30 év mérlege: 8 meccs, 8 vereség, 6-30
Európában a helyzet változatlan, vagy legalábbis alig változik. A 2010-es labdarúgó- világbajnokságon a következő tizenhárom ország válogatottja képviselte az öreg földrészt: Anglia, Dánia, Franciaország, Görögország, Hollandia, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Svájc, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia. E csapatok közül a holland és az olasz együttes már „kinn van” a 2014-es vb-n, s ugyancsak kvalifikációs csoportja élén áll az angol, a német, a spanyol és a svájci gárda. Pótselejtezős pozíciót foglal el a francia, a görög meg a portugál válogatott, s miután a „ráadást” kiemeléses szisztémával rendezik, e három garnitúrának sem kell különösebben nyugtalankodnia. (Bár a megbízható, de nem kiemelkedő görögök idegeskednek, és jobban szeretnék, ha csoportelsők lennének, hiszen ugyanúgy tizenkilenc pontot számlálnak, mint a listavezető bosnyákok. Ám csak akkor előzhetnek, ha legfőbb riválisuk – amelynek egészen kiváló, 25-5-ös a gólkülönbsége, ráadásul 0-0-t és 3-1-et produkált ellenük – nem nyerne Litvániában, mert az szinte elképzelhetetlen, hogy Liechtensteint ne győzze le otthon.)
További „dél-afrikai” európaiak is ott lehetnek Brazíliában, bár a dánoknak és a szlovénoknak sem könnyű a helyzetük, mivel egyaránt a harmadik helyen várják az utolsó két fordulót. Az északiak következő ellenfele pedig Olaszország… A leggyengébbnek tetsző E csoportban meg négy csapat – Izland, Szlovénia, Norvégia, Albánia – található egymás közvetlen közelében, s közülük három egyformán bízik a második helyezésben. (A táblázaton ötödikként következő, de „lőtávolban” lévő albánokat főként azért nem töltheti el a remény, mert a hajrában mindkétszer vendégként lépnek fel.)
Bizonyosan csak Szerbia és Szlovákia morzsolódott le a kontinens 2010-es képviselői közül, ám Európa erősödött, hiszen – Bosznia- Hercegovinán kívül – Belgiumot és (valószínűleg) Oroszországot is delegálja a dél-amerikai tornára. A legtöbbet fejlődő belgák, akik jövőre a legkellemesebb meglepetést kelthetik ígéretesebbnél ígéretesebb játékosaikkal, soha nem voltak olyan magasan a FIFA-világranglistán, mint most: immár hatodikként jegyzik őket. Az utóbbi két év mérlege alapján tényleg az élvonalban a helyük, hiszen tizenhat mérkőzésből tízet megnyertek, és csak kettőt vesztettek el. Az orosz együttes még nem biztos csoportelső, de ahhoz, hogy a portugálok eléjük kerüljenek, a „szbornajának” kudarcot kell vallania Luxemburgban vagy Azerbajdzsánban, és ez aligha történik meg.
Ami a „magyar” csoportot illeti, ott szintén a csodára volna szükség ahhoz, hogy honfitársaink megtartsák a második helyet. Egyelőre (tizennégy ponttal) a már befutó hollandok mögött állnak, míg mögöttük Törökország és Románia válogatottjának egyformán 13 pontja van. Csakhogy… A románok Andorrába utaznak, és fogadják az észteket, míg hazánk fiai az andorraiak pesti látogatása előtt Amszterdamba mennek. Márpedig tétmérkőzést hazai pályán legutóbb 2000 októberében vesztett a narancssárga együttes, amely barátságos meccsen is csak nagy ritkán maradt alul otthonában.
A tizenhárom esztendő alatt 74 mérkőzést játszott pályaválasztóként, 53-at megnyert, 16-ot döntetlenre adott, és csak öt alkalommal kapott ki (Belgiumtól és Írországtól egyaránt 1-0-ra 2004-ben, Olaszországtól 3-1-re 2005-ben, míg Ausztráliától, valamint Bulgáriától egyformán 2-1-re 2008-ban, illetve 2012-ben). A nem éppen nyúlfarknyi periódus összesített gólkülönbsége 173- 36, azaz a holland válogatott csaknem ötször annyi gólt szerzett, mint ahányat beszedett… Negyvenöt találkozón nem kapott egyet sem, és a mostani vb-selejtezősorozaton is 12-0-s otthoni gólkülönbséget mutat fel. Ha hozzátesszük, hogy a magyar nemzeti együttes legutóbb 1984-ben győzött a hollandok ellen – Rotterdamban –, és azóta vendégként csak egyszer, még 1987-ben úszta meg ötnél kevesebbel (2-0, 7-1, 6-1, 5-3 – nem „ide”), akkor minden okunk megvan arra, hogy józanul közelítsünk az amszterdami vendégjátékhoz. Amúgy a nyolcvannégyben – Détári Lajos és Esterházy Márton góljával – kivívott 2-1-es diadal óta nyolc mérkőzés, nyolc vereség a monoton mérleg a hollandokkal szemben, a gólkülönbség pedig 6-30…
Innen szép nyerni.
Talán annyi fogódzó van, hogy a tulipánosok mindmáig utolsó hazai veresége idején is Louis van Gaal volt a szövetségi kapitány…
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!