Jégkorongberkekben a „csoda” szóról a többségnek Szapporó városa jut eszébe, ahol a férfiak 2008-ban kivívták az A-csoportba jutást. A héten aztán tanúi lehettünk a „tromsöi csodának” is. A norvég városban a magyar női U18-as válogatott, egy hónappal azután, hogy egy selejtezőtornán kivívta a divízió I-es szereplést, első nekifutásra, veretlenül jutott fel a legmagasabb osztályba, a világ nyolc legjobb együttese közé.
Ezt a „belépőt” a Nemzetközi Jégkorong Szövetség hivatalos oldala a sportág elmúlt húsz évének legnagyszerűbb teljesítményének nevezte. A siker titkáról és a sportág hazai jövőjéről a csapat szövetségi kapitányát, Gömöri Csabát kérdeztük.
– A történet 2009 nyarán kezdődött, amikor a szövetség az Országgyűlés által megszavazott 170 millió forintos támogatásból 6 milliót a női utánpótlás-válogatott életre hívására fordított. Ekkor már látszott, hogy azokból a lányokból, akik a férfi válogatott 2000-es évek eleji sikereinek idején, 6-7 évesen elkezdték a jégkorongot, egy kiváló csapatot lehet összeállítani. Azóta a felkészülési tornákon egyre erősebb csapatokat győztünk le, míg végül a szövetség benevezte a válogatottat a divízió I-es világbajnokság egy hónappal ezelőtti selejtezőjére.
– Azóta tíz meccsen tíz győzelem a lányok mérlege.
– Igen, pedig már az említett kvalifikációs tornának sem esélyesként vágtunk neki, nem is beszélve a most véget ért divízió I-es vb-ről. Előzetesen úgy kalkuláltam, hogy ha minden összejön, akkor érmet nyerhetünk, a feljutásra pedig csak a leges-legmerészebb álmaimban gondoltam. A lányok viszont egyénileg és különösen csapatként fantasztikusan játszottak, és mindig volt egy-két zseni, aki a legjobbkor vette vállára a gárdát. Eközben elkerültek minket a veszekedések, hisztik, amelyek időnként jellemzik a női együttesek munkáját, pláne az utánpótlás korúaknál. Talán annyit megengedhetek magamnak, hogy ehhez jött még egy jó taktika az én, illetve Buzás Norbert kollégám részéről. És persze a szerencse. De mint tudjuk, az csak annak van, aki tesz is érte.
– A vb-n a mérkőzések többségét szoros csatában, a hajrában nyerték meg.
– Ez azért lehetett így, mert kimagasló a lányok kondíciója, az utolsó harmadokban egyszerűen szétkorcsolyázták az ellenfeleket. Ez persze nem is csoda, hiszen mindannyian fiúk között készülnek. Többségük a serdülő korosztályban (U16), de akadnak, akik az ifik (U18) között teljesítenek heti 4-5 edzést és évi 50 bajnoki meccset, ők képesek iramot diktálni az utolsó percekig.
– Ez jellemző a világ más pontjain is?
– Bizonyos életkorig mindenhol együtt készülnek a fiúk és a lányok, a sportág nagyhatalmainál azonban a legjobbak már fiatalon színvonalas női bajnokságokba kerülnek. Az Egyesült Államokban 85 ezer, Kanadában pedig 58 ezer női jégkorongozó van, de még az általunk nemrég legyőzött Japánban is több mint 2 ezer. Magyarországon ez a szám jelenleg 184. Erre nagyon nehéz komoly bajnoki rendszert kiépíteni, a felnőtt női bajnokságban például 3 együttes szerepel. Ezért ameddig csak lehet, a fiúk között versenyeztetjük a lányokat. Ennek a felső határa nagyjából a 16 éves kor, ezután a fizikális különbségek már kezelhetetlenek és egyre gyakoribbak a sérülések.
– Mit hozhat a jövő ennek a csapatnak, illetve a sportágnak?
– Az U18-asok jövője két évre megoldott, hiszen ez idő alatt csak hárman „öregszenek ki”, akiknek a helyét átvehetik a még fiatalabb tehetségek. Ahhoz, hogy felnőttként is számottevő sikereket érjenek el, vagy külföldre kellene szerződnie a többségnek, vagy az egész csapatot kellene benevezni egy nemzetközi ligába. Jelenleg 3 játékosunk szerepel a svéd bajnokságban, ahol folyamatosan fejlődnek. Most azonban azon vagyunk, hogy jelentkezhessünk a tízcsapatos osztrák női bajnokságba, ahol a régió legjobb klubjai mellett több válogatott is küzd. Ez nagy lépés lenne afelé, hogy néhány éven belül egy ütőképes felnőtt válogatottunk legyen. Mindez persze rengeteg áldozattal járna a játékosok és a szülők részéről, ráadásul szükség van a szövetség segítségére is, hiszen a norvégiai utazással például a társaságiadó-támogatásból idén ránk eső 12 milliós összeg felét már el is kellett költenünk.
– A felnőtt válogatott munkáját is ön irányítja. Már ott is számít az U18-as „aranycsapat” néhány tagjára?
– Az nem kifejezés! Úgy számolok, hogy a márciusi, divízió II-es vb keretébe a három svédországi légiósunk, illetve a három legjobb, itthon játszó felnőtt játékosunk mellett az U18-as gárda 16 tagját jelölöm majd. Az aranyéremre, vagyis a feljutásra ott is minden esélyünk meglesz. Sőt, ha minden a terveink szerint halad, a 2018-as téli olimpia már megcélozható. A legfontosabb viszont talán az, hogy minél többen kapjanak kedvet ehhez a sporthoz. Ennek a csapatnak minden egyes tagját követendő példaként állíthatom bármelyik fiatal elé.
Az aranyérmes válogatott csapatkapitánya, Kiss-Simon Franciska lapunknak elmondta, a világbajnokság előtt a játékosok között is legfeljebb az éremszerzés került szóba. „Főleg a hazai pályán játszó norvégoktól és az A-csoportból kiesett japánoktól tartottunk, akiket végül, ha nehezen is, de legyőztünk.” A világbajnokság All Star-csapatába is beválasztott hátvéd még legalább egy évet játszhat az itthoni fiúbajnokságban, utána viszont szeretné magát külföldön, akár a tengerentúlon is kipróbálni. „Megélni ott sem lehet a hokiból, mindenki amatőr vagy legfeljebb félprofi és általában 30 évesen abba is hagyja. De amíg szeretem és bírom csinálni, addig játszani fogok!” – nyilatkozta a 16 éves játékos.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
