Nincs megállás. Három nappal azután, hogy a sanghaji világbajnokságon bronzérmet szerzett a hosszútávúszók 25 kilométeres versenyében, Gercsák Csaba már a népligeti FTC-uszodában rótta a hosszokat.
– Egyáltalán nem szokatlan számomra a medence, hisz mint a legtöbb hosszútávúszó, én is az uszodában kezdtem a pályafutásomat. Hatan vagyunk testvérek, szép lassan mindannyian itt kötöttünk ki. Mivel nekem a hosszabb számok voltak az erősségeim, 2005-ben Verrasztó Zoltán tanácsára elindultam a nyíltvízi 5 és 10 kilométeren a montreali vb-n. Ez az első verseny annyira jól sikerült, hogy 16 évesen úgy döntöttem, maradok ennél a szakágnál. Akkor még jóval kevesebben foglalkoztak ezzel, de mióta bekerült az olimpiai programba, a rangja is megnőtt.
– Ennek ellenére meglehetősen keveset tudunk róla. Vannak, akik szerint ez az úszás és az ökölvívás sajátos elegye.
– Verekedni azért nem verekedünk, illetve aki mégis, azt a csónakban ülő versenybírók kizárják. Persze mikor a fordulóbójáknál besűrűsödik a mezőny, előfordul, hogy fejbe találják az embert, vagy épp ráúsznak a hátára. De enélkül talán unalmas is lenne a többórás tempózás.
– Mi volt a mostani verseny különlegessége?
– Többnyire ki vagyunk szolgáltatva a körülményeknek, így rossz idő esetén gyakran kerül sor halasztásra. Sanghajban viszont egy tengertől gáttal leválasztott öbölben úsztunk, így hullámok se voltak, és a víz sem volt annyira sós. A 25 km-es verseny érdekessége, hogy a rajtnál úgy tudtuk, nem kell végigúsznunk, mert a víz már reggel is 31 fokos volt, a szabályok szerint pedig ilyenkor a táv kétharmadánál végeredményt lehet hirdetni. Erre végül nem került sor, amit én egyáltalán nem bántam.
– A 25 km-t 5 óra 10 perc alatt teljesítették a legjobbak, mégis másodpercek döntöttek a helyezésekről.
– Ez az egésznek a szépsége. Azt hinné az ember, hogy amennyire hosszú a táv, annyira szétszakad a végére a mezőny. Ehhez képest végig figyeljük egymást, megy a taktikázás, ezért legtöbbször egyszerre zuhanunk a célba.
– Hogyan lehet medencében felkészülni a nyíltvízi 25 km-re?
– Nagyon sok méterrel. A vb-t megelőzően heti 11 edzésem volt, igaz nem úsztam többet napi 20 km-nél. Éppen ezért nem tudhattam biztosan, mi vár rám, hiszen most először teljesítettem egyhuzamban 25 km-t. Segített, hogy miután 5 km-en jól szerepeltem, lekerült rólam a teher, felszabadultan tudtam versenyezni. Az edzőm, Hajós Gyula is azt mondta, hogy ha más nem, tréningnek jó lesz a 25 km. Aztán bronzérem lett belőle.
– Hogyan tovább?
– Ősztől megyek vissza a Dél-Illinois-i Egyetemre, ahol menedzsment és marketing szakon tanulok. Az órák mellett többnyire napi két edzésem van. Idén késve érkezem, mert hat hét múlva Európa-bajnokság lesz Izraelben, amin szintén indulok. A végső cél pedig a londoni olimpia, ami a legnehezebb időszakokban is, amikor nem jöttek az eredmények, ott lebegett a szemem előtt. Ott csak 10 km-en rendeznek versenyt, ahová a jövő nyár elején lehet kijutni. Idén május óta Hajós Gyula irányítja a felkészülésemet, aki év közben a nagy távolság ellenére is igyekszik majd kontrollálni a munkámat. Egyelőre úgy tűnik, jó úton járunk, de bőven van még mit tenni. Szóval nincs megállás.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
