állítottak elő, a Belügyminisztérium munkacsoportot is felállított az ügyben, de elítélő bírósági határozatokról máig nem lehetett hallani. A legutóbbi botrányos találkozó az éppen egy éve, 2010. szeptember 11-én lejátszott Újpest–Ferencváros (6-0) volt. A vendégdrukkerek az ötödik bekapott gólig bírták cérnával, ekkor azonban szétbontották a kerítést, a játékvezetőnek pedig félbe kellett szakítania a meccset.

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!