Az idei év októbere fekete betűkkel vonul be az autó- és motorsport történetének könyveibe. A versenyzők és a közvélemény még ki sem heverték az IndyCar-világbajnok Dan Wheldon halálát, mikor egy héttel később a világ már a MotoGP-ben szereplő Marco Simoncelli tragikus balesete előtt állt értetlenül. A hírek hallatán érzett sokk elmúltával előbb-utóbb mindenki felteszi a kérdést: megelőzhetőek lettek volna-e a tragédiák?
Vitathatatlan, hogy az elmúlt évtizedekben rengeteget fejlődött a sportág biztonsága, amely így nem csak, hogy követte a motorok technikai fejlesztésének ütemét, de jócskán túl is tett azon. Ahhoz, hogy ezt belássuk, elég egy pillantást vetni a még így is szomorú statisztikákra. Az elmúlt negyven évben harminc versenyző vesztette életét a gyorsaságimotoros-világbajnokság futamain, ebből Simoncelli tragédiájával együtt három történt az ezredforduló óta.
„A tempó tíz-tizenöt évvel ezelőtt alig volt lassabb, mint mostanság, miközben a védőfelszerelések még gyengébbek voltak. Akkoriban egy elcsúszás is elég volt ahhoz, hogy a pilóta ne ússza meg törések nélkül. Ma ezzel szemben azt látjuk, hogy egy hatalmas esés után a versenyző felpattan és rohan vissza a motorjához” – mondta Hirtling Gábor, majd hozzátette, hogy azért van egy terület, ahol még lehetne, sőt kellene is előrelépni: „azt ránézésre is megállapíthatjuk, hogy a nyak környéke a legvédtelenebb. Ennek a lehetséges védelme évek óta napirenden van, sőt születtek is megoldások. Léteznek ugyanis hatékony légzsákos nyakvédők, ezek azonban a versenyzői piacon egyelőre nem terjedtek el igazán. A jövő egyik útja viszont mindenképpen ez lehet.
Természetesen én is olvastam azokat a véleményeket, amelyek szerint Simoncelli hagyhatta volna kicsúszni a motort, és akkor megússza a balesetet. Láttunk már olyat, hogy hasonló helyzetből sikerült egyenesbe hoznia a gépét a versenyzőnek, ezért nem csoda, hogy ösztönösen próbál mindenki a motoron maradni, még ha ez némiképp kockázatos is. Többen felvetették azt is, hogy a bukósisak azért repült le könnyebben a fejéről, mert a nagy haja miatt nem zárt elég szorosan. Azt gondolom, hogy már csak az elhunyt emlékének tiszteletben tartása miatt sem szabad erre fogni a tragédiát, ráadásul én úgy láttam, hogy az ütéstől a pánt rögzítése is kiszakadt, ezért került az aszfaltra a sisak.”
Az, hogy a 250 köbcentis kategória 2008-as bajnokának halálát nem a hiányosságok okozták, Hirtling Gábor szerint két dolgot jelent: „egyrészt, ezredszerre is hangsúlyozni kell, és ezt az eset kapcsán megszólalók meg is tették, hogy a motorsport veszélyes. Alighanem mindig lesznek olyan szituációk, amik ellen nem tudunk védekezni. A legnagyobb hiba viszont az lenne, ha ebből azt a következtetést vonnánk le, hogy akkor nem is érdemes a biztonságra odafigyelni, áldozni.”
A néhány versenyző által már használt, de széles körben még nem elterjedt légzsákos technológiáról Blatniczky Zsolt, az egyik vezető védőfelszerelés-gyártó cég hazai disztribútorának munkatársa beszélt lapunknak. „A fejlesztők szenzorokat helyeznek el a ruhában és a motoron, amelyek idejében érzékelik, ha esés készül. Például pusztán abból, hogy a versenyzőn és a motoron található szenzorok távolodnak egymástól. Ennek köszönhetően a púpban elhelyezett patronok még idejében, a földet érés előtt felfújnak egy »mentőmellényt«, amely a mellkast, a hátat és a nyakat védi.”
Védõfelszerelések a MotoGP-ben
➊ Bukósisak: három anyag (üvegszál, karbon és kevlár) kombinációjából gyártják, egyesítve azok előnyös tulajdonságait. Ütközéskor a benne található poliuretán betét deformálódik, ezáltal elnyeli az ütés energiájának egy részét. Minden egyes bukás után le kell cserélni.
➋ Púp: a gerincvédőt egészíti ki. Kitámasztja a hátat és a nyakat, valamint védi a fejet a hátrabicsaklástól.
➌ Egyrészes bőrruha: a versenysportban többnyire a marhabőrnél jóval rugalmasabb és ellenállóbb kengurubőrből készül. A főként a mellkasnál található perforációnak köszönhetően valamelyest átjárja a levegő.
➍ Kesztyű: karbonszál-, kevlár-, illetve fémbetétek találhatók benne, amelyek csúszás esetén meggátolják a kopást, védik a kezet az égési sérülésektől. A tenyérrész finomabb anyagból készül, mivel a versenyzőnek precízen kell bánnia a gáz- és a kuplungkarral.
➎ Hosszú szárú csizma: a bokát és a sípcsontot védi a kicsavarodástól.
- Protektorok: a test legsérülékenyebb részein, többnyire az ízületeknél találhatók. Ütésre keményednek, így védik a kritikus pontokat a sérülésektől.
A térdnél és a csizma orrán felcsatolható koptatók vannak. Ezek kanyarokban rendszeresen érintkeznek az aszfalttal, ezért a verseny végére teljesen elhasználódnak.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
