A magyar küldöttség azt kérvényezte, hogy a múlt pénteki veronai busztragédia áldozatainak emlékére a mérkőzést egyperces gyászszünet előzze meg. A Nemzetközi Kézilabda Szövetség ezt elutasította, amivel nem csak egy nemzetet sértett meg, de egyúttal a sport képviseletében fordított hátat az emberségességnek. Egy újabb eset, amikor a sportdiplomácia felülírja az erkölcsöt.

Most felelevenítünk néhány esetet, melyben a sport szellemisége az egész világ szeme láttára sérült. Sportolók, csapatok, nemzetek, akik hibák, tévedések, csalások áldozatai lettek.

Mindenki számára az őt ért sérelem a legfájóbb, így mi is egy magyar példával indítunk. A 2008-as olimpián a magyar női kézilabdások a bronzmeccsig jutottak, ahol Dél-Korea várta őket. Az a Dél-Korea, amely egy utolsó másodperces góllal kapott ki az elődöntőben Norvégiától. Az ázsiaiak megóvták azt a mérkőzést, mondván, dudaszó után jött Gro Hammerseng gólja, az óvást azonban még az ítélethirdetés előtt visszavonták. 
Ezt követően a mieink elleni bronzmérkőzésen az orosz játékvezetők hathatós és nyilvánvaló közreműködésével arattak 33-28-as győzelmet. Természetesen a bírói tévedés mindig benne van a pakliban, de itt szinte már a fülünkben csengenek a bürokrácia kimondatlan szavai: vonjátok vissza az óvást, és tiétek a bronz.

Azt, hogy sajnos már a világ legnagyobb presztízsű sporteseménye sem mentes a korrupciótól, a 2016-os riói játékok is alátámasztották.
A csalás ezúttal a küzdősportok körében ütötte fel a fejét – többször is. Birkózásban például két magyar versenyző, Bácsi Péter (fent) és Lőrincz Viktor esett áldozatul, utóbbi esetében ráadásul a mérkőzés szlovén szőnyegelnöke beismerte, hogy felsőbb utasításra kellett Lőrincz Viktor ellen ítélnie. A torna után számos bíró jelentette be visszavonulását a korrupció miatt, a Nemzetközi Birkózószövetség szerb elnöke, Nenad Lalovics pedig a Rióban tevékenykedő bírók 80 százalékára eltiltást szabott ki.

Ugyanezen az olimpián az ökölvívóknál is kidurrant a balhélufi. A férfiak 91 kg-os súlycsoportjában az orosz Jevgenyij Tiscsenko aranyérme nyomán nyilvánvaló csalást emlegettek, és maffiaként beszéltek a sportág nemzetközi szövetségéről, az ír Michael Conlan pedig hiába verte véresre a megint csak orosz Vlagyimir Nyikityint, egyhangú pontozással kikapott tőle.

Ha a sporttörténelem kirívó sportszerűtlenségeiről van szó, szinte kötelező megálló a 2002-es, japán és dél-koreai, közös rendezésű labdarúgó-világbajnokság.

A koreaiakra azóta is a futball legkétesebb meglepetéscsapataként tekint a világ, miután az olaszok elleni nyolcaddöntőben és a következő körben a spanyolokkal szemben is jelentős bírói segítséget kaptak. A tizenhat között az ecuadori Moreno játékvezető büntetővel, Totti kiállításával és Tommasi szabályos góljának érvénytelenítésével segítette őket. Egy körrel később az egyiptomi Gandúr több, szabályosnak tűnő spanyol találatot is annulált különböző jogcímeken, majd a büntetőpárbajban egyenlőtlenül szankcionálta a kapusokat a gólvonal elhagyása miatt – éppenséggel Iker Casillas és a spanyolok kárára.

A sors mindenkinek más utat jelöl ki – szól a divatos közhely. Női kézilabdázóink Atlanta után ismét keserédes szájízzel jöhettek haza az olimpiáról. Amatőr bokszolóként valószínűleg Michael Conlan (lent), és a Tiscsenko ellen bukó Vaszilj Levit is élete lehetőségét veszítette el. Míg a koreaiak ellen kiállított Totti – és a csapat – négy év múlva Németországban világbajnok lett, addig Fernando Hierro, Iván Helguera és Ruben Baraja egy elcsalt mérkőzésen küzdöttek utoljára spanyol világbajnoki álmokért.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!