Ha Kína volt a rend(szer), az Egyesült Királyság a tökéletes anarchia, ahogy azt már Johnny Rotten is megénekelte.

 

„Briliáns, lélegzetelállító, lökött és igazán brit” – írta a Daily Telegraph a megnyitóünnepségről. Mázlisták, hogy ők a BBC-t nézhették. Gundelre számítottam, de mikor meghallottam Deák-Horváth Pétert, kisebb idegösszeomlást kaptam. Pekingben Baló György, Athénban Csisztu Zsuzsa, most meg az ő sületlenségeit kellett hallgatni. A London Eye-t Golden Eye-nak mondta – neki megártott a James Bond. A királynő-dublőz ejtőernyős ugrását így kommentálta: „Edinborough hercege összecsapta a kezét: Bözsikém!” Őket legalább felismerte, vagy tanult elődei hibájából, és nem bajlódott holmi integető politikusokkal. De vajon miért találta viccesnek, hogy „Kenya zászlóját egy fehér ember viszi”? Még tréfásabb volt Gundel Takács Gábor, aki az egyik papírzápor alatt közölte: „látok egy kínai papírdarabkát is, kicsit sárga. Na jó, nem is” – tette hozzá, mert közszolgának ilyennel viccelni mégsem ildomos. Pedig a sportolók felvonulásánál több ilyen cinikus megjegyzést tettek. „Így néz ki egy tipikus namíbiai” – gúnyolódott a szőke sportlövőn Gundel.
A megnyitó zeneileg maga volt a kéjmámor: Rolling Stones, Queen, Pink Floyd és a végén McCartney. Hiába, van mire felvágniuk! Danny Boyle, az Oscar-díjas rendező (Trainspotting, Gettómilliomos) merészen válogatott, még az is belefért, hogy a sportolók a Chemical Brothers zenéjére induljanak be a stadionba. A műsorba bepakolt mindent, akire és amire a britek büszkék lehetnek. Még az NHS-t is, ami kicsit olyan, mintha mi az OEP-et sztárolnánk az „ingyenes” egészségügyért. Sokáig emlegethetjük még a királynő és James Bond lehengerlő antréját, Mr. Bean futását a Tűzszekerekre, no és ahogy Mary Poppins az esernyőjével leverte Voldemortot. Boyle összehozta a popkultúrát az irodalommal, tudománnyal, történelemmel, a méltóságos királyi vendégeket a stadion építőmunkásaival, és mindezt a sporttal. Merész hangulatváltásaihoz bombasztikus koreográfiát, fényjátékot, pirotechnikát és kisebb tanyagazdaságot is rendelt. Az olimpiai láng meggyújtása katartikus volt, még a kommentátorok is elhallgattak végre. Nem így Kenneth Branagh Caliban (Gundel szerint „kannibál”) monológjánál: szétbeszélték Shakespeare-t az ipari forradalomról kapott magyarázószöveggel.
Deák-Horváth a b-betűs országoknál már kiküldött mindenkit, akinek mennie kell, hogy időben visszaérjünk a magyarokra – aztán persze épp nálunk adtak nagytotált a stadionról. Az idei pincér- és hoszteszruhánk megint az egyik legbénább volt, pedig akadt pár káprázatos összeállítás, mint a svédek kék-sárga csíkos Harry Potter-pulcsiban, vagy a divatos magenta-színű német kosztümök, melyekről egy érdekesen integető (szalutáló?) bácsika kissé elterelte a figyelmet. És ha már integetés, Pekingben Schmitt Pál oly ernyedten legyezett, mint Brezsnyev a Vörös téri dísztribünön öt deka vodka után. Áder János meg olyan kimérten szurkolt a magyaroknak Londonban, mint Chuck Norris, mikor épp nem öl. Nekünk kellett volna a Staying alive-ra vonulni, nem a finneknek.

OLIMPIAI MEGNYITÓ,
M1, JÚLIUS 27.

Címkék: korrupció, Alberto Contador

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!