Olyan labdarúgó halt meg e héten, akihez sok közünk volt; egyrészt, mert többször pályára lépett a magyarok ellen, másrészt, mert mindig is szerettük az igazi játékosokat. Márpedig René Housemant így jellemezte Cesar Luis Menotti, minden idők leghíresebb argentin edzőinek egyike: „Garrincha és Maradona keveréke”.
Menotti a Buenos Aires-i Huracan trénereként ismerte meg őt, valamint ugyancsak finom pengés társait, Miguel Brindisit és Carlos Babingtont. Az 1974-es világbajnokság argentin válogatottja ezekre a technikás fiúkra épült, ám a későbbi kapitány éppen akkor ébredt rá: ha valódi sikereket akar elérni, akkor vegyítenie kell a dél-amerikai és az európai stílust. Kinevezése után nyomban hozzákezdett az elegyítéshez, de Housemant a keretben hagyta, elvégre a Bolondnak becézett futballistáért nem csupán ő volt oda: a cselművészt hazájában a valaha volt legragyogóbb szélsők között emlegették. (Amúgy nálunk is szólítottak Bolondnak egy szélsőt.
Éppenséggel az a csatár sem volt különösebben gyönge: Czibor Zoltánnak hívták.) Igazolódtak azok a szavak, amelyekkel az ifjú House- man igyekezett boldogítani szegénysorban élő édesanyját: „Ne aggódj, mama, ezek a lábak megmentenek téged!”
A hatvannégy évesen elhunyt jövendőmondó 266 bajnoki mérkőzést játszott az Huracanban, és 55 alkalommal szerepelt az argentin válogatottban. Az utóbbival 1976 tavaszán a Népstadionban járt, de sikerélménye nem volt, mert a magyar együttes – Nyilasi és Fazekas góljával – 2-0-ra győzött. Mondhatnánk, a vendégeket nem is nagyon érdekelte az eredmény, mivel három nappal a pesti meccs előtt hajtott végre puccsot, és ragadta magához a hatalmat Videla tábornok hátborzongató juntája.
Csak hát 1977 februárjában is dühöngött a szörnyű uralom, az argentin labdarúgók még- is 5-1-re legyőzték Buenos Airesben hazánk legjobbjait. Majd 1978-ban, a világbajnokságon csupán 2-1 volt „oda”, de azt a vb-t – a FIFA örök szégyenére – nem nyerhette más csapat, mint a házigazda Argentínáé. Houseman egyébként azt mondta arról az argentin–magyarról: „Pályafutásom legrosszabb meccseinek egyike volt, azonnal el akartam felejteni.” Menotti, akit „második apjának” nevezett, a második félidő közepén le is cserélte, majd a helyére beküldött Daniel Bertoni a hajrában megszerezte a győztes gólt…
Houseman az 1978-as Mundialon háromszor kezdett, és négyszer ugrott be váltótársként; az 1974-es vb-n ez az arány 4:2 volt. Amikor – 1986-ban – Argentína másodszor nyert vb-aranyérmet, már nem futballozott, mert rabul ejtette az alkohol.
A válogatottban szerzett utolsó góljára nem lehetett büszke: a Peru elleni 6-0 alkalmával lőtte az ötödiket.
Azóta kiderült, az argentinok perui politikai foglyok szabadon bocsátásának ígéretével vették rá az ellenfelet, hogy legalább négygólos vereséget szenvedjen. Szomorú idők jártak. S a hírek most sem vidámabbak; lám, Houseman is végleg elment a szélen.
Ám a rosszkedven sokat javít: ahogyan a labdával mozgott, az maga volt az önfeledt, tiszta derű.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
