Először a BEK és a BL történetében: német döntő lehet

 
A Real Madridot „meglékelő” Robert Lewandowski a legjobb úton halad: nagy elődeit, az 1970-es évek világklasszis lengyel középcsatárokat követi, a minden ellenfél által rettegett Szarmach és Lubanski nyomában jár. A 25 éves játékos végiglépdelte a lengyel labdarúgó-bajnokság lépcsőfokait és góljaival mindig feljebb segítette éppen aktuális csapatát. Három évvel ezelőtt, amikor gólkirályként bajnoki címre vezette a Lech Poznant, sok csapat és játékosügynök figyelmét keltette fel Európában. Sam Allerdyce, a jónevű angol menedzser, aki akkor a Blackburn edzője volt, elmesélte, hogy odavárták próbára az új lengyel sztárt. Ám egy izlandi tűzhányó közbeszólt, a porfelhő megbénította az európai légi közlekedést. Dortmund viszont vonaton könnyen elérhető Poznanból, meg aztán a Borussia fizetni is tudott, 4,5 millió eurót. Két évvel később a Borrusia megnyerte a bajnokságot Lewandowski gólkirályságával, a kupadöntőben pedig kiütötték a Bayernt. A Real elleni produkciója csak azokat erősítette, akik szinte biztosra veszik, hogy a Dortmund nem tudja megtartani őt. Az új sztár ára 25 millió euró.

Olyasmi készül a labdarúgó Bajnokok Ligájában, ami még nem volt: nagy az esélye annak, hogy német döntő lesz az első számú európai klubtornán. Az elődöntők visszavágói előtt az állás így fest: Németország–Spanyolország 8-1 (a Bayern München 4-0-ra vezet a Barcelona, a Borussia Dortmund 4-1-re a Real Madriddal szemben). Ez azért is meghökkentő, mert a 2000-es évek tizenhárom kiírása közül kilencben a latin futball képviselői hódították el a trófeát – a Barcelona háromszor, a Real Madrid és a Milan kétszer, a Porto és az Internazionale egyszer –, míg három angol diadal, a Liverpool, a Manchester United és a Chelsea győzelme mellett egyetlen német siker (a Bayerné) született, annak is már tizenkét esztendeje.

A német elsőségek száma azóta is csekély, amióta BEK-ről BL-re váltott Európa: két évtized alatt csupán hatszor volt finalista és mindössze kétszer vitte el a pálmát Bundesliga-képviselő (1997-ben a Dortmund ünnepelt). Május 25-én, a Wembleyben viszont dupla lehet a német élvezet, mármint a kivonuláskor, mert a londoni „szentélyben” is csak egy csapat nyerhet. Hogy addig még le kell játszani az elődöntő visszavágóit is? Persze. De a héten meggörnyedt spanyol óriásoknak csupán egyetlen reményük lehet: hogy a 8-1-es kimenetelnek sem volt szinte semmiféle esélye. Ha az megeshetett, akkor bármi megtörténhet… Ám figyelembe kell venni, hogy 4-0-ról és 4-1-ről könnyebb – 0-4-ről és 1-4-ről meg nehezebb – játszani, mint 0-0-ról kezdeni. Ráadásul a nagy előnyben lévő gárda elvétve válik olyan felismerhetetlenné, illetve apatikussá, amilyennek a Barcelona, valamint a Real Madrid kedden és szerdán mutatkozott. A katalánok olyan távol voltak valódi önmaguktól, hogy még Kassai játékvezető – nem éppen dream – teamjének meghökkentő kontraformája sem adhatott felmentést az ezúttal láthatatlan emberekből álló együttesnek (de a legjobb esetben is sziluettcsapatnak). A madridi fehérek pedig épp olyan egykedvűen asszisztáltak a Lewandowski-show-hoz, amilyen közönyösnek tetszett edzőjük, Mourinho. Innen szép nyerni – mondhatnánk maliciózusan, mert helyesebbnek látszik azt jövendölni, amit a müncheni és a dortmundi közönség 3-0-nál, illetve 3-1-nél előrevetített: most jön a negyedik. Értsd: a negyedik „országos” kupadöntő – vagyis azonos nemzetbeliek csúcstalálkozója – a BL-ben. Az elsőt speciel spanyol csapatok játszották (2000-ben: Real Madrid–Valencia 3-0), a másodikat olaszok (2003-ban: Milan–Juventus 0-0, 11-esekkel 3-2), a harmadikat angolok (2008-ban: Manchester United–Chelsea 1-1, 11-esekkel 6-5. Az idén csatlakozhat az európai topligák eddigi hiányzója…

S nemcsak Németország, hanem Lengyelország is büszke lehet, mert Lewandowski az első labdarúgó, aki nemzetközi kupamérkőzésen négyszer „beköszönt” a hajdanán BEK- és BL-specialista, de mostanában falfehér madridiaknak… Teljesítménye örök becsű marad, mint a kontinens első számú tornájának korábbi négygólos – és rangadón kiemelkedő – hőseié. Ebbe a „klubba” tartozik Josef Hamerl (1958: Wiener SC–Juventus 7-0), Kocsis Sándor (1959: Wolverhampton–Barcelona 2-5), Marco van Basten (1992: Milan–Göteborg 4-0), Simone Inzaghi (2000: Lazio–Marseille 5-1) vagy Dado Prso (2003: Monaco–La Coruna 8-3). Puskás Ferenc produkciójával azonban csak akkor konkurálhat a nyugati világ keleti felfedezettje, ha a döntőben is pályára lép, és Londonban szintén négyese lesz, mert a leghíresebb magyar kétszer is ennyit „hintett” a BEK-ben: az 1960-as csúcstalálkozón az Eintracht Frankfurtot (7-3), míg 1965 őszén a Feyenoordot (5-0) lepte meg négy menthetetlen „dugóval”.

Ma már nem honfitársainké a világ. Annál inkább lehet a Bayern Münchené. A bajor „FC Hollywood” válhat Európa hatodik triplázójává, azaz nyerheti el ugyanabban az évadban a BEK- vagy a BL-serleget, hazája bajnoki címét (azt már el is hódította), valamint az otthoni kupát. Ez korábban csak a Celticnek (1967), az Ajaxnak (1972), az Eindhovennek (1988), a Manchester Unitednek (1999), a Barcelonának (2009), valamint az Internazionalénak (2010) sikerült.

A futballtörténelmet a Real Madridnál is emlegetik, ám most mindenekelőtt azért, mert a királyi gárda 1985 őszén, az UEFA Kupában 5-1-re kikapott Németországban – a Mönchengladbachtól –, majd otthon 4-0-ra győzött, és meseszerűen továbbjutott. Barcelonában a fordításban talán már nem is reménykednek. Ám a spanyol fővárosban is jóval kevesebben néznek a jövő hét elé madridi szemüvegen át, mint ahányan maguk elé bámulnak üveges szemmel…

Címkék: sport, labdarúgás, Bajnokok Ligája, Barcelona, Bayern München, Real Madrid

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!