A magyar úszósport jelenlegi első számú versenyzője, a 26 esztendős Cseh László közel egy évtizede a világ élvonalába tartozik. Fejszámoló művésznek kellene lennie annak, aki meg tudná mondani, hogy hány érmet szerzett már olimpián, világ-, Európa- és országos bajnokságon.
Most azon dolgozik, hogy harmadik olimpiáján, Londonban (három olimpiai ezüst és egy bronz után) végre elérje a nagy álmát: az aranyérmet. Persze jól tudja, minden számban igen erős a nemzetközi mezőny. És már azzal is tisztában van, hogy a nagy ellenfelek egyike, Michael Phelps csak altatta a közvéleményt és a riválisokat, amikor azzal hitegette őket, hogy Londonban nem áll rajthoz a 400 méteres vegyesen.
Az úszással alig ötévesen ismerkedett meg, ami nem véletlen, mert „uszonyokkal” született. Édesapja Cseh László, sokszoros magyar bajnok úszó, két olimpián is, 1968-ban és 1972-ben képviselte Magyarországot.
– Szülői akaratra kezdett el úszni?
– Édesapám azzal a gondolattal vitt az uszodába, hogy minden gyereknek meg kell tanulnia úszni, és ha versenyző akar lenni, akkor az rá van bízva. Úgy tűnik, a génjeimben hordoztam édesapám tehetségét. Elég hamar jó eredményeket értem el a korosztályos versenyeken. Az első igazi siker, amire szívesen emlékszem vissza, az ifjúsági Európa-bajnokság, ahol arany-, ezüst- és bronzérmeket is nyertem.
– A nemzetközi mezőnyben, azaz a felnőttek között, mikor tette le a névjegyét?
– Erre a barcelonai világbajnokságon került sor 2003-ban, amikor ezüstérmet szereztem a 400 méteres vegyes úszásban.
– Ez a kombinált úszásnem a nagy elődökhöz, Darnyihoz, Hargitayhoz hasonlóan, összenőtt az édesapja nevével is, itt aratta és aratja legnagyobb sikereit. Tudatosan készült erre a versenyszámra?
– A kezdetkor minden úszásfajtával meg kellett ismerkednem, és az eredmények hozták úgy, hogy a vegyes lett a főszámom, de a gyorsúszástól a hátúszáson át egészen a pillangóig szinte minden számban arattam nemzetközi sikereket. Egyedül a mellúszással vagyok kicsit „haragban”, de szerencsére az utóbbi időben itt is sikerült javítanom.
– A vegyes a kedvence?
– Nagyon szeretem ezt az összetett számot, ám a 200 méteres pillangó áll a legközelebb a szívemhez.
– Ha már pillangó… nemrég fricska érte az országos bajnokságon, ahol kicsivel kikapott Biczó Bencétől.
– Biczó nagyon tehetséges srác, tudtam, hogy jó formában van. Nem mintha kisebbíteni akarnám az ő sikerét, de én az Európa-bajnokság és az olimpia miatt kemény munkából álltam oda.
– Ha végigtekint eddigi pályafutásán, van hiányérzete?
– Olimpián még nem sikerült aranyérmet nyernem. Nagyon bízom benne, hogy az ezüstök után Londonban végre sikerülhet a nagy álmom. Tudom, hogy nehéz lesz, mert Michael Phelps és Ryan Lochte is igencsak feni a fogát, mind a 400, mind pedig a 200 méteres vegyes aranyérmére. Ami a hiányérzetet illeti, van még más is: rövid pályán eddig nem sikerült világbajnoki aranyérmet nyernem.
– Hamarosan Európa-bajnokságot rendeznek Debrecenben. Hány számban fog rajthoz állni?
– Edzőmmel, Túri Györggyel és Kiss László szövetségi kapitánnyal megbeszélve a londoni olimpián a 200 és 400 méteres vegyes úszásban, valamint 200 pillangón szeretnék indulni, és elképzelhető, hogy a váltókban is ott leszek. A debreceni Eb-n, amely az egyik főállomás lesz a Londonba vezető úton talán ennél több számban is ott leszek a rajtkövön.
– Nemcsak a tengerentúlon, hanem Európában is akadnak ellenfelek?
– Természetesen a 200 vegyesen például a legnagyobb riválisom az osztrák Markus Rogan lehet, de a 400 sem lesz „fürdés” Debrecenben.
– Úszás mellett egyetemre jár.
– Valóban, műszaki egyetemre járok, azonban most, az olimpia miatt az edzések az elsődlegesek. Amióta versenyszerűen sportolok, minden reggel fél hatra megyek tréningre, majd egy rövid pihenőt követően délután folytatódik a munka. Ez már lételememmé vált. Vagyis, ha egyszer abbahagyom az úszást, nehéz lesz leszokni erről a rendszerességről, de remélem, hogy az még távolabb van.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
